Vendégkommentár: A remény üzenete

A feltámadás hite a világban lévő sok bajt és rosszat látva is életben tartja az emberben a reményt. Dr. Ternyák Csaba, egri érsek írása.​Gyakran beszélnek arról, hogy mit adott a kereszténység az emberiségnek az egyetemes kultúra és tudomány világában, a művészetek, az építészet, a zene, a nevelés, az egészségügy vonalán és szinte az emberi élet minden területén. Van azonban a kereszténységnek egy olyan üzenete, amely minden ember életét átszövi, függetlenül attól, hogy gyakorolja-e vallását vagy nem, hívő, vagy pedig ezt a kérdést a nem fontos ügyek kategóriájába helyezi.

A húsvéti feltámadás hite ma is reményt ad az embernek. Azt üzeni, hogy nem a pusztulásé és a halálé az utolsó szó, hiszen van feltámadás a halál után. Ez a reménytől áthatott pozitív életszemlélet az elmúlt századok során nemcsak azokat hódította meg, akik Krisztus óta tételesen hisznek az örök életben és a feltámadásban, hanem azokat is, akik bár nem kapták meg a hit ajándékát, életüket mégis optimista szemléletben élik. Hisznek abban, hogy a dolgok végül jóra fordulnak, hogy az oly sok irodalmi és zenei műben vagy jeles filmes alkotásban ábrázolt jó és rossz harca végül a jó győzelmével végződik.

Ez az optimizmus nem csak kincstári derűlátás vagy üres önáltatás egy jobb világ eljövetelében, hanem hatalmas belső energiákat felszabadítani képes meggyőződés. A feltámadás hite a világban lévő sok bajt és rosszat látva is életben tartja az emberben a reményt, hogy van értelme a küzdelemnek, és érdemes minden kudarc ellenére is újrakezdeni. Ha az élet győz még a halálon is, akkor értelmes dolog hinni a jó végső győzelmében. A közel száz éves bencés szerzetes, Olaffson Placid atya, aki hosszú éveket töltött a Gulágon, a túlélés egyik alapszabályaként említi: „akinek van hová kapaszkodni, annak könnyebb a szenvedést elviselni".

Jézus Krisztus feltámadása nem csak egyetlen történelmi pillanatot jelentett, hanem egy új világrend kezdetét. Ez a hír minden húsvétkor a remény új tavaszát hozza, amely fényt visz a világ legsötétebb zugaiba is. Hitem szerint ha elvetnénk Krisztust és az ő feltámadását, akkor nem lenne kiút az ember számára, és a szebb jövőbe vetett minden reménye nem lenne több puszta illúziónál. Húsvétkor azonban minden évben új erővel robban be az Úr feltámadásának híre, amely válasz azoknak az örök szkeptikusoknak, akiket már az ószövetségi Prédikátor könyve úgy mutat be, hogy szerintük „semmi sem új a nap alatt". Még hogy ne lenne semmi új a nap alatt? Hiszen minden húsvétkor hirdetjük, és így hány meg hány ember tudatáig ér el hitünk legnagyobb újdonsága: Húsvét reggelén győzött az élet a halál felett.

- Dr. Ternyák Csaba, egri érsek -