Ki lesz a Kilátó díjas? - A színházban a néző mindig ajándék

Miskolc - „A színház arról is híres, hogy akkor is megy a műsor, ha sajnos valami baj történik." Interjú: Szabó Irén színművésszel.Szabó Irén Eliza Doolittleként (My Fair Lady), és Pávaszemként (Holdbeli csónakos) is bizonyíthatta az idei évadban sokszínűségét. De nem csak az említett két darabban nyújtott emlékezetes alakítást.

- Tavaly arról is beszélt a színművésznő lapunknak, hogy tudatosabb évadot szeretne. Sikerült?

Szabó Irén: Amennyire lehet, talán igen. Nehezebbek és nagyobbak voltak a feladatok. Meglepett, hogy több és fajsúlyosabb is volt a munka. Amit egy vidéki színház adhat, azt teljes mértékben úgymond teljesítette is: volt musical, operett, dráma és mesejáték.

- Mi az amit kiemelne?

Szabó Irén: A My Fair Lady volt az, amely talán a legtöbb örömet nyújtotta és nyújtja ma is számomra. Több száz ember munkája van az előadásban, s ezzel, hogy sokan vagyunk ott egyetlen ügyért, már magában csodálatos érzés. Ezért csinálunk színházat! Hogy gyönyörködtessünk, hogy reményt adjunk. Eliza Doolittle szép példája annak, hogy bárhonnan bárhová el lehet jutni. Hogy merjünk álmodni, és soha ne adjuk fel. Az évadom legnehezebb próbafolyamata volt, de én sem adtam fel, és nagy öröm számomra, hogy az előadást a következő évadban is műsoron tartjuk. Azt a három órát nem cserélném el!

- A tanítónőben nyújtott alakítása is emlékezetes.

Szabó Irén: A tanítónőben Katóka más módon csodálatos. A maga egyszerűségével, tisztaságával, kiszolgáltatottságával. Mindenkinek mindent megtesz. Szeretem játszani, egy örömjáték lett számomra. Gyermekkoromban sok Katókához hasonló mentalitású nő vett körül, akik sok tekintetben hiányoznak a mából. A Tanítónő előadás alatt rájuk is emlékezem. A túláradó szeretet és végtelen önfeláldozás egy nagyon egyszerű köntösben. Rusznyák Gábor rendező, úgy érzem nagyon türelmesen, és érzékenyen terelt minket a „megoldás" felé. Remek előadásnak tartom, de nemcsak én, hisz megyünk vele a POSZT-ra is.

- ...aztán következett a Sirály.

Szabó Irén: Igen! Az volt benne számomra a legérdekesebb, hogy a Sirállyal egyszerre köszöntött be az oly rövid pályafutásomba a szakmaiság kérdése. Sokan mondták, hogy ebben az előadásban sikerült egy olyan technikai tudást felmutatnom, ami mellett már úgymond nem mehetnek el. Nagyon jól esett olyan kollégák elismerése, akikről tudom, hogy nem osztogatják könnyen. Mását ezért szeretem. És ezért nem adnám senkinek! Milyen érdekes, hogy belül úgy érzem, hogy sokkal többet fáradtam Eliza megismeréséért, mégis Mását ismerik el a kollégáim a legjobban.

- Ez jól esett önnek?

Szabó Irén: Az elismerésük? Persze! Sokat dolgoztam idén, és az időm túlnyomó részét itt töltöttem bent, a színházban, velük. A kollégák elismerése ezért is fontos. De közönség is van majd minden nap. Ám a színházban a néző mindig ajándék számunkra.

- A Lili bárónő viszont egy speciális helyzet volt. Az sem lehetett könnyű.

Szabó Irén: Egy bő hetem volt beugrani Jancsó Dóri betegsége miatt. A színház arról is híres, hogy akkor is megy a műsor, ha sajnos valami baj történik. Ezúttal a betegség jött közbe és ezért ugrottam be. A dolog ott lett számomra sikertörténetté, mikor Szőcs Artúr rendező elmondta, hogy oly elégedett a beugrásommal, hogy Dóri felépülése után, felváltva játszhatjuk. Dóri is hálás volt, és így működhetett a darab egész évben.

- Elfáradhat egy színész?

Szabó Irén: Ez is egy munkahely, egy szakma, szabályokkal és kimondott, kimondatlan törvényekkel. Az egyik ilyen törvény, hogy egy fiatal nem teheti meg, hogy elfárad. Otthonról sem ezt hoztam, hanem azt, hogy ha elvállalsz valamit, akkor tisztességesen csináld is meg. Ez nem is kérdés számomra, mint ahogyan a hiszti is távol áll tőlem. Ezzel persze nagyon könnyű visszaélni. Ilyenkor, a szerződtetési tárgyalások alkalmával gondolkodom el igazán azon, hogy hogyan kellene a jövőben okosabbnak lennem. Hogy talán a kevesebb, jobb minőséget hoz, de erről nem én döntök. Nekem az exhibicionizmusom soha nem volt nagy, én másért vagyok ezen a pályán. Sokkal inkább a gyógyításért, a gyógyulásomért, és az emberekkel való kapcsolatért. Nagyon szeretem az Embert. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy bírom az iramot. Fontos a közösségnek és Miskolcnak a véleménye. Nekik játszom nap-nap után. Ha tőlük jön a pozitív dózist, akkor pláne nincs miről beszélni, hanem menjünk, és csináljuk!

- A Holdbeli csónakos is igazi csapatmunka volt.

Szabó Irén: Sokkal kevesebben csináltuk a Holdbeli csónakost, mint másutt, más teátrumban, viszont Keszég László elgondolása összehozta a szereplőgárdát. Nagyon egyszerre lélegzünk benne, közel kerültünk egymáshoz. Nyolc esztendeje pantomimeztem és gondoltam rá, hogy bele kellene építenem régi tudásom, de ezzel még adós vagyok. A szerep sokkal többet kívánt ugyanakkor a gyerekkorból, a játékból, a naivitásból. A darabban fontos a zene, az ősiség, a jelmezek, miközben olyan bölcsesség és élettapasztalat van benne, mint a közmondásainkban. Talán közhelyszerű, de valahogy megadja az élet esszenciáját.

- Az elismerés mennyire fontos egy művésznek?

Szabó Irén: Tavaly nem gondoltam, hogy ennyire fontos, hiszen annyira új volt minden. Ma nyugodtabb a hangulat is, mint tavaly ilyenkor. Kerestük Miskolcon és természetesen a társulaton belül is a helyünket. Ma már én is sokkal jobban figyelek kifelé, ráadásul aki jár színházba, mostanra markáns véleménye lehet a munkánkról. Fontos az is, hogy értik-e az emberek, amit mondani akarunk, vagy csak egyszerűen gyönyörködtetünk, vagy felkorbácsoljuk az idegeiket. Nem titok, hogy ezért is szeretem olvasni a fórumokat és a visszajelzéseket. Egészséges a hitem abban, hogy tudom: jót akartam. De hogy ez miként cseng le már nem csak rajtam múlik.

- Juhász-Léhi István -

Ki lesz a Kilátó díjas?

Interjúsorozatunkban a Kilátó Díjra jelölt színművészeket mutatjuk be. A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a tavalyi évadban alapított Kilátó Díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat, nemcsak a társulat dönt majd, hanem a publikum és az Észak-Magyarország olvasói is.

Újdonság, hogy a tavalyi évadhoz képest idén nemcsak színészre, hanem bizonyos alakításokra is lehet voksolni. Kísérjék figyelemmel az interjúkat, és május végén szavazzanak!