Premier: Shakespeare-évad IV. Henrikkel Miskolcon

Miskolc - A Shakespeare-évadban, Kiss Csaba rendezésében, a IV. Henriket mutatják be a Miskolci Nemzeti Színházban pénteken este. Interjú Kiss Csabával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával.A budapesti operabálra igyekezett 2009 egyik estéjén a nagyestélyis, szmokingos úri közönség. Az Operaháznál, az út túloldalán a hajléktalanok tüntettek. Dobokkal, zászlókkal. Ez a nyitóképe William Shakespeare IV. Henrik című királydrámája miskolci előadásának.

- Miért ezt a nyitóképet álmodta a IV. Henrik elé?

Kiss Csaba: Öt éve történt az egész, de az engem nagyon felkavart és azóta is itt van a fejemben. Elsősorban az, hogy két ellentétes világ – a nagyon gazdagoké és a nincsteleneké – ilyen közel került egymáshoz fizikailag. És pont egy Operabál kapcsán, ami még pikánsabbá teszi. Olyan cinikus vége lett az esetnek, hogy – egyfajta lekenyerezéseként a hajléktalanoknak – egy nagyon ismert és drága étteremből hozattak nekik forró gulyást. Ez a történet egyértelműen odaillik a darab elé.

- Már a nyitókép is jelzi, hogy nem egy „hagyományos” előadás lesz a miskolci IV. Henrik.

Kiss Csaba: A darab egy igen összetett, színes, több szálon futó történet. Szerintem szépen felismerhetők benne például a rendszerváltás óta eltelt időszak fontosabb politikai mozgásai – vannak figurák, akiket konzervatív keresztény beállítottságúnak érzek, másokat meg inkább liberális irányzatúnak vélem, de a radikálisok is jelen vannak. A beazonosításukat a darab nézőire hagynám. De én nem pontos politikai talányokat akartam feladni, mert ez a mű jóval több mint politikai konfliktusok megjelenítése. Ráadásul – ne felejtsük el – William Shakespeare alkotásáról van szó, és ő egy angol királyházi történetbe foglalta bele kora társadalmi, hatalmi összefüggéseit. Ez az egyik szál, de – másik szálként – felismerhető benne egy apa és fia küzdelme. Ez meg fogja érinteni a ma ifjúságát is, hiszen nagyon erőteljesen előtérben van ma is a gyerekek véleménye az apjuk kompromisszumairól, vagy inkább alkuiról, életszemléletéről. Ez akkor kap még nagyobb hangsúlyt, ha az apa valamiféle társadalmi szerepet tölt be. Végül a harmadik szál Falstaff és bohém bandája köré csoportosul. Ez egy vígjáték a maga bűbájával, a személyiség bölcsességével, életszeretetével. És erre az egészre rátettünk egy zenei világot, amely a politikai szál esetében vonósokból áll, Falstaffot pedig egy rezesbanda kíséri a szó szoros értelmében is.

- És ez a zene élő, igazi lesz?

Kiss Csaba: Igen. Ez teszi különösen izgalmassá, hiszen maguk a zenészek is ott vannak a jelenetekben szereplőkként és Márkos Albertnek az előadáshoz szerzett zenéit játsszák. Nagyon sok esetben ott, helyben improvizálnak arra a hangulatra, ami kialakul.

- Melyik fordítást használta fel a színpadra alkalmazás során?

Kiss Csaba: Vass István fordítását használtuk teljes egészében. Van azonban egy szereplőnk, akit Harsányi Attila játszik. A darab szerint ő egy walesi férfi, aki – természetesen – az eredeti műben is angolul beszél és a magyar fordításban pedig magyarul. De én meghallgattam a walesi nyelvet és teljesen beleszerettem. Egy kőkemény kelta, nagyon csikorgó, nagyon ritmikus nyelvről van szó, amelyből egy szót sem lehet megérteni, vagy akár sejteni az értelmét. Találtunk Magyarországon egy walesi fordítót, dr. Adrian Burryt, aki az egész szerepet lefordította nekünk walesire és a színészeknek be is tanította. Azaz a darabban lesz öt jelenet, ahol ezen a nyelven szólal meg Harsányi Attila és Kincses Károly.

- Alkalmam volt pár percre látni a színpadot, persze még szereplők nélkül. Csupa fém minden...

Kiss Csaba: Monumentális a színpadkép, igazi operai látvány. Az egészet a kezdetektől fogva én úgy fogtam fel, hogy ez a darab egy opera, csak prózában eljátszva. Zeke Edit ehhez tervezett egy csodálatos fémkastélyt, Berzsenyi Krisztina jelmeztervező pedig öltönypalástokat álmodott meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mintha valaki öltönyben lenne, csak az egész a földig tart, ettől történelmiek a sziluettek. E két tényezőből – persze a játszó színészekkel együtt – egy nagyon izgalmas világ bontakozik ki.

- Színházi munkássága során találkozott már ezzel a darabbal?

Kiss Csaba: Nem. Ráadásul nagyon ritkán szokták játszani. Kétrészes darabról van szó, azaz két este kellene játszani, mert eredetileg nagyon hosszú. Bonyolult is az említett sok szálával. Most azonban nagyon jól beleillik Shakespeare sorozatunkba. Sok olyan szerep van benne, amelyhez igazi színészegyéniségek kellenek.

- Hogy történt a színészek kiválasztása?

Kiss Csaba: Kitűnő színművészgárdával rendelkezünk. Ha a főbb szerepeket nézzük, akkor a címszereplőt, IV. Henriket Gáspár Tibor játssza, a fiát – a későbbi V. Henriket – Rusznák András, Szegedi Dezső Falstaff, Simon Zoltán pedig Percy. Mindenkire teljesen ráillő szerep. És persze benne van a darabban a Miskolci Nemzeti Színház színe-java. Mindemellett egy korábbi tanítványom, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős hallgatója, Zoltán Áron az egyik királyfi szerepében játszik és – szerintem – gyönyörűen oldja meg. Nagyon jó látni, hogy fiatal színészként ilyen szépen illeszkedik a csapatba.

- Nem gondolja, hogy nagyon sokan aktuálpolitikát látnak majd a darabban, amelyet ráadásul az önkormányzati választások előtt bő egy héttel mutatnak be?

Kiss Csaba: Úgy gondolom, hogy mindenképpen érzelmeket fog kiváltani, kérdéseket generálni. De én ezt cseppet sem tartom bajnak. Egy olyan történet, amely deklaráltan politikai, társadalmi problémákról szól, kérdéseket, gondolatokat kell, hogy felvessen. Ez a dolga az élő színháznak.

- Ön talált választ a darabban felvetődő problémákra, kérdésekre?

Kiss Csaba: A darabot két monológ keretezi. Ezekben van számomra a válasz. Mindkét monológ arról szól, hogy legyen végre béke, a szemben álló felek béküljenek meg. Az egyiket az apa mondja el, és ez egy politikusi megnyilatkozás, amellyel szándéka van. A másikat a fiú mondja el a végén, és ő azt szeretné, ha hinnének neki. Én azt a látleletet állítottam fel magam számára, hogy mindenfajta politikának, függetlenül a pártoktól, az emberi hitelesség a kérdése. Csomó eszköze van a hatalomnak és az ellenzéknek is céljai elérésére, a másik legyőzésére, de a hitelességet csak hitelességgel lehet megteremtetni. Valahol ezt üzeni a darab. Én ezt a gondolatot szeretném megosztani a nézőkkel.

- A bemutató – aktuálpolitikai – időpontja teljesen véletlen?

Kiss Csaba: Amikor kitűztük a bemutatót, akkor még nem lehetett tudni, mikor lesznek az őszi választások. Tudtuk, hogy lesznek. Nekem az az érzésem, hogy a darab lehet nagyon jótékony hatással mindkét politikai oldalra. Azért, mert békevágyat mutat fel és ha sikerül elgondolkoztatni az embereket és a politikai szereplőket, akkor ennél a magasztos gondolatnál mindenképpen meg kell állni és magunkba szállni egy időre...

- Szaniszló Bálint -