Nézőpont: Álom és valóság

Koldusok a buszmegállóban, a Centrum oldalában, a Szinvapark előtt. Nem csoda, hogy nem bírják „védőital” nélkül a mínuszokban, de nyilván azt is csak ideig-óráig. Kicsit odébb pedig ott vannak a kolduló gyerekek, talán ezt a legszívszaggatóbb látni. Kik lehetnek? Honnan jöttek? Kinek gyűjtik a pénzt? Hajdu Mariann jegyzete.Szikrázóan vakító hó – elő kellett venni a napszemüveget. Ez fogadott minket vasárnap a Bükkben. Jó volt kirándulni, annak ellenére is, hogy sok helyen szinte négykézláb lehetett közlekedni a jegessé vált ösvényeken, s annak ellenére, hogy nagyon hideg volt. „Van meleg kabát, kesztyű, sapka, nagy baj nem lehet”, így gondolkodtunk az indulás előtt.

Aztán másnap munkanap, s egy pillanat alatt elszáll az előző napi varázs. A buszon az áremelkedés a téma, a másik rátromfol: a csekkek közül azt fi zeti be, ami legfelül van, lesz ami lesz alapon. A buszról leszállván az utcákon latyak és sár, a friss hó is pár perc múlva szürkébe hajlik. A belváros több pontján pedig ott vannak a hajléktalanok. Koldusok a buszmegállóban, a Centrum oldalában, a Szinvapark előtt. Nem csoda, hogy nem bírják „védőital” nélkül a mínuszokban, de nyilván azt is csak ideig-óráig. Kicsit odébb pedig ott vannak a kolduló gyerekek, talán ezt a legszívszaggatóbb látni. Kik lehetnek? Honnan jöttek? Kinek gyűjtik a pénzt? Lehet-e tenni valamit az érdekükben?

Apróságok, de jó olvasni, ha valahol tűzifát osztanak, ha csak néhány napra is elég. Vagy jó hallani, 120 kisgyerek kapott meleg kiscipőt a Vöröskereszt segítségével. Ha lehetőség van rá, mi is segítünk, ha csak némi tartós élelmiszerrel, kinőtt ruhával, de többet nem tehetünk.

Nem tehetünk? Félő nem. Csak annyit, várjuk a következő hétvégi kirándulást.

- Hajdu Mariann - 

Bejárós gyerekkoldusok kéregetnek