Ki lesz a Kilátó díjas? - "Folyamatosan épül bennem a szerep"

Miskolc - „Elmondhatom, hogy alapvetően nagyon jó sorrendben jöttek a feladatok.” Interjú: Lovas Rozi színművésszel.– Az Úri muriban kicsi, de nagyszínpadi szerepem volt, megtapasztalhattam, milyen nagy közönség előtt játszani. A vágy villamosában egy nagyobb ívű szerep következett, bár kisebb színpadon, nagyon jó társaságban, akik sokat segítettek nekem. Majd a Hamlet Opheliája következett, egy kísérletezőbb jellegű rendezésben, fontos, nagy feladat, a szereppel kapcsolatos sztereotípiák kikerülése komoly kihívást jelentett. Ezek után, már az újabb évadban kaptam meg A tanítónő címszerepét Rusznyák Gábor rendezésében, amely nem túl hosszú pályafutásom első abszolút főszerepe. Ezt követte a Sirály Másája, amit eddigi pályám legizgalmasabb munkájának tartok – rajzolja meg szerepről szerepre a mintegy töretlen ívet Lovas Rozi.

Euforikus állapotban

A művésznő szavaiból kiderül, szerepeinek megformálása nem korlátozódik a próbák folyamatára, sőt.

– A tanítónővel kezdődött az évadom, meglehetősen nagy volt a hajtás, minthogy én és színésztársaim is, ezzel párhuzamosan más előadásokra is készültünk. Szerettem, szeretem játszani, s ahogy játsszuk, folyamatosan épül bennem a szerep.

Rátérünk az újabb nagy kihívásra, Sirály, a „Másiksirály” Másájára.

– Rusznyák Gábornak nagyon pontos elképzelése volt a darabról, a szerepekről, az előadásmódról, amely teljesen lecsupaszított, szinte filmes kifejezőeszközöket kívánt, de közben a lehető legnagyobb szabadságot hagyta meg nekünk. Olyan csapatot sikerült összeverbuválnia (megjegyzem, hízelgő is volt számomra, hogy azt nyilatkozta: nagyon elégedett a szereposztással), akik nagyon jól, közös nevezőn kommunikálva tudtak együtt dolgozni. Izgalmas próbafolyamat volt. A bemutató után olyan euforikus állapotba kerültem, amelyet még nem éreztem soha.

Lovas Rozit arról faggatom, melyik szerep állt közelebb hozzá, saját egyéniségéhez: Tóth Flóra, vagy Mása?

– Annyira más a kettő. Igaz, amikor A tanítónő bemutatója után Rusznyák Gábor megölelt a színpadon, és én visszaöleltem, a fülembe súgta: „Várjál, a Mása még nehezebb lesz, mert az még távolabb áll tőled!” Az biztos: távolról indultam, de aztán talán sikerült összeérnünk. Bár kezdetben voltak hamis hangok, rossz irányok, de gondolatban mindig közel éreztem magamhoz Mását és Gábor nem engedte, hogy rossz irányba kalandozzak. Hozzám közel álló barátok, ismerősök hasonlóan nehéz élethelyzetéből próbáltam ihletet meríteni, aztán rájöttem, hogy az én életemben is volt a Másáéhoz hasonló kétségbeesett időszak. Ez a lelkiállapot az ember egész fizimiskájára kiül. Rusznyák Gábor rendező pedig hangsúlyozta, hogy ez egy intelligens nő, aki tisztában van a helyzetével, látja magát, ki akar kerülni ebből az érzelmi kötelékből, vannak is rá próbálkozásai, de nem sikerül neki.

A szerep egyedi megformálásában nagy szerepe van annak, hogy zenél, ami alighanem meglepte a nézőket.

– Pedig nincs ebben semmi meglepő, ének-zene tagozatos voltam, persze, miért is tudnák rólam ezt a nézők. Viszont Rusznyák Gábor tisztában volt vele, hiszen az egyetem alatt is, ahol tanárom volt, végig zenéltünk. Ő a legelejétől számolt azzal, hogy én a darab közben fuvolázok majd.

Összeállt, eggyé érett

Visszakanyarodunk A tanítónőhöz.

– Mint ahogy említettem, sok egyéb párhuzamos feladatunk volt A tanítónő próbafolyamata alatt, összességében pedig minimum egy héttel kevesebb jutott rá, mint amennyire általában szükség lenne. Az utolsó pillanatra persze minden összeállt, utólag mégis úgy érzem, hogy a saját magammal szembeni elvárások szerint a premier napján még nem voltam kész a szereppel. Később, a játszások során nőttem bele Tóth Flórába.

– Anyukám nagy rajongóm – állapítja meg, s maga is megmosolyogja a kijelentést –, ugyanakkor őszinte kritikusom is. Bízom a meglátásaiban, bár megesik, hogy én egy-egy érzékenyebb állapotomban tüzesebben reagálok a véleményére. Általában, többször is megnéz egy darabban, A tanítónőben is. Ő azt állapította meg, hogy másfél-két hónappal később már sokkal könnyedebben játszottam ugyanazt a szerepet. Összeállt, eggyé érett bennem.

Emlékeztetem a művésznőt arra a korábbi kijelentésére: számára fontos a csapat, s az, hogy lehessen kérdezni.

– Arra értettem, hogy olyan társulatra vágyom, ahol nincsenek tabuk, elhallgatások. Személy szerint úgy érzem, itt sikerült megtalálnom a hangot mindenkivel, ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki a legjobb barátom, de ha nem vagyok Miskolcon, akkor vágyakozom oda, hiányoznak azok is, akiket csak az elmúlt egy-másfél évben ismertem meg. Többen is vannak közöttük, akiket életem végéig közel fogok érezni magamhoz, mindig kíváncsi leszek rájuk.

- Szalóczi Katalin -

Ki lesz a Kilátó díjas?

Interjúsorozatunkban a Kilátó Díjra jelölt színművészeket mutatjuk be. A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a tavalyi évadban alapított Kilátó Díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat, nemcsak a társulat dönt majd, hanem a publikum és az Észak-Magyarország olvasói is.

Újdonság, hogy a tavalyi évadhoz képest idén nemcsak színészre, hanem bizonyos alakításokra is lehet voksolni. Kísérjék figyelemmel az interjúkat, és május végén szavazzanak!