Mert kell egy ház... - Interjú Egri Zsuzsával, a most 10 éves Factory Aréna megálmodójával

Miskolc - 10 éve nem volt szalagátvágás a Factory Aréna megnyitóján, "csak" a gyerekek töltötték meg. Azóta is.Április 19-én volt 10 éves a vasgyári Factory Aréna. A hely, ahol sportolási lehetőségekre, és kulturális programokra egyaránt rálelhetnek a fiatalok. Arról, hogy miként jutott el Komlóstetőről egy közösség és egy álom az egykori Vasgyárba Egri Zsuzsát, a Factory Aréna "szülőanyját" kérdeztük.

Mikor kezdődött a Factory története?

Egri Zsuzsa: Komlóstetőn élek. 1994-ben egy szűkebb baráti társasággal elmentünk kerékpározni és azt láttuk, hogy nagyon sokan csatlakoznak hozzánk. Ez az első túránk Jávorkútra vezetett és utána megfogalmazódott bennünk, hogy szedjük össze a gyerekeket. Halvány gőzünk nem volt arról, hogy mit akarunk. Semmi tudatosság nem volt az egészben, pláne akkor szó sem volt arról, hogy egyesületet akarunk, ez eszünk ágában nem volt. Sok volt a gyerek, akiknek létre akartunk hozni valamit, egyfajta közösséget. Ez volt a cél. Az egyik főszereplője az egyik gyermekem volt: hiperaktív volt és imádta a bicajt. Gondolkodtam rajta, hogy miként lehet a többi szülővel összefogni. Emlékszem, kiírtam a garázsajtóra, hogy "ekkor és ekkor találkozunk, és gyalogtúrára vagy kerékpározni megyünk ide, meg ide.." És egyre többen jöttek .

Végül mégis egyesületet alapítottak.

Egri Zsuzsa: 1996. január 3-án bejegyezték a Komlóstetői Kerékpáros Egyesületet. Nem nagyon szeretem azt a kifejezést, hogy alulról jövő építkezés, de ránk ez tényleg igaz volt. Értsd úgy, hogy jöttek a gyerekek az ötleteikkel és mi megvalósítottuk. Behinya Feri volt ennek a mozgatórugója. Ma is sokan emlékezünk rá. Az Isten nyugtassa...

Milyen nagy események voltak aztán mindezek kapcsán az önök életében?

Egri Zsuzsa: Ezek is úgymond tudatlanul jöttek. Mindig jött valaki, aki imádta a sportot, a kerékpározást és szerette az embereket. Jó példa erre az is, hogy az atléta Mák Józsi - aki szintén Komlóstetőn élt - egyszer becsengetett hozzánk és megkérdezte: nem lehet-e az országúti bringások edzője? Tőle indult ki az is, hogy versenyekre kezdtünk járni a gyerekekkel. Így aztán 1998-ban már 184 tagja volt a Komlóstetői Kerékpáros Klubnak. Azt tudni kell, hogy mi egy űrt töltöttünk be, mert a kis közösségek a rendszerváltás után ellaposodtak, a mi egyesületünk pedig ezt a hiányt igyekezett abszolút betölteni. Igen sok segítséget és támogatást kaptunk Zámbó Katitól, aki önkormányzati képviselőként látta lelkesedésünket és számára is fontossá vált az egyesületünk közösség építő munkája. Így indultak be a tavaszköszöntők: 1997-ben ennek kapcsán az első tűzijátékot is itt lőtték fel a városban, amit akkor igen nagy lelkesedés fogadott. A tavaszköszöntős rendezvényeinken minden áprilisban közel ezren vettek részt. A pályázatokkal is akkoriban kezdtünk el megismerkedni.

Aztán szépen lassan kinőtték a komlóstetői házukat...

Egri Zsuzsa: Igen, kinőttük, mert minden a mi házunk falai között zajlott. Itt jöttek össze a barátok, a gyerekek. Nálunk köttettek barátságok, szerelmek és itt is értek véget. Volt, hogy negyven gyerek sütött szalonnát, vagy főztünk paprikás krumplit. Mindezek mellett akkor már közel voltam a negyvenhez és úgy éreztem, hogy kell egy kis nyugalom. Meg volt a varázsa és a rossz oldala is. A szép az volt, hogy számomra volt egyfajta fiatalító hatása is. Aktív tagjai voltunk a Görömbölyi Ősznek, vagy éppen a Mozdul az Avas programjainak is. A Honfoglalás Komlóstetőn-t is azért találtuk ki, hogy a tavaszköszöntőnk ne laposodjon el. Lovas kocsikat szerveztünk, amik a Vasas Művelődési Ház elől indultak elfoglalni Komlós mezejét... 2002-től viszont már tényleg annak a lehetőségét kerestük, hogy otthonra találjunk az egyesületünkbe járó fiatalok számára.

Úgy sem engedem kikerülni: a Bükk Bike Fesztivált hogyan találták ki?

Egri Zsuzsa: Arra gondoltunk, hogy elhívjuk a kerékpározás minden ágát Komlóstetőre! Nálunk volt a Tour de Hongrie egyik befutója, kupafutama volt a triálosoknak, és a cross country-soknak. Sokszor eszembe jut ez a közel húsz év és arra jutok mindannyiszor: ezt nem én találtam ki, én sodródtam és a kitalált ötleteket megvalósítottam. Érett és agilis voltam, és hasonlóak voltak azok, akikkel együtt dolgoztam, ez egy nagy csapatmunka volt, talán ezért jutottunk el idáig. Az életemet nagyban ez irányban a fiam hiperaktívsága befolyásolta. Sífutottam vele a szomszédos réten, vagy bicajoztunk és mindig bicajos pályákról álmodtunk. Esküszöm, azt sem tudtam 2000-ben, hogy Komlóstetőre milyen Four Cross pályát akarunk építeni, persze a gyerekek abszolút képben voltak. Elkezdett épülni a pálya, közben jött egy pályázat,ami segítette, hogy megvalósuljon a Bükk Bike Fesztivál. Ez a fesztivál mutatta meg ismét azt, hogy kell egy épület, vagy egy csarnok ahol a fiatalok élvezhetik a közös együttlétet

Tehát kellett egy ház.

Egri Zsuzsa: Az egyik barátom mondta, hogy a gyárban van egy üres csarnok, ami ipari védett műemlék, nem lehet lebontani, ott áll üresen nem használják semmire. A tulajdonosnak írtam egy levelet, hogy szeretnénk megkapni a helyet. Pénzünk persze nem volt. Ezért a polgármesterhez fordultam, aki fogadó képes volt az ötletünkre: a csarnok akkori tulajdonosával megállapodott és megvette a város a mostani Factory épületét.

És az önöké lett az épület.

Egri Zsuzsa: Ezt az épületet 20 évre kaptuk meg üzemeltetésre, önfenntartással. Kicsit talán vicces ennyi év után, de tény: a volt tulaj akkor azt mondta, "Zsuzsa! Az épületben lévő vasat, papírt és minden mást maguknak adom, hogy eltudjanak indulni." Így is volt! Kibányásztunk belőle mindent, és a 900 ezer forintból betonoztattunk. Fél év alatt tettük a fiatalokkal használhatóvá a Factoryt, ami egykor egy csavargyári csarnok volt. Mária Terézia korabeli képet is találtunk a takarításnál, és több csodás iratot is.

Majd elérkezett 2004. április 19...

Egri Zsuzsa: Eszméletlen munkával és összefogással jutottunk el a megnyitóig. Kis papírokon meghívókat írtam a gyerekeknek, hogy jöjjenek. Érdekes, nem emlékszem igazán a megnyitó napjára. Talán azért, mert nem volt szalagátvágás, és semmi sem. A gyerekek voltak akkor is lényeg. Nagyon lepukkant volt az épület, de megtöltöttük élettel. Jöttek a bringások, a görkorisok. Elosztottuk a tereket, hogy mi hol kapjon helyet. Megkaptuk a várostól a belvárosi skate park elemeit, rendbe tettük a gyerekekkel, és ekkor elkezdődött egy másik élet. Ekkor már nem csak bicajosok voltak, hanem deszkások, BMX-esek, görkorisok is. Megtanultam, hogy miként kell jó közösséget építeni, pályázni, szponzorokat keresni. Azt is, hogy a mindenkori városvezetés ismerje meg a munkánkat, lásson bele a fiatalok életébe és vegye figyelembe igényeiket, kérésüket.Ha egy város elismeri, hogy szükség van egy nyugdíjas klubra, egy művelődési házra, vagy éppen ránk, a Factory Arénára, akkor nem lehet baj. Ez fontos, mert a város nem élhet kultúra, sport és civil kezdeményezések nélkül.

Mire a legbüszkébb az elmúlt 10 év kapcsán?

Egri Zsuzsa: Azokra a gyerekekre, akik itt nőttek felnőtté, akiknek fontos a sport, a közösség akik, egy-egy jó eredmény kapcsán viszik hírünket. Az is jó érzés, hogy sokan szeretik a Factoryt. Szeretnek ide járni, az itt zajló életnek részesei lenni. És természetesen a három gyermekemre, akik tovább viszik azt az életformát amit itt a Factory falai között együtt közösen és sokan megteremtettünk.

Milyen következő 10 esztendőt remél a Vasgyárba?

Egri Zsuzsa:. Egy egészségesen felnövekvő ifjúságot. Fontos az értékeink megőrzése, fejlesztése. Ilyen hely a Vasgyár, benne a Factory Arénával, amire egy szép, ódon ipari műemlék csarnok, ám ráférne a fejlesztés, hogy egy igényes, extrém közösségi térként működhessen még hosszú éveken keresztül.

ÉM-JLI