Jegyzet: A hivatásos

Jánosunk Szlovákiába készült sítáborba, így persze szüksége volt némi ott használatos pénzre. Egy haverja szólt neki, hogy menjen le a Búza térre, ahol vannak olyan krapekok, akik sokkal jobb kondícióval váltják a forintot koronára, mint egyébként... Jani le is ment a Búzára, és persze az útjába eső első rossz arcúval elkezdett bizniszelni. Juhász-Léhi István jegyzete.A pasasnak odaadott 14 ezer forintot, aki ezek után annyit mondott: "két perc", majd gyorsan beslisszant egy kapualjba. Türelmes egyetemista lévén Jánosunk várt. Tíz perc után kezdett erősen gyanakodni, hogy bizony... De várt. Amikor márvánnyá fagyott mindkét lába, tárcsázta mobilján a bátyját.

"Szia! Van egy kis baj." - így Jani. "Már megint mi van?" - szólt a kérdésben is fellelhető dörgedelem. "Hááát, majd elmondom, de gyere gyorsan a Búzára..."

Olyan húsz perc múlva futott be az erősítés. Szó szerint, ugyanis a nagy tesó hivatásos volt. Kommandó, meg minden. Jani elmesélte, hogy mi a helyzet, a tesó dünnyögött, kis híján levert egy taslit az öccsének, aztán akcióba lendült. "Hol ment be a pasas, és hogy nézett ki?" - kérdezte. Jani nyomott egy fél perces pantomimet, a nagy tesó - aki még a válla felett visszaszólt, hogy "itt maradsz" - pedig bement egy nem túl bizalomgerjesztő udvarba.

Egy perc sem telt bele, éktelen ordítást lehetett hallani, majd a harcedzett bátyó kiviharzott a "valutaváltóktól".

"Futás!" Loholtak néhány percet, majd a belvárosban megálltak. "Na itt van, visszakértem a pénzt. Amúgy mondhattad volna, hogy négyen vannak..." - szólt nehezményezően a báty, miközben néhány vércseppnek látszó foltot letörölt a kabátjáról. "Nyugi, nem az enyém. Na, szevasz, de többet ne csinálj ilyen baromságot!" Jani szóhoz sem jutott. Köszönte volna, meg ilyenek.

Otthon számolta meg a pénzt. 40 ezret adtak vissza a "pénzváltók" a nagy ijedtségben...

- Juhász-Léhi István -