„A nagy dolog nem az ember”

Mád - A Bor ura címmel tüntették ki a mádi Szepsy Istvánt.„Les seigneurs du vin”, azaz a „Bor ura” a hivatalos elnevezése annak a díjnak, amit egy, a comói tónál megtartott szimpóziumon vehetett át Szepsy István mádi borász.

Az első híradó a borászat Oscar-díjaként emlegeti ezt a kitüntetés.

Szepsy István: Olvastam én is, de ilyen díj nincs. Öt éve működik ez a szimpózium, ahol a világ legnevesebb márkái találkoznak. Tavaly alapították ezt a díjat. Az első alkalommal egy német borász kapta meg teljesen megérdemelten: Ismerem a munkáját, a bor megszállottja, de hát ezt nem is lehet másként csinálni, ha valaki tényleg sikeres akar lenni ezen a területen. Alapvetően egy régiónak szól ez a kitüntetés, nem annyira az embernek. A tavalyi díj a Rajna-vidéknek szólt, az idei a Tokaji borvidéknek. Hogy azon belül pont nekem jutott ez az elismerés, csupán abból a szempontból fontos, hogy ráirányítsa a világ vezető márkáinak a figyelmét a borvidékünkre. Azt fontos elmondani, hogy ez a díj nem borokat minősít, hanem közel tíz év munkáját, amellyel megpróbálunk egy márkát építeni. Az adományozóktól még messze vagyunk ebben a márkaépítésben, de ez az esemény jelzi, figyelnek ránk, értékelik a törekvéseinket. A borvilágnak ez a szegmense egy meglehetően zárt klub, ez a díj pedig tulajdonképpen egy meghívó ebbe a klubba.

Többször beszélgettünk már és szinte soha nem fordult még elő, hogy meg ne említődött volna a márkaépítés.

Szepsy István: A piacon nagyon sok jó bor van, de ahhoz, hogy valaki a prémium kategóriában sikert tudjon elérni, ahhoz elengedhetetlen a márkaépítés. Ehhez pedig több minden kell, állandóság, folyamatos piaci jelenlét a prémium kategóriában, mert enélkül nincs borvidék, enélkül elképzelhetetlen a borvidék előrelépése. Nagyon fontos, hogy a borvidéknek ne legyenek negatív referenciái, és ebben jelenthet nagy előrelépést az a filozófia, amelyet a Tokaj Kereskedőház Zrt. meghirdetett. Azt is tudom, néhány termelőnek ez egy darabig fájdalmas lesz, de csak azért, mert ezt már húsz évvel ezelőtt kellett volna meglépni. Nagyon üdvösnek tartom, hogy a Tokaj Kereskedőház Zrt. komoly fejlesztésekbe kezdett és azt is, hogy most már a minőségi bortermelés jogszabályi változásai is megkezdődtek. Ezek nélkül nincs a tokaji bornak jövője. Remélem, a kormánynak lesz erre gazdasági válasza is, mert elégedetlen termelőkkel nem lehet együttműködni. Jelenleg egyetlen gyenge pontot látok, és ez maga a piac. Addig nincs piac, amíg nincs termék, ebbe a körbe valahogy be kell furakodni, be kell kerülni.

Sokadszori találkozásunk után is meglep, hogyha valaki Szepsy Istvánnál megnyomja az entert a bor nevű programnál, akár hosszú órákra is nyugodtan hátradőlhet, lesz mit hallgatnia.

Szepsy István: Gyerekkoromtól ebben élek és szeretem a szőlőt. Soha nem akartam hazajönni a szőlőből, ha a szüleim kivittek, annyira szerettem ott lenni. Azt hiszem, kicsit azzá váltam, amit csinálok. Kicsit én vagyok a termőhely, a szőlő, a bor. Már régen nem az érdekel, hogy mi a folyamat vége, hanem az, hogy ha véget ér egy nap, akkor másnap ha felkeltünk, csináljuk tovább. Folyamatosan azt vallom, ebben a szakmában a nagy dolog nem az ember, hanem a természet, azt dícsérjük a munkánkkal nap mint nap. Az út a fontos, nem a végcél.

Ez az út pedig mostanában a száraz borok felé mutat.

Szepsy István: Az édes borok piacán aránytalan a verseny. A világ más pontjain technológiai édes borok készülnek. Az aszúkészítés a világ legdrágább technológiája, ebben a szegmensben nem tudunk lépést tartani, itt lehetetlen versenyképes áron prémiumborokat előállítani. Most merült fel a lehetőség arra, hogy száraz borokból készítsünk csúcskategóriás termékeket. A furmint – mint szőlőfajta – az utóbbi tíz év alatt óriási pályát futott be és meggyőződésem, hogy ennek az útnak még koránt sincs vége. Három dolog felé kell a mi cégünknek elmozdulni, amelynek mindegyik része fontos: termőhely, fajta, természetes édes borok. Az édes borok adják a biztos piacot, a termőhelyszelektálás pedig biztosítja a lehetőséget a csúcskategóriás száraz borok készítésére. Hat község huszonkét dűlőjében vagyunk jelen. Zömmel öreg szőlőkkel dolgozunk, ami ahhoz kell, hogy a termőhely a csúcsformáját tudja kihozni, ezt építjük közel húsz éve. Rendkívül izgalmas dolog azt kutatni, melyik dűlő melyik parcellája mit tud kihozni az adott talajból. Ennek alapján kell megtalálnunk azt a csúcsterméket, amelyből aztán igyekeznünk kell folyamatosan alultermelni, hogy megteremtsük a piaci igényt a prémium termékeinkre. Amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt elkezdtem ebben az irányban dolgozni, a legtöbben kinevettek. Az idő egy kicsit engem igazolt, az igazán nagy márkák nem borvidék- vagy termőhely-, hanem parcellaszelektáltak. A nagy gondot az jelenti, hogy lehet az idővel megküzdeni. A háború után megszűnt a borvidéken a minőségi bortermelés, hatszáz birtokot pusztított el a világégés és az azt követő rendszer. Borászként magam is felelős voltam a tömegtermelés egyötödéért a borvidéken. Akkor azt kellett csinálni, most viszont ebbe az irányba kell elmozdulni, mert minőségi bortermelés nélkül a borvidék halálra van ítélve.

Szokták mondani, könnyű dolga van Szepsy Istvánnak, hiszen olyan őssel rendelkezi, mint Szepsi Laczkó Máté, akihez az első tokaji aszú elkészítését kötik.

Szepsy István: Régi kisnemesi család a miénk, az igaz, de nem felmenőm Szepsi Laczkó Máté. Ha borásznak mondhatom magam, az attól van, hogy a családban nemzedékekre visszamenőleg mindenki borászattal foglalkozott és gyerekkoromtól vártam azt a percet, hogy borász lehessek. Szerencsémre nekem megadatott az, hogy a munkám legyen az örömforrásaim egyike.

Bánhegyi Gábor