Ezt nem lehet abbahagyni

Miskolc - Az adományozással Európában egyedülálló gyűjteménnyel lesz gazdagabb Miskolc. Interjú: Barna György műgyűjtővel, a miskolci Lézerpont Látványtár és műhely ügyvezetőjével.A Lézerpont Látványtár Miskolc egyik legnagyobb kiállítóhelye. Többek mellett a Kárpát-medence népviseletét, vagy éppen a közelmúlt tárgyi emlékeit lehet megtekinteni közel 600 négyzetméteren. Jelenlegi formájában azonban nem sokáig, ugyanis a több részes gyűjtemény végleg elköltözik.

- Hol tart a Petró gyűjteményhez mérhető kultúrtörténeti értékű adomány átadása?

Barna György: Egy kicsit korábbról kezdeném. Kétévnyi megoldás keresés után az egri polgármesterrel előrehaladott tárgyalásokat folytattunk 2013-ban. Őket a Kárpát-medence népviselete érdekelte volna, amely az ottani belvárosban kapott volna helyett, közel a Dobó térhez. Ugyanakkor az egri főiskolát az optika történeti kiállítás és az ásványgyűjtemény "izgatta". A szerződés aláírása előtt voltunk néhány héttel, amikor a miskolci önkormányzat részéről váratlanul érdeklődni kezdtek a Kárpát-medence népviseletének sorsa iránt. Azokban a hetekben személy szerint Kis Gábor alpolgármesterrel voltam napi kapcsolatban. A közreműködésével oldódtak meg a két évig megoldhatatlannak látszó problémák. Előfordult, hogy este 8-kor is volt megbeszélésünk az ügyben. Ennek során a város megtalálta a megfelelő helyet: jelesül a Herman Ottó Múzeumban, amelyből országosan is versenyképes múzeumot szeretnének építeni. Ennek a fejlesztésnek az első lépése volt a Pannon Tenger Múzeuma, a következő időszakban pedig a Kárpát-medence Népviseletével bővülhet a sor.

- Akkor kisimultak a ráncai?

Barna György: Általános, hogy a gyűjtőket idős korukra a gyűjteményük teszi rosszkedvűvé. Ekkor válik nyomasztóvá a megoldhatatlannak tűnő probléma: mi lesz a gyűjteménnyel? Rendszerint nem találnak jó megoldás, ezért egyre valószínűbb, hogy az életük munkájának eredménye várhatóan széthullik. Odavész, széthordják, rangját veszti mindaz, ami neki olyan fontos volt. Az a nagy szerencsém, és azért vagyok nyugodtabb, mert most már valószínű, hogy a Kárpát-medence népviselete gyűjteménynek is lesz biztos jövője. A gyűjtés egy nagy kaland volt, de ez a végjáték is tartogatott meglepetéseket. Azt vallom, hogy a gyűjtő akkor végezte el a dolgát, ha a gyűjteménye legalább egy emberöltővel túléli őt. A végeredmény számít!

- Mit takar a megállapodás?

Barna György: A lényege az, hogy ingyen, adományként kerül a város tulajdonába a gyűjtemény. Csak azt kértem: őrizzék meg és megfelelő módon mutassák be. A szerződés szerint 10 évig folyamatosan látható lesz a kiállítás, 30 évig pedig nem bontják meg a gyűjteményt. Nem csak a kiállított viseleteket adtam, adom át Miskolcnak, hanem a raktárban tárolt készletet is. Az áttelepítés és az elhelyezés is kockázatos kaland, mert a népviseleteket bánni nem egyszerű. Az általunk kidolgozott és megvalósított bemutatási módszer bevált. Hét éve van nyitva a kiállítás, azonban a ruhákon semmilyen romlás sem látszik, és a vendégeknek is maradandó élmény a látvány.

- Mikor láthatja a nagyközönség?

Barna György: Az építészeti terveket elfogadta a műemléki tervtanács. Ez fontos dolog! Rudolf Mihály tervezi az épületszárnyat és van egy menetrend, mely szerint az átadásra 2015. június 30-a és szeptember 30-a között kerülhet majd sor.

- De mi lesz például a Népszuperrel?

Barna György: A Népszuper és a térképgyűjtemény az edelényi L Huillier-Coburg kastélyban kap helyet. A további tervek között szerepel, hogy a közel 400 darabos Biblia gyűjteményem is Edelényben lelne új otthonra. Ez most egyelőre csak egy lehetőség. A Kismesterségek műhelyei egy Szihalom melletti helyen kelnek új életre, ahol Magyar Hagyományok Háza elnevezésű idegenforgalmi attrakció épül. A többi kiállítás elhelyezéséről is biztató tárgyalások folynak.

- Mit fognak elsőként majd becsomagolni?

Barna György: Idén szeptemberben kezdődik majd a bontása a Kismesterségeknek, a Népszupernek és az Optika történetnek.

- Tegyük fel, hogy egy év múlva ismét leülünk beszélgetni. Mit fog csinálni jövő ilyenkor Barna György?

Barna György: A gyűjtő nem tudja abbahagyni a gyűjtést, csak kihal belőle... Nekem még vannak titkos terveim. Van például egy jelentős helytörténeti gyűjteményem, ami sok minden mellett 35 ezer fotót is tartalmaz, ez is feldolgozásra és végleges elhelyezésre vár.

- Akkor még mindig körbejárja a régiségvásárokat?

Barna György: Persze, mert mindezek mellett van még olyan kevésbé jelentős, de a 40 év alatt összesodródott gyűjteményem, amelyet még most fogok a nagy halomból kihámozni. Ezeket is ki kell még egészítenem. Például: van egy feldolgozás alatt lévő, 1860-1920 közötti időkből származó „búcsúfia” gyűjteményem, amiben európai és magyarországi zarándoklatok emlékcédulái vannak. Ezek a régi könyvek gyűjtés során kerültek hozzám. A hívők ugyanis a Bibliájukban, imakönyveikben őrizték ezeket a kártyanaptár méretű csodákat.

- Önnek egyébként mi áll a névjegykártyáján? Műgyűjtő?

Barna György: Ááá, semmi! Egyszerűen ügyvezető.

- Mi volt az első dolog, amit gyűjtött?

Barna György: Gyerekkoromban kaptam meg a vidéki ősök Bibliáját, amiről akkor nem sokat tudtam. Nekem akkor az volt a nyaralás, hogy levittek a vidéki rokonokhoz falura dolgozni. Miskolcon a városi gyerekek nem túl érdekes sorsát éltem, míg ott megnyílt számomra a világ! Az volt a varázslat, amikor láthattam a természethez igazodó szokásokat, az évszázadok során kialakult közösségi életet, az emberi viszonyokat, az állatokkal és a mezőgazdasággal való foglalkozást, vagy a falusi mesteremberek munkáját. Ezzel kezdődött, ezért kezdtem el a múlttal foglalkozni, és ez vált mára már minden elfogadható mértéket meghaladó szenvedélyé.

- Mire és melyik tárgyára a legbüszkébb?

Barna György: A szívem csücske a Kárpát-medence népviselete! Annak minden darabja, egy olyan, Európában is egyedülálló csodát idéz fel, amelyre joggal lehetnénk büszkék, de - sajnos - még nem jött el az ideje. Most mással vagyunk elfoglalva.

- Juhász-Léhi István -