Kutya nélkül, újra "megvakítva"

Verpelét, Miskolc - Mi visz rá valakit, hogy megmérgezze egy vak ember segítő kutyáját?

„A két fiam a szemem fénye, de Rusty, a kutyám, a szemem volt”, mondta Tóthné dr. Kiss-Orosz Mária, Maja. A látássérült nő golden retriever vakvezető kutyája július közepén pusztult el, de Maja azóta sem tette túl magát rajta: „Mindig azt mondtam, hogy olyan, mintha ő lenne a harmadik fiam”.

A tragédia azalatt történt, míg Maja és a családja elutazott nyaralni.

Lakásban élt főként

– Édesapám mozgássérült, nem tudott eljönni velünk, ő maradt itthon Rustyval – mesélte Maja, aki Verpeléten, egy kétgenerációs kertes házban él családjával és szüleivel. Bár Rusty is a lakásban élt a családdal, gyakran kiment a kertbe is, hogy „szolgálaton kívül” kicsit kiszaladgálja, kiszimatolgassa, kijátssza magát. Itt történhetett meg a baj: valaki megmérgezte a kutyát.

– Elutazásunk másnapján telefonált édesapám, hogy valami baj lehet Rustyval, mert nem ette meg a reggelijét, és elég letörtnek látszik. Megszerveztem az orvosi ellátását, az egri állatkórházban azonnal megvizsgálták és infúziót kapott. Azt hittük, csak valamilyen gyomor- vagy bélfertőzést kapott, de a gyógyszerezés ellenére egyre rosszabbul volt – mesélte Maja.

Rusty kegyetlenül szenvedett utolsó napjaiban, végül meghalt. Boncolása során kiderült, hogy halálát nem egy egyszerű fertőzés, hanem mérgezés okozta. A rendőrség állatkínázás bűntette miatt indított eljárást, de a nyomozás megfeneklett, ez idáig nem sikerült megtalálni a kutyagyilkost. Ezért – a rendőrséggel egyeztetve – a Rustyt is kiképző Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola félmillió forint nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki segít kézre keríteni a méregkeverőt.

– Rusty volt az első kutyám, nem egészen két évet töltöttünk együtt. Erős napsütésben is csak a fényeket látom, ez a tájékozódáshoz kevés. Rusty nélkül kénytelen vagyok barátok, rokonok, kollégák segítségét kérni – mondta Maja, aki kutyájával bárhová el tudott menni. Maja a Miskolci Egyetemen diplomázott, Egerbe jár dolgozni, az utazások során Rusty vigyázott rá. A mindennapok során is folyamatosan segítette gazdáját, együtt vitték iskolába Maja hat- és kilencéves kisfiát, együtt utaztak Budapestre, hogy Maja részt tudjon venni a csörgőlabda-válogatott edzésein. A látássérült nő Rusty elvesztésével az önállóságát is elvesztette.

Tartanak az újabb mérgezéstől

– Természetesen biztosítunk Majának egy másik kutyát, mert az a látássérült ember, aki egyszer már megtanult a kutyájára támaszkodva élni, nagyon nehéz helyzetbe kerül, ha elveszíti társát. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, a kutyának és a gazdájának meg kell tanulniuk bízni egymásban, megérteni egy-egy mozdulatból, mit akar a másik. Hónapokig is eltarthat, mire összeszoknak, „megtanulják egymást” – ezt már dr. Mezősi Tamás, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzője mondta munkatársunknak.

A vakvezető kutyák legkorábban húsz hónapos korukban válnak alkalmassá feladatukra. Az első évben úgy élnek, mint minden más kutya, csak sokkal több külső ingerrel, emberrel kerülnek kapcsolatba, majd egy hat-nyolc hónapos szakkiképzésen esnek át. Ezután még a leendő gazdájukkal is rehabilitációs tréningen kell részt venniük, ami két-három hónapig is eltarthat, majd a tudásukból közlekedés-biztonsági és állami vizsgát tesznek. Egy vakvezető kutya kiképzése kétmillió forintba is belekerülhet, de értéke a látássérült ember számára felbecsülhetetlen. Annak ellenére, hogy a kutya visszaadja gazdája önállóságát, „lát helyette”, vigyáz rá a közúton, a vakvezető kutyák kiképzését az állam semmivel sem támogatja.

– Majának szüksége van egy másik kutyára, amit biztosítunk számára, de tartunk tőle, hogy ha nem sikerült elfogni a mérgezőt, ez a dolog megismétlődhet. Ezért ajánlottuk fel a nyomravezetői díjat – mondta dr. Mezősi Tamás.

ÉM-SZP

Ha van információja

Tud valamit a kutyagyilkosról? Írjon, telefonáljon!