„Többet megevett már az élet énbelőlem…”

Miskolc - Lacit, Kiss Lászlót mint „mellékszereplőt” ismertem meg egy kutya életének megmentése kapcsán.

A szóban forgó, rossz bőrben lévő kóbor ebet a miskolci sportpálya közelében lakó asszony és segítői bízták Lacira: viselje gondját, míg felelős gazdát nem találnak neki (ez a nyilvánosság erejét is felhasználva, sikerült is). A „kutyamentő” asszonytól tudom: Laci szeme felcsillant, amikor a jószágot meglátta. Nem csoda, hiszen Laci állatokat tartott, mielőtt az utcára került.

Első találkozásunkkor Laci épp könyvet olvasott a sportpálya ablaktalan, ajtótlan, volt gondnoki épülete előtt, ahol egy ideje meghúzódott. Az újabb alkalommal már a kerítésen kívüli padon várt ránk. Az épületbe már nem mehetett be – a patkányok se, igaz, ki se – mert bedeszkázták az ajtaját, ablakát. Ami persze, jogos volt, hiszen Laci illetéktelenül tartózkodott benne. Csak hát mégis jobb volt, mint a bokrok alatt.

Az első, ami kibukik belőlem: mintha éveket öregedett volna pár hét alatt.

– Többet megevett már az élet énbelőlem, mint én őbelőle – feleli fanyar humorral. Mégis meglepődöm, mikor kiderül: mindössze ötvenkét éves.

ÉM-SzK

Egy ember élete, egy boldog pillanattal

Miskolc - Apám ivott, verte a muttert. Amikor rajta már nem tudta kitölteni, következtünk mi, gyerekek – emlékszik vissza Laci, a hajléktalan. Kiss Lászlóként, hajdan, forgácsoló szakmát szerzett, 6 évet dolgozott a Digépben, majd, míg fel nem számolták, gépkocsivezetőként a Szerencsi Cukorgyárban, 11 éven át. tovább »