Nézőpont: Cigit, cigit

Cigit cigit: volt idő amikor ez a mantra fogadott mindenkit, akik a miskolci Búza téri piac környékén jártak. De ha eljutottunk bármelyik nagyváros piacára, az olcsó csempészcigaretta hálózata ott is működött. Azután ha ráálltunk a vételre, könnyen vehettünk egy félig újságpapírral kitömött, látszólag tíz doboz füstölnivalót tartalmazó kartont. De azért a többség nem átveréssel foglalkozott, egyszerű üzlet volt ez: zárjegy nélküli cigi, innen onnan, de olcsón. Kiss László jegyzete.Nyár közepétől alighanem felvirrad minden hasonló ügyletnek, hiszen a nemzeti dohányboltokban lesz cigi, ami ugyebár megnehezíti a hozzájutást, ám a szerintem nem egészen épelméjű ötlet kiagyalói nem számoltak a professzionális magyar fogyasztókkal. Az öntevékeny honpolgárok majd megoldják, hogy legyen egy másik nemzeti hálózat, csak éppen nem a felszínen. Felvirágzik majd egy másik biznisz, lesz hova tenni a tőkét a besült játékgépes üzletből.

Persze ilyenkor beindulhat a szokásos macska-egér játék, lesznek dohányrazziák, lebukó árusok, a küzdelemnek nyilván lesz sajtója is, de mindez nem változtat azon a régi alapvetésen miszerint ahol van lócitrom, ott van veréb is. Ha van igény, azt valaki ki fogja elégíteni, vagy így, vagy úgy. Kicsit túlzó a párhuzam, de a szesztilalom idején Amerikában csak az nem ivott, aki nem akart. Minden működött tovább, mert hatalmas pénz volt benne.

Ma persze ott a net is. Az interneten folytatott kereskedelem rés a pajzson, különösen, ha nem cigarettát, hanem dohányt kínálnak majd. Nagyapámnak volt egy dobozkája, benne nekem gyerekként borzasztóan tetsző herkentyűkkel, amelyekkel cigarettát lehetett otthon gyártani. Biztos hogy ez a „handmade” megoldás is előretör majd, hiszen ebben ráadásul van valami fityiszt mutatok az államhatalomnak és a fogyasztói társadalomnak életérzés.

Vajon lesz egy darabbal kevesebb dohányos is a jövőben? Aligha. De minden bizonnyal el lehetne azon is morfondírozni, vajon miért lett ez a cigi-ügy ilyen baromi fontos egyszerre, miközben alkoholt Magyarországon bárki, bárhol, a bármikor vehet. Én még olyan szórakozóhelyen vagy kocsmában nem jártam, ahol személyit kértek volna a fiataloktól – hacsak tényleg nem volt szembetűnő hogy egy valódi óvodás áll a pult előtt. Persze majd erre is van megoldás, létre lehet hozni a nemzeti alkoholboltok hálózatát, esetleg utalványrendszert szintén állami alapon. Annak idején a reggel kilenc óra előtti italozással vette fel a harcot a szocialista állam. Tilos volt alkoholt árulni az üzletekben is. Hogy mi értelme volt, ma már nehéz megfejteni, de nagy gőzzel nekiugrottak. Az istenáldotta tehetségű Hofi Géza mondta erre: aki nem tudja a kilenc óra előtti ivást megoldani, száradjon ki, megérdemli! Őszintén kíváncsi vagyok rá, hogyan fog kialakulni az az új dohányos világ, de itt 20 éves koncessziók vannak, azaz ha tetszik, ha nem, ez így lesz most már. De azért a nemzeti dohányboltosok helyében még nem gondolkoznék annak az unokának a nevén, aki majd folytatja a családi üzletet…

- Kiss László -