2013.04.12. 07:53
Nézőpont: Ritka desszert
<em>Ritkán kerül címoldalra egy remek poéma, a hírműsorok sem pont ezzel a minőséggel sokkolják a nézőiket</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Ritkán kerül címoldalra egy remek poéma, a hírműsorok sem pont ezzel a minőséggel sokkolják a nézőiket. Bujdos Attila írása.Amikor ezt írom, a költészet napja van, elkezdődött a Versmaraton. Fél napon át szavalnak a költők, oda-odakapcsol a rádió is. Szóval, éppen remekül áll a líra helyzete hazánkban. Az emberi-erőforrás miniszter egyenesen az ünnep kifejezést használta arra, ami történik, és azt is ő mondta: „a vers mindennapi kenyér, semmint ritka desszert”.
Hajlok rá, hogy ez sokkal inkább egyéni vélemény, mint tapasztalati tényeken alapuló megállapítás. Én például egyetlen olyan adatot sem ismerek ez idő tájt, amelyik azt bizonyítaná, hogy a vers az elemi szükségleteink szintjén lenne része az életünknek. Ellenkezőleg: az irodalmi univerzum sajnálatosan kevéssé tűnik vonzónak a sokaság érdeklődésére számot tartó világban. Mást ne mondjak: nem közlik havonta a lapok a költők aktuális népszerűségi listáját, nem követhető a versíró emberek társadalmi megítélésének változása (ha van nekik ilyen), ritkán kerül címoldalra egy remek poéma, a hírműsorok sem pont ezzel a minőséggel sokkolják a nézőiket. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy az emberi-erőforrás miniszter a levegőbe beszél, mert ha a vágyait hozta elő, könnyű egyetérteni vele: az ember, bizony, szóval is él. Érdekes volna tudni amúgy, ki és mire használja a verseket. Kora ifjúságom idején úgy gondoltunk némelyik költőre, mint aki nemcsak rendelkezik a valóság kimondására leginkább alkalmas szavakkal, de éppen ezekkel a szavakkal el is mondja azt, ami van. Vagy még inkább, aminek lennie kellene – ezt rajtuk kívül nem sokan forszírozták akkoriban, mert minden úgy látszott örökre megváltoztathatatlanul jónak, ahogyan volt. Ha az ezen az átláthatatlan jelenen túlra is tekintő költőkre figyelt valaki, ébredt benne a vágy valami élhetőbb, az érzelmeknek is szabad folyást engedő emberi élet, más dimenziók iránt. Ma újra részt kér az irodalom a közéletből, azt bizonyítva, a valóság ábrázolása több mint a mindent elborító rideg tények rögzítése. A világ leírásában, megértésében és átélésében gazdagabbak a lehetőségeink. Lehet segítség, amikor az ember a sorsába ragadva nem képes észrevenni, ha van is választása, amikor nincs, aki megmondja, mi a jó és mi a rossz. Alakot adhat egyébként létező érzéseknek, amelyekre nem lenne szavunk, hogy a maguk gyönyörű bonyolultságában számolhassunk be ezekről. Nemcsak most, amikor tart a Versmaraton. Holnap is lesz nap.