Rusznyák Gábor: "Próbáljuk feszegetni a határokat"

Miskolc - Egy család történetébe csöppen a néző, közben szól a nép-, a barokkzene, a rock. Interjú Rusznyák Gáborral, a Parasztopera című színházi előadás miskolci rendezőjével.Pintér Béla Parasztoperájának premierje szombaton este 7 órától látható a Kamaraszínházban. A szerző napjaink egyik legismertebb rendezője, saját társulata évek óta hatalmas sikerrel játssza a darabot. Most a miskolci színház is műsorra tűzte, Pintér Béla pedig egyúttal a 2014/ 2015-ös évad szerzője is. A miskolci előadás rendezője Rusznyák Gábor.

- Adja magát a kérdés: miért éppen Pintér Béla és miért a Parasztopera?

Rusznyák Gábor: Én magam nagyon szívesen foglalkozom olyan drámai szövegekkel, amelyeket színházi alkotók csináltak. Rendeztem már Mohácsi János, Vinnai András szöveget, olyanokat, amelyek nem a klasszikus drámairodalomból származnak, vagy nem kortárs drámaírók művei. S hogy miért épp Pintér Bélát és a Parasztoperát választottam? Gondolkodtunk azon, hogy ki legyen idén az évad szerzője, ugyanakkor kerestünk egy zenés darabot a kamarába s ez a kettő ebben a választásban ért össze.

- Az előadás alapanyaga egy másik színpadra íródott, ott vált ismertté. Mennyire nehezíti, befolyásolja ez a rendezést? Hogyan tud az előadás megélni egy másik helyen?

Rusznyák Gábor: Hálistennek elég rég láttam a Béláék előadását, így egyáltalán nem volt a fejemben, már nem tudott befolyásolni a

rendezésnél. Máshol is bemutatták már, például Mohácsi János Pécsen majd most Szombathelyen, biztos vannak azonosságok a három előadás között, és biztos vannak különbségek is. Ebben pont ez az izgalmas. Nem érzem, hogy nehezebb lenne ilyenfajta előadást rendezni. Nem nagyobb teher, minthogy Bulgakov A Mester és Margaritáját rendezem ezután Debrecenben, s a darabbal három-négy színház is foglalkozik egy évadon belül országszerte. Mindemellett a Parasztopera a miskolci közönség számára mindenképp újdonság lehet.

- Mi az, ami megfogta ebben a darabban: ami miatt úgy érzi, érdekes lehet a miskolci közönség számára?

Rusznyák Gábor: Több ok miatt is. Magában a darabban azt szeretem, hogy benne van minden, ami a „drámaíró” Pintér Bélában, jó. A humor és a legmélyebb emberi történések elegye, ahogyan merészen vegyíti a különböző műfajokat, stílusokat s képes saját világot teremteni... Emellett színházi alkotóként az ember próbálja feszegetni a határokat. Próbáljuk tágítani azt a fajta színházi formanyelvet, gondolkodást, ami Miskolcon mondjuk úgy... megszokott vagy kipróbált.

- Mit láthat majd a néző a színpadon?

Rusznyák Gábor: Egy furcsa, elsőre mindenképpen szokatlan világot, ami remélhetőleg hamar magával rántja az embert. Remélhetőleg sokat lehet majd nevetni. Látszólag egy család történetébe csöppenhet bele az utcáról betévedt, munkában megfáradt néző, egy esküvőre készülő családéba. A cselekmény során kibontakozik előttünk egy... krimi, terhek, súlyok, s a végén eljutunk a magyar lét balladisztikus, sötét mélyére. Ismétlem, sokat lehet a történeten nevetni, de aki a színházi előadásokban keresi a szimbolikus tartalmat, az sem fog csalódni, talál benne bőven. És remek színészi játékot. A miskolci színészekre sosem lehetett panaszom, hisz társaim voltak és ez így van most is. És lettek új találkozásaim is, hiszen Györgyi Annával vagy Varga Zoltánnal most dolgozhattam először.

- Mely korosztálynak ajánlja leginkább az előadást?

Rusznyák Gábor: Úgy 16 fölött mindenkinek érdekes lehet. Sűrű szövésű a történet, amely igényel bizonyos fajta koncentrációt, hogy ki kinek a kije, milyen a viszony a mostohatestvér és a vőlegény között, ki ez a cowboy akit az állomás főnök emleget... de azon vagyunk, hogy ez ne legyen probléma.

- Miben lett más az előadás mint Pintér Béláé? Miben „rusznyák gáboros”?

Rusznyák Gábor: Nem tudom, persze azt remélem, hogy felismerhető lesz hogy én rendeztem, de ezt majd a kritikusok eldöntik, ezzel nem is foglalkozom.

- Látta a próbákat Pintér Béla?

Rusznyák Gábor: Még nem, de remélem a bemutatóra el tud jönni s mint az évad szerzője, egyébként is többször előfordul majd Miskolcon. Jó viszonyban vagyunk, kölcsönös

érdeklődés és tisztelet köt össze minket. Hogy milyen lesz a saját darabját néznie, az már más kérdés. Nagyon nyílt ember, vagyis meg fogja mondani, ha nem tetszik neki. A Parasztopera a saját gyermeke, meg lehet hozzá a saját viszonya... ami valószínűleg egy érzelmes viszony, de mint drámaírónak bizonyos szinten el kell engednie.

- Az előző évadban hatalmas sikert aratott két rendezése is. Bródy Sándor: A tanítónő című darabját a Nagyszínházban láthatta a közönség, az előadás több díjat is kiérdemelt az országos színházi találkozókon. Csehov Sirályát (a Játékszín tűzte műsorra) szintén szerették a nézők. Befolyásolja-e ez az idei munkái során?

Rusznyák Gábor: Egyrészt nagyon sokat jelent, hogy szerették az előadásokat a nézők, olyan érzés, mint a gyereknek, ha megsimogatják. Picit az önbizalmát növelik a rendezőnek, a magabiztosságát erősítik a sikerek, de a feladatok ugyanúgy feladatok, az akadályok ugyanúgy akadályok. Az újabb munkákba is ugyanúgy bele kell ölni az energiát, aztán vagy sikerülnek, vagy nem. Így, hogy már nem vagyok pályakezdő, nagyon jól tudom: nem feltétlenül arról szól ez a pálya, hogy egymást érik a sikerek, és mindig csodálatos az összhang. Vannak kudarcélmények, rosszabb munkák is. De úgy tűnik, hogy a Parasztopera jó munka volt, s jól fog tudni hatni. Most így látom, de az is lehet, a közönség másképp reagál. Ez majd csak a premier után derül ki. Mert sosem lehet tudni, hogy bizonyos előadások miért kerülnek reflektorfénybe, és mások pedig, amik ugyanolyan jók, miért nem. Egy rendezőnek helyén kell tudni kezelni ezeket a dolgokat.

- Hajdu Mariann -