Jobb étvágyat hoztak a zöld-fehér lányok és fiúk

Miskolc - Ételt osztottak szombaton a Miskolci Vasutas Sport Club sportolói.A friss gulyás illatát méterekről érezni, az asztal előtt már ott toporog az első személy, akinek rövidesen megtöltik a tányérját, mögötte pedig még vagy ötvenen. A Búza téri templom árnyékában sorakozókban egy közös dolog biztosan van, mégpedig az, hogy nem szégyellnek a meleg ebédre hosszú percekig várni. Beszédesek az arcok, a kopott, koszos kabátok, az eres, kemény ujjak.– Hatvannégy éves leszek, van némi nyugdíjam, lenn lakom a Baross Gábor utcán, a Gondozó Központban – osztja meg velünk mindezt János, aki korábban közel öt évtizeden át Kazincbarcikán élt. – Ott volt kitéve a plakát, a felhívás, hogy ma itt ételosztás lesz. Mások is szoktak ilyet szervezni, nagyjából hasonló a menü. 1986-ig fociztam, Somsályban, aztán a KMTK-ban, a Vegyészben, valamint katonaként Szombathelyen, a most a Haladásban játszó Halmosi Péter édesapja ellen...

Deák Lászlónak, az MVSC ügyvezetőjének azzal kezdjük, hogy a Csokonai úti klub sem tartozik éppen a tehetősebb egyesületek sorába, több ezer forintba kerül(het) ez a jótékonysági akció...

– A judo Mikulás Kupán több mint száz csomagot gyűjtöttünk össze, minden sportoló hozott valamilyen apróságot, ezeket a Miskolci Egyesített Szociális Intézmény segítségével osztottuk szét. Rádöbbentünk, hogy milyen őrületesen nagy szükség van az efféle kezdeményezésre, s így jött az ételosztás ötlete. Az MVSC-nek vannak olyan szponzorációi, amelyek nem forintosíthatóak, ilyen az egyik étterem támogatása, amely lebonyolítja az évzárókat és az egyéb eseményeinket, cserébe pedig kitesszük a molinóját a teremben. A mostani rendezvényt megbeszéltük, teljes mértékben partnerek voltak, így hoztak most kétszázhúsz adag ételt.

Az NBA a kedvence

Mészáros László is ott áll klubtársai között, az ismert világklasszis fekvenyomó az alábbiakat mondja:

– Az ilyen akcióban való részvétel sosem kötelező, de az ember szó nélkül jön és segít. Mindenki köszöni ezt a tál ételt, miközben „Boldog Új Évet" kívánnak nekünk... Felelősek vagyunk a saját életünkért, ahogyan az alakul, de tudom, hogy sok mindenbe a körülmények is belejátszanak. Sajnos, ez a dolog világjelenség, jártam Las Vegasban, amely az Egyesült Államok egyik leggazdagabb városa, ott is tömegek élnek az utcákon, Oroszországban azonban, én legalábbis így tapasztaltam, szigorúbbak a törvények a hajléktalanokkal szemben.

Leülünk az egyik asztalhoz, ahol két úr kanalazza éppen a gulyáslevest. Egyikük ötvennégy éves, a másik negyvenhárom.

– Nagyon csinosak a lányok, „ott vannak a szeren", így még az étvágy is jobb – állítja a fiatalabbik, miután arról érdeklődünk, mennyire szépek az NB I-es röplabdás csajok, akik porciózzák a fogást. – Mit kérnék, ha lenne egy kívánságom? Egy biztonságos munkahelyet, ahol ki is fizetnek... Melyik sportágat szeretem? A kosárlabdát, az NBA-t. Kedvencem nincs, csak maga a játék, ami megfogott, de van már több mint egy éve is, hogy tévében meccset láttam.

A cselgáncsozó Köteles Vivient az döbbenti meg, hogy mennyien érkeztek az osztásra.

– Borzalmas látni ennyi éhező embert – vág bele a fiatal tehetség. – Ma reggel éppen azon gondolkodtam, amikor még volt egy kis teám, hogy megigyam, vagy kiöntsem... Pazarlóak vagyunk, hiszen amíg egyeseknek sok van, másoknak semmi sem jut... Amikor az elnökünk, Miki bácsi szólt, hogy lesz ez az esemény, evidens volt, hogy itt leszek. Az emberek nagyon hálásak a segítségért, amiért jókívánságokat kapunk, azt, hogy legyünk továbbra is sikeresek a sportban.

ÉM-MI