Találtunk egy nagyon boldog embert

Szerencs - A szerencsi középiskolai kollégium gondnoka, Labancz Tamás ma már újra nyugodt. Locsolás közben mosolyogva mutatja a smaragdfát.

– Egy hónapja a vihar az összes levelét letépte. Ma már magasabb mint én vagyok és a tetején újra hajtanak a levelek. Az oldalán le szoktam csipkedni a hajtásokat, felül lombosodjon. Azt a fenyőfát is én ültettem a kerítésnél. Virágokat is szoktam minden évben, de idén kevesebbet kaptam.

Amikor feltekeri a locsolócsövet, a négyéves Tamás kiugrik a felfújható medencéből, rohan segíteni apának. Az ötéves Viktória még marad. Két éve vannak újra együtt mindhárman.

Az első húsz év

Labancz Tamás élete első húsz évét Megyaszón töltötte a nevelőotthonban. Szüleit soha nem látta.

– Annyit tudok róluk, hogy már nem élnek. Nyolcan voltunk testvérek, hárman velem együtt Megyaszón voltak. Velük szoktam tartani a kapcsolatot, a többiekről semmit nem tudok. Azzal a tudattal élek minden nap, hogy van valahol a világban négy testvérem, akik talán azt sem tudják, hogy vagyok. Jó lenne őket megtalálni, de nem tudom, hogy lehetne. Amikor kikerültem az otthonból, akkor idejöttem Szerencsre a kollégiumba gondnoknak. Pár év után egy kicsit megbolondultam, szerelmes lettem és megházasodtam. Fulókércsre költöztünk, a feleségem szintén állami gondozott volt, kapott az államtól egy kis pénzt, abból vettünk házat. Az egyik bátyám ott lakott tőlünk négy házra. Azt hittem, most már egyenesbe kerültünk. Az erdészetnél dolgoztam, reggel mentem, este jöttem. Született két gyerekünk. Aztán a feleségem egy nap azzal várt, hogy a házba én már be ne tegyem a lábam, mehetek, ahova akarok, neki már nem kellek. Kérdeztem, talált másvalakit, de esküdözött, hogy nem. Pedig tudtam, hogy egy másik férfi van a hirtelen szakítás mögött. Beköltöztem a bátyámékhoz, a gyerekeket a bíróság a feleségemnek ítélte, mert nekem nem volt hova vinnem Viktóriát és Tamást. A bátyámékhoz nem lehetett, ők is sokan voltak. Ugyanúgy eljártam dolgozni, a gyerekeket csak a hétvégén láthattam, hiszen amikor elindultam a munkába, akkor ők még aludtak, késő este, amikor hazakeveredtem, már megint nem zavarhattam őket, hiába laktak tőlem négy háznyira.

A láthatás a hétvégeken sem ment mindig egyszerűen.

További részletek a keddi Észak-Magyarországban.

ÉM-BG