A hattyúkat minden nap etetik, ugye?

Sárospatak - A hattyúról legalább három dolgot biztosan tudni lehet: nagyra nőtt rút kiskacsa (Hans Christian Andersen), „Egy hattyú képes eltörni egy ember karját” (Sue Townsend: Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek) és gyönyörű (népi megfigyelés).A hattyú tápláléka elsősorban vízinövények részeiből és magvaiból rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát. Ha van. Nem konkurencia, hanem táplálék. Télen pedig ebből a szokottnál kevesebb van. Miután a hattyú sem ostoba, ezért oda indul lakni, ahol van remény táplálékra. Ilyenkor megengedik az embereknek, hogy egészen közelről gyönyörködhessenek bennük némi táplálékért cserébe.

Sárospatakon a Bodrog partján ezekben a napokban újfajta társasági élet alakult ki, ami nem áll másból, hogy családostul, barátostul kimennek a folyó partjára és hattyúkat etetnek. Ezen a szombaton sem volt másképp, egy összesen 33 hattyúból (köztük még hat szürke, a rút kiskacsaállapot és a valódi hattyúság között félúton, de már az utóbbihoz közelebb) lepte el a Rákóczi várral szemközti partszakaszt, ügyelve arra, hogy a létszámában népesebb, de erejében jóval csekélyebb vadkacsatársaság ne férhessen oda a táplálék közelébe, bár aki akarta, túldobhatta a hattyúkat, hogy a kisebb víziszárnyasoknak is jusson pár falat.

– A sógornőm szólt, hogy jöjjünk ki, a lányom úgyis szereti az állatokat. Nagyon élvezte a hattyúetetést – mondja a sárospataki Remeczki Imre, aki még elárulta, meglehetősen nemzetközi csapat alkotja a hattyúk társaságát, hiszen amikor kijöttek a partra a madarak, az egyik gyűrűjén Budapest-, egy másikén pedig Poland felirat volt olvasható. Ezzel pedig igazoltatott is az a tétel, miszerint a hattyú természetétől fogva vándormadár, télen 1000 km-nél többet is megtehet, hogy Európa enyhébb területein teleljen.

–BG-