Lehet sikeresnek lenni

Miskolc - Bár nem mindenben értettek egyet, abban igen: szükség van a hasonló találkozási lehetőségekre.Négy sikeres fiatal miskolci vállalkozó – Vinnai Balázs, Kovács J. Attila, Falucskai Attila és Merényi Dani – volt ezúttal vendége a tavaly útjára indított Városbeszélgetések közéleti sorozatnak, amelyben Miskolc jövőjéről cserélnek eszmét a résztvevők. A Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében Körtvélyesi Erzsébet vezette a beszélgetést.

„Kiválasztottak”

A „kiválasztottak” közös jellemzője, hogy valamennyien Miskolcon alapították meg – idővel sikeressé lett – vállalkozásukat. Vinnai Balázs annyiban „kilógott” a sorból, hogy ő nemrég túladott a vállalkozásán, s most bár egy külföldi bank alkalmazottjaként ideje nagy részét külföldön tölti (a múlt héten is 4 különböző európai országban járt, miskolcinak vallja magát, s Miskolcra érkezik haza. Azonban a többiek is azt vallják: tevékenységüket a világ más pontjain is végezhetnék.

Merényi Dani képregényei máshonnan is felkerülhetnének a netre, s másutt is tudná építeni egyedi acél biciklivázait, Kovács J. Attila is ugyanolyan világhírű cipészremekeket készíthetne, s hasonlóan nyilatkozott Falucskai Attila, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének megyei elnöke is. Hogy mégsem mennek el, annak a gyökerekhez, az ismerősökhöz, barátokhoz való ragaszkodás s közös magyarázata. „A globalizációval nem a gyökereknek kell megszűnniük, sőt, úgy tűnik, a gyökerek felértékelődnek” – hangzott el.

Merényi Dani bevallotta: ő hosszú időre elhagyta Miskolcot, Olaszországban keresett magának mestert, s már családostul, inkább véletlenül tért vissza szülővárosába. S menet közben jött rá, milyen szép történet kerekedett a folyományból, hogy ő épp az „Acélvárosban” gyártja a kizárólag acél biciklivázakat, s most már csak ezért is ragaszkodik a helyhez, holott úgy érzi, mint fiatal vállalkozó, nem kap kellő támogatást.

Kisebb vitát váltott ki a házigazda azon felvetése, elvárható-e a várostól, hogy legyen egy stratégiája a fiatal vállalkozók segítésére. Vinnai Balázs szerint a várostól (már ha általában a mindenkori városvezetést értjük alatta) ez a közvetlen segítés ésszerűen nem várható el, egy várost alapvetően a városi közösség tud építeni. A kérdés inkább az, hogy lehet megtartani főként a fiatal értelmiségieket, akik éttermekbe járnak, klubokat alakítanak, színházba járnak, biciklizni akarnak… „A városnak olyan környezetet kellene teremteni, ahol a fiatalok jól érzik magukat.”

Nem stratégia, jó ötlet kell

A nézők soraiból e ponton szót kért Kiss László, az Észak-Magyarország főszerkesztője is, aki egy régi példára hivatkozva (amikor egy saját tervezésű kollektív házzal vonzott ide Miskolc több fiatal építészt) szemléltette nézetét: nem nagyívű, mindent markoló stratégiára van szükség, sokkal inkább egy-egy konkrét nagyon jó ötletre, ami megvalósítva elindít hosszú folyamatokat.

Merényi Dani szerint egy itt élő vállalkozónak az átlagot többszörösen túl kell teljesítenie, hogy kiemelkedjen. A pályaválasztás előtti fiatalokat pedig semmi nem sarkallja arra, hogy egy multihoz való beállás helyett a saját ötlet alapján elindítandó vállalkozást válasszák, Vinnai Balázs szerint nem az iskolapadból kell vállalkozni: előbb tanulni kell nagyobb cégeknél. Falucskai Attila hozzátette: már az is nagy eredmény lesz, ha a pályázatokra nem célként, (pénzszerzési lehetőségként), hanem eszközként tekintenek a fiatal vállalkozók.

A beszélgetés végére mindenesetre valamennyire megismerték egymást a beszélgető partnerek (akik nem mind ismerték egymást). S bár közben az is elhangzott, hogy talán az sem véletlen, hogy nem túl sokan éltek a találkozás lehetőségével, minden olyan alkalmat ki kell használni, amely közelebb hozza az értékes embereket egymáshoz, mert a kapcsolatok értéke kétségbevonhatatlan.

ÉM-SZK