Nekrológ: Csillag költözött az égre

Dr. Márkus Gábor emlékére (1949-2013) emlékére: ma kísérik utolsó útjára a tiszaújvárosi triatlonsport alapítóját.Döbbenet. Nincs szó, csak hangnélküli üvöltés. Torokfojtó üresség zúzza szét a lelkünket.Egy hete gyászba borult a triatlonos társadalom, itthon és messze a határon túl. 64 éves korában eltávozott közülünk dr. Márkus Gábor. Pótolhatatlan űrt hagyva maga mögött azok körében, akiknek megadatott, hogy ismerhették Őt.

Múlt kedden még felszabadultan, derűsen értékeltük az általa létrehozott 15. TVK Triatlon Nagyhetet, az ennek részét képező, egyedülálló módon tizenhetedik alkalommal megrendezett TVK ITU Világkupát, melynek végén boldogan mesélt a családjáról, terveiről. Másnap, kora délután - közös munkánk apropóján - a rendelőjében találkoztunk, majd kétszer is beszéltünk telefonon. Aztán alig telt el félóra, amikor értesítést kaptunk a szerkesztőségben, hogy váratlanul rosszul lett. Belénk hasított az aggódás, ki bent, ki a helyszín közelében szorított azért, hogy ő, aki amatőr futóként hat maratont hagyott maga mögött, legendás teherbírásával, erős szervezetével átlendül ezen az akadályon is.

Egy közeli házsarkánál imádkoztam a barátomért. Nem tudom mennyi idő telt el. Aztán egyszer csak megállt a levegő, elcsendesült minden, a mentőautó elporoszkált, a helikopter komótosan tovaszállt. A szívem elutasította, de az agyam éreztette, nem sikerült. Ordítóan felfoghatatlan módon - ezer, meg ezer embertársunkkal ellentétben - ő nem kapott még egy esélyt a sorstól! Megbénulva, bőgve roskadtam le a tó partján, a még ott található nagyhetes díszletek közelében és nem hittem el, ma sem hiszem, hogy ez megtörténhetett.

Gábor szülőhelyéről, Mátészalkáról középiskolás éveit követően Budapestre került, ahol 1974-ben fogorvosi diplomát szerzett, majd visszatérve gyökereihez, a kis nyírségi faluban, Porcsalmán praktizált. Szerelmével, Judittal itt kezdték el közös életüket. Gábor fiuk még ott született, de két évvel később apósától, dr. Zabos Géza állatorvostól, írótól megtudta, hogy az akkori Leninvárosban éppen fogorvost keresnek. Nem sokat hezitált, belevágott hát a nagy kalandba. 1976-tól karrierje együtt teljesedett ki a város fejlődésével. 1982-ben a rendelőintézet főorvosává nevezték ki, de hosszú éveket töltött a TVK üzemi fogorvosaként is, miközben magánrendelőt nyitott. Közben Gergő és Balázs érkezésével tovább gyarapodott a család. Ahogy a srácok cseperedtek, rendszeressé váltak a közös sportos elfoglaltságok. Így jutott el Gábor egy miskolci triatlon-versenyre, ahol annyira megtetszett neki a sportág, hogy elhatározta, ezt meghonosítja Tiszaújvárosban is. Merész elképzelésében hamar társakra talált, de a motor mindvégig ő volt, felesége, majd fiai hathatós segítségét maga mögött tudva.1992-ben jött az első Tisza Triatlon, 1997-ben az első világkupa, 1999-től pedig a triatlon Nagyhét, jó néhány Európa- és világbajnoksággal, Európa-kupával, melyet mind-mind az általa vezetett triatlon klub rendezett. Az évek során kétszer is alelnöke volt a Magyar Triatlon Szövetségnek, hiszen mindvégig szívén viselte a sportág sorsát.

Tavaly ősszel egy lépéssel hátrébb állt, a TVK-Mali TK örökös, tiszteletbeli elnökeként szolgálta tovább a triatlont, a várost. Az évtizedek során sosem panaszkodott arról, mennyit dolgozott. Szerény maradt, sosem dicsekedett azzal, hogy helyi, állami, vagy nemzetközi kitüntetéssel ismerték el a munkáját, de, ha ez mégis „kiderült", elsőként említette meg ennek részeseként Családját és a rendezői stáb tagjait. Így volt ez akkor is, amikor 2006-ban átvehette a Nemzetközi Triatlon Szövetség (ITU) kétévente odaítélendő "Michel Gignoux"-díját, melyet a világ triatlonsportjának támogatásáért kapott. 2009-ben itt akkreditálták a világ első triatlonos edzőközpontját, melynek ma sincs még párja. Azzal sem kérkedett, hogy Tiszaújvárosnak, az itteni világversenyeknek köszönhette Budapest a 2010-es világbajnokság rendezési jogának elnyerését.

Ami az ötkarikás játékokat illeti, Sydney-ben nézőként és a Magyar Televízió szakkommentátoraként, Athénban, ahol már az azóta az ITU sportigazgatójaként ténykedő Gergő fia igazgatta a triatlon versenyeket, mint a rendező csapat tagja lehetett jelen. Pekingben és Londonban, „az ő olimpiáján" az ITU meghívottjaként szurkolhatta végig gyermeki lelkesedéssel és izgalommal az eseményeket. Kínában Gergő mellett Balázs fia is vele lehetett az eseményeken, ami fokozta örömét.

Bíztunk, hittünk egymásban, hittük egymás igazát. Ennek tudom be, hogy egy-egy vele kapcsolatos anyag megbeszélése végén évek óta úgy búcsúzott el tőlem: „Pistikém! Egészítsd ki, fogalmazd meg, te úgy is tudod, hogy mit gondolok!" Már ez is csupán szívmelengető emlék.

Dr. Márkus Gábor áldozatos, nehézségeket legyűrő munkásságának köszönhetően több, mint másfél évtizede a földkerekség minden szegletében ismerik Tiszaújváros nevét. A sportolók között az a mondás járja, hogy két féle triatlonos létezik a világon, aki már versenyzett a Tisza-partján és, aki szeretné ezt megtenni. Dicséret ez is, a javából.

Távozásával Tiszaújváros sosem lesz olyan, mint eddig. Nem csupán egykori önkormányzati képviselőjét, új Díszpolgárát veszítette el a település, hanem egy szerető családapát, sokoldalú, alkotó embert, sportvezetőt, lelkes amatőr sportolót, aki imádta lakóhelyét és hazáját.

Elsuhant egy élet, hitvallással, megszállottsággal, emberséggel, segítőkészséggel.

Ellobbant egy gyertyaláng. Az égre tekintve új Csillag fényét fedezhetjük fel. Ott, szorosan, egy 15 évvel ezelőtt, azonos névvel felköltözött Csillag mellett!

Nyugodj békében! Nyugodjatok békében!

- Szűcs István -

Elhunyt dr. Márkus Gábor

Tiszaújváros - Hatalmas, pótolhatatlan veszteség érte a magyar és a nemzetközi triatlonosok nagy családját.