Nézőpont: Örömhír

Az igazán jó hír tehát, hogy vannak, akik nem fogadják el, ha a világ nem humánus... Bujdos Attila írása.Hat jó embert is sikerült találnia egy magyar szervezetnek. Ami kétség kívül öröm. Másrészt biztosan ok a világ természetén való töprengésre, változott-e bármi Brecht óta, hacsak mennyiségi értelemben nem: Brecht drámájában az isteneknek még egyetlen igaz ember megtalálása is komoly feladatot – a kor szavával: kihívást – jelentett.

Ha viszont a jó embereket ez idő tájt is keresni kell, ez talán azt is jelenti, hogy a jóság nem olyasfajta értékünk ma még, ami természetes alkotóelemként formálná a közgondolkodást.

Van, persze, létezik: lám, csak megkerülnek a jó emberek, de ehhez már (még mindig) erőfeszítésekre van szükség.

Tudna-e létezni a világ akkor is, ha a jóság észrevétlen maradna? Nyilván igen, vannak ilyen idők, ott szerepelnek a tananyagban. Nem tudom egyébként, idealista, vagy realista a válasz: ha van ilyen, milyen végtelenül puszta és rideg világ az – jóság nélkül. Tiszta szerencse, ha van vállalkozó a keresésre, van tehát elszánás is rá, hogy az emberiség enyhítse a jóság iránti igényben mutatkozó hiány érzését, a hiányt.

Kérdés persze, mi a jóság. A jó embert keresők támpontjai ehhez: jó ember, akire felnézhetünk, aki önzetlenül segít egy közösségnek. Időt áldoz rá, hogy mások élete jobb legyen. Ahogyan él, és ahogyan a saját sorsát irányítja tanulságos, és példa lehet a közösség számára.

Szóval, nem valami szeretetre hivatkozó szépelgés, hanem csupa tett és megoldáskeresés a problémákat gazdagon termő jelenben.

Az igazán jó hír tehát, hogy vannak, akik nem fogadják el, ha a világ nem humánus, ha mindent maga alá akar gyűrni az igazodás elvárása. Mert végső soron nem a kicsinyes, megosztó viták számítanak, soha nem a szűk látókör, a valahová tartozás kényszere a megoldás. Mert az élet nemcsak megengedné, de el is várja a távolabbra látást, a felelős gondolkodást és a cselekvést. Kell, hogy legyen akarás és erő összerakni a részeket, ha minden egész eltörött.

Kell, hogy legyen igény a normális életre. Kell, hogy legyen bátorság hozzá. Kell, hogy észrevegyük a jó embereket.

- Bujdos Attila -