Nézőpont: A bicikli mint hungarikum

Vajh mi is lesz azzal a pénzzel, amit a szégyenkező honfitársaink elkezdtek összegyűjteni neki az új bringára... Kiss László jegyzete.A bicikli több, mint használati tárgy, valójában történelmi súlyú, jelentőségű a magyar nemzet életében mint a csodaszarvas, vagy Attila koporsója. Az az alapkérdés, hogy ellopják-e a biciklit vagy sem, mindig kiemelkedő kérdés volt. Történhetett bármilyen dúlás, a bicikliügy mindig előkerült. Szüleim, nagyszüleim emlékeiben a szén alárejtett bicikli, mint az oroszok elől sikeresen megmentett vagyontárgy mindig főszereplő volt. S itt a klasszikus történet – állítólag megtörtént – amikor szovjet-magyar barátság vonatút keretében magyar vendégek jártak valamelyik kinti múzeumban, ahol megmutatták nekik a történelmi múltban zsákmányolt hadikincseket, elhangzott a kérdés: a nagyapám biciklije is itt van?

Nemrég ellopták Budapesten a japán világjáró biciklista csodabiciklijét, majd meglett az egyik pesti ócskapiacon, ahol épp értékesíteni akarták. A bicikliügy körül kibontakozó vita a neten kész nemzeti lélektanulmány, látlelet arról, hol is tartunk ma mi magyarok ha mélyen magunkba nézünk – nekem úgy tűnt, nem sok minden változott. Kezdjük rögvest a legkézenfekvőbbel: két nagy csapatra szakadtak a kommentelők. Az egyik szerint ez jellemző, tolvaj szarka néppé süllyedtünk, morális gödörben ülünk, régen ez bezzeg nem így volt, valamint menjünk csak el nyugatabbra, ott bezzeg még kerítés sincs nemhogy a bicikliket lopnának.

A másik tábor is felvonult: hát ott is, nyugatabbra is lopnak, például a biciklis nemzetként nyilvántartott Hollandiában rengeteget, sőt bejelentkezett egy amerikás magyar, aki leírta, hogy egy bekamerázott raktárból vitték el a bringáját, még videója is van róla. Ő summázta így: ha van alkalom, lopnak mindenütt. Maga a biciklista egyes jól értesültek szerint azt mondta, soha nem lopták el a bringáját még Afrikában sem, mások szerint dehogyisnem, loptak tőle másutt is, csak nem a biciklit.

Természetesen előkerült a legkedveltebb és örökzöld magyar vitaadu: na most lopnak-e magyarok, avagy csak a különféle gyanús nációk, kisebbségek, zsidók, cigányok, buzik. Sőt volt, aki szerint nyugaton is voltaképp ezek, vagy minimum a keletiek lopnak, nem a kintiek. No de nézzük csak a másik szálat, a büntetési, bűnüldözési vonalat. Le kell vágni a kezét, karját az ilyen tolvajnak – ez egy erős vonulat volt, no és a rendfenntartók is kaptak rendesen. Részint számos nem japán bicikli tulajdonostól, akiknek nem keresték ilyen lelkesen az ellopott drótszamarát. Másrészt a gyors eredményért gratulálók mellett ott voltak azok is, akik megemlítették: túrót keresték eredményesen, lakossági bejelentésre mentek ki, mert a bringának óriási sajtója volt, és az elég különleges kinézetű szerkentyűt felismerték rögvest.

Az igazi gyöngyszemek a kommentek között azért számomra a magyar léleknek a szomszéd tehenével kapcsolatos közmondással megvilágított szegleteibe vittek el. Felvetették, hogy miből is telik ennek a japónak erre az utazgatásra, meg az ilyen drága bringára? Figyelem, gyanús, gyanús! És a korona a tetején: vajh mi is lesz azzal a pénzzel, amit a szégyenkező honfitársaink elkezdtek összegyűjteni neki az új bringára, csakhogy közben meglett a régi...

- Kiss László -