Nézőpont: Középen beszorulva

Tisztelettel felajánlom, mint egyszerű magyar állampolgár, hogy személyesen is hozzájárulok a bürokrácia, a felesleges állam kontra állampolgár huzavonák csökkentéséhez, egyszersmind a világosabb, átláthatóbb társadalmi viszonyok kialakításához. Kiss László jegyzete.Azt javaslom – csakis a saját nevemben –, hogy az adók és a különféle járulékok mellett vezessenek be egy harmadik tételt. Nevezzük ezt összefoglaló néven átlagpolgári, vagy középosztálybeli éves büntetésnek. Vagy generális egykulcsos lehúzásnak. Ez azon állampolgárokra lenne kivethető, akik rendelkeznek egy teljesen középszerű egzisztenciával: ingatlan, autó, esetleg valami kis kényszervállalkozás, gyerek, számos közműszolgáltatás ütemes fizetése, stb. Egy összege lenne, évente egyszer fizetnénk be és akkor nem kellene vergődni a sok felszólítással, fenyegetéssel, papírozással.

Mert figyeljék csak meg kedves sorstársaim, hogy a helyzetünk hasonló ahhoz, amit valamikor az átkosban hozzánk érkező nyugati vendég fedezett fel egy hazai fürdőben: szép környezet helyett csupa-csupa tiltó és fenyegető táblahalmaz, mi mindent tilos csinálnia a vendégnek. Ugrálni, hangoskodni, enni, keresztbe úszni, melltartót levenni és így tovább. Ma már vannak szép fürdőink, de az elv úgy általában, fürdőn kívül nem változott.

Komolyan mondom, egyszer összegyűjtöm, hány helyen, módon, fenyegetik mindazokat különféle bírságok, pótlékok, mit tudom én milyen kamatok és egyebek, akiknek valamijük van, azaz lehet náluk némelyes eséllyel a zsebben turkálni. Szinte havonta születik egy új passzus, aminek az a vége, hogy ha nem teszed – nem fizeted be az új ötlet árát –, akkor ennyi és annyi bírság zuhanhat be. Szinte elképesztő az az igyekezet, hogyan próbálja mindenki visszaszedni azokat a forintokat, amit valaki ebben a szegény országban nem kevés kínkeservvel megkeres.

Valójában, ha megvizsgáljuk, kiderül, hogy két réteg kerülheti ezt el: az egyik, aki szerencsétlen sorsa folytán abban a helyzetben van, hogy nincs tőle mit elszedni. De azért itt is próbálkozunk, hiszen láttunk már hajléktalanokat sújtó több tízezres büntetést utcai koldulásért. Vagy féllábút munkára kötelezve. A másik réteg, amelyik fenn található, akiknek egyszerűen az életük része a rafinált adó és büntetés elkerülés, a nemfizetés, erre fel is vannak készülve, van is miből, és ahogy mondani szokás: „nehéz ügyfelek”.

E kettő közé beszorulva ott van az a réteg, amelynek tagjai nem elég dörzsöltek, nincs annyijuk, hogy megfizessenek dörzsöltebbeket, eléggé átlátható a jövedelmük, és igyekeznek amolyan szerény, normális polgári életet élni. Szem előtt vannak, az állami – és tegyük hozzá szolgáltatói – sápszedés legjobb prédái. Ők nem fognak segéllyel trükközni, álrokkantnak elvonulni, vagy hatvankettedik követhetetlen címre bejelenteni és bedönteni cégeket, esetleg zsebre rakni az EU-s pénzeket, de a színesfémbiznisz se nyitott lehetőség számukra. Így azután az ideális alanyok, el is olvassák az új szabályokat, és igyekszenek betartani. Közben sokszor tudomásukra hozzák, hogy igen, tudják, ők rendesek, no de ott van a sok nem rendes alul és fenn a társadalomban, no miattuk muszáj ennyiféle rafinált kontroll és következmény. Hogyan is tehetne mást a hatalom? De itt jönne a következő ötletem: a Rendes Állampolgár Igazolvány. No de erről majd legközelebb...

- Kiss László -