Elég mindössze egy papír és egy ceruza

Miskolc - Péter addig nézegette a nagy festők műveit, amíg rá nem jött, hogyan kell festeni.Sok versenyen indult már és sok pályázaton, de talán a mostani eredménye a legkiválóbb. Óvári Péternek, az Avasi Gimnázium 10. osztályos diákjának két festményét is beválogatták a IX. Országos Középiskolás Diáktárlatra, mely októberben nyílt meg Hajdúszoboszlón.

Péter azt mondja, ő maga is óriási eredménynek tartja ezt, hiszen a rangos tárlatra az ország 400 alkotása közül csak 20-at választott ki a zsűri.

Hogy mikor kezdődött a rajzolás és festés? Péter úgy emlékszik, hogy neki mindig ceruza volt a kezében, de ezzel kapcsolatban őriz egy kedves történetet: – Még pici voltam, másfél éves, amikor kórházba kerültem. Miután túlestem a műtéten, szépen nyugodtan kellett volna maradnom, de én csak járkálni akartam. Akkor a nővérek adtak egy papírt és egy ceruzát, hogy valamelyest lekössenek. És ez sikerült is. Első rajzom, azaz irkafirkám a mai napig megvan.

Örökletes tehetség

A kórházi rajzoláson kívül persze bizonyára az öröklés is szerepet játszott Péter esetében, hiszen mint mondta, több családtagja is kiválóan rajzol. Aztán jött az óvoda és az iskola, ahol gyakran hallotta a pedagógusoktól és társaitól, hogy milyen szépek a munkái, így szinte egyértelmű volt, hogy rajztagozaton folytatja tovább. Három évvel ezelőtt megnyerte a városi rajzversenyt, a megyein második lett, két évvel ezelőtt pedig már a megyein is ő volt a legjobb. Pétert igazán nem is a versenyek érdeklik, hanem maga az alkotás.

– Ha hazamegyek az iskolából, az az első dolgom, hogy leülök egy papír mellé és rajzolok. Nekem ez a kikapcsolódás. Megnyugtat, közben jól tudok gondolkodni.

Festeni is szoktam, vízfestékkel vagy akrillal, de a rajzolás mindig előnyt élvez, mert ahhoz nem kell nagy előkészület. Elég egy papír és egy ceruza, és már készülhetnek is a portrék vagy csatajelenetek.

Kiderül ugyanis, hogy Pétert a rajzoláson kívül a történelem is nagyon érdekli, különösen az első és második világháború.

Van, hogy elképzelés alapján jelenít meg egy-egy történelmi eseményt, máskor fényképeket használ segítségként.

Az országos diáktárlatra két portréját válogatták be, Az arató és A betyárvezér című festményeket. Ezeket fénykép alapján festette. Elárulja azt is: festeni a nagy művészektől tanult. Addig nézegette alkotásaikat, amíg rájött, hogyan kell kezelni az ecsetet, hogyan kell használni a színeket.

Péter a jövőről egyelőre annyit tud, hogy a képzőművészeti egyetemen szeretné tovább folytatni, és most tervező grafikusként képzeli el felnőtt életét, de lehet, hogy ez még változik. A tervezésre bőven van ideje, hiszen még csak 10.-es.

ÉM-HE