2013.03.06. 15:22
Nézőpont: A lét lenne a minimum
<em>Folyik a számháború, hogy hány honfitársunk is él a létminimum alatt. Az ellenzék szerint egyre nő a számu(n)k, míg a nyomorban vagy annak határán tengődők is mind többen lesznek.</em> <strong>Szendrei Péter jegyzete</strong>
Folyik a számháború, hogy hány honfitársunk is él a létminimum alatt. Az ellenzék szerint egyre nő a számu(n)k, míg a nyomorban vagy annak határán tengődők is mind többen lesznek. Szendrei Péter jegyzeteA kormánypártiak politikai ellenfeleik ármánykodásának minősítik ezt, állításuk szerint a valósnál sötétebb képet festenek a helyzetről, különben is, az elmúlt nyolc (más olvasatban 22) év felelőtlen gazdaságpolitikája vezetett idáig, de már elkezdték fonni a kolbászkerítéseket - az alapjait legalábbis már lerakták! Mind a többiekre mutogatnak, másokra tolják a felelősséget, sokszor úgy érzem, számukra annak látszata, hogy kinek a bűne, fontosabb, mint maga a „bűn”, illetve annak jóvátétele.
Hideg fejjel gondolkodva megértem a politikusokat, hiszen a saját pecsenyéjüket sütögetik (hja, nekik még jut pecsenyére a közös kasszából!), úgy fújják hát a tüzet, ahogy az számukra megfelelő. Így lehet a szegénységből - másokéból - tőkét kovácsolni. A „számháború” ezzel együtt mérhetetlenül felháborít, mert számomra azt sugallja, hogy a szegénységet, a nyomort mindegyik tömörülés evidenciának tekinti, mintha természetes lenne, hogy a XXI. században embereket hagyunk megfagyni, éhen veszni otthonaikban. Mintha politikai csatározásuk közben nem látnák a lényeget, hogy a számok mögött emberek vannak. Mindegy mennyi; egyetlen ember nyomorát, éhezését vagy fagyhalálát végignézni is bűn.
