Borsod 2050: "Kézen fogni a fiatalokat"

Miskolc - Borsod 2050: civilek beszéltek arról, hogyan lehetne az ipari örökséget hasznosítani.A civil szervezeteké volt múlt csütörtökön a főszerep a Borsod 2050 műhelybeszélgetés- sorozat részeként. (Ez volt a 7. alkalom, hogy a témában – nagy érdeklődés mellett – beszélgetést rendeztek a Miskolci Galériában.)

Milyen szerepet játszhatnak a civilek a gazdag ipari örökség hasznosításában? Ez a kérdés állt most a középpontban. A sorozat a Vasgyárra fókuszál, de ahogy az apropóul szolgáló kiállítás is, a beszélgetés is a teljes megye ipari örökségeit érintette.

A Vasgyár (legalábbis egyik csarnokának) hasznosításában élen jár a Factory Aréna. Vezetője, Egri Zsuzsa mesélt a hogyanról, arról, hogy mekkora űrt töltöttek be annak idején létrejöttükkel. Beszélt arról, hogy „utcagyerekeknek” ad értelmes időtöltési lehetőséget a csarnok, ahol extrém sportokat űzhetnek. Beszélt a Műszakváltás, a Tudásgyár projektekről, a gyárfesztiválról.

Sokat javult, de...

Egri Zsuzsa beszámolt arról is, hogy több mint 150 millió forintot nyertek pályázatokon az elmúlt évek alatt, s bár sokat javítottak rajta, de a 4900 négyzetméteres épület még ma is lepusztult állapotban van.

– Megpezsdítettük a gyárat. Az emberek be mertek jönni, olyanok, akik korábban nem kaptak bebocsátást – jellemezte tevékenységüket. Hozzáfűzte, szerinte nem ötven évre kellene tervezni (a programsorozat címe arra „hajaz”, hogy 2050-re milyen jövőt szánunk ipari örökségeinknek), hanem ötre. Az épületek – példaként az 1-es számú irodaépületet említette – rövid időn belül összedőlnek, ha nem történik megmentésük érdekében semmi.

A beszélgetés során a többi meghívott civil szervezet is szót kapott. Tóth László, a Közép-Európai Ipari Örökség Útja Egyesület tudományos titkára a város segítségét hiányolta. Firtatta, miért nem vesz részt a programon a városvezetés részéről senki. Szerinte Miskolc 28 civil szervezetét integrálni kellene. Megjegyezte, három éve fekszik az asztalfiókban egy helytörténeti szempontból jelentős összeállításuk, de ígéreteken kívül semmit nem kapnak a megjelentetésére. Hasonló problémákat feszegetett Tóth Lajos, az Északkelet- Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány egyik létrehozója. Szerinte a korábban említett 1-es irodaházat kellene megmenteni, s ott lehetne a miskolci civil szerveződések központja.

Érdek nélkül

Törő György bányamérnök, a Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) helyi szervezetének elnöke Borsod fő kitörési lehetőségét a bányászatban látja. Szénbányák újranyitásában gondolkodnak azok energetikai hátterével együtt. Véleményük szerint 400 millió tonna barnaszén lenne kitermelhető, csak befektetőre lenne hozzá szükség.

Darázs Richard, az Észak- Keleti Átjáró Kulturális és Tudományos Egyesület elnöke tevékenységükről elárulta: az ipari örökség történeti anyagát, s annak társadalmi összefüggéseit dolgozzák fel. Beszámolt kiállításaikról, oktatási programjaikról, az általuk szervezett vetélkedőkről, helytörténeti műhelyekről, táborokról, kiadványukról: az Átjáró folyóiratról.

Zemlényi Attila a Műútfolyóirat főszerkesztője, a Szépmesterségek Alapítvány képviseletében volt jelen a rendezvényen. Szavaiból kiderült, nem ért egyet több előtte szólóval. Szerinte az a civil, aki érdek nélkül dolgozik a közért, nagyon kevés pénzért. Ő úgy látja, nem szabad integrálni a civil szervezeteket, mert azzal megszűnne a gondolkodás függetlensége. Mint mondta, a tervezett kiadványnak sem látja értelmét. Kézen kellene fogni a fiatalokat (utalt a hasonló kezdeményezésekre, a Műszakváltás, a Tudásgyár programokra) a „civil érintés hatékonyabb a mai gyerekek számára” fogalmazott.

Az este során többen elmondták még a véleményüket a közönség soraiban ülő civil szervezetek közül. Elhangzott az is, hogy az elért eredményeket, az ügyben történt tevékenységeket érdemes lenne összegyűjteni, és egy központi adatbázisban tárolni.

ÉM-HM

A programsorozatról

A Miskolci Galéria egy rendezvénysorozatnak ad helyet, amelynek apropóját egy kiállítás adta: fiatal építészek terveit, elképzeléseit mutatja be, szerintük milyen lehetőségek vannak megyénk ipari örökségeinek rekultivációjára. A kiállítás egyik része bemutatja, melyek és milyen állapotban vannak ipari örökségeink, a másik rész pedig erre reflektál az adott helyszínre és adottságokra reagáló inspiráló példák, tanulmánytervek formájában. A Miskolci Galéria a Közép-Európai Ipari Örökség Útja Egyesülettel közös rendezésben, a kiállításhoz kapcsolódóan műhelybeszélgetéseknek ad otthont, ennek 8. darabja most csütörtökön lesz.