2015.02.12. 17:09
Partvonal: Stadion-jelentés
<em>Az ünnepi szalag átvágásának időpontja egyelőre erősen bizonytalan. Jövő ősz, két év múlva tavasz</em>... Molnár István jegyzete.
Az ünnepi szalag átvágásának időpontja egyelőre erősen bizonytalan. Jövő ősz, két év múlva tavasz... Molnár István jegyzete.Amikor először kimentem a stadionba, még nem voltam tizenhét. 1991 március, borult, esőbe hajló idő, NB II. A szotyi ízlett, a betonra nem ültem le, nehogy színt kapjon a világoskék nadrágom. A szünetben többen kiszaladtak a kocsmába, ezen csodálkoztam, de nem volt probléma, lehetett, visszafelé jövet még a kapuőr is kapott egy üveg sört. Akkor még nem igazán érdekelt, hogy az arcomba fújják a dohányfüstöt, hogy nincs tető a fejünk felett, hogy nem folyik a víz a mellékhelyiségben, hogy az ott lévő negyvenes izzóban különböző bogarak ütöttek tanyát. Nem ez volt a fontos, hanem az, hogy van egy csapat, amelyik rendíthetetlenül halad az NB I felé (később sikeresen túl is jutott a Szeged elleni osztályozón, a visszavágón húszezren szorongtunk…).
A kilencvenes évek végének ankétjai nem múltak el úgy, hogy ne kerüljön szóba a világítás, hogy nekünk is legyen esti meccsünk, mert annak van hangulata, annak ellenére, hogy nekem, vidéki számára ez kiszúrás, a végjátékot nem látom, mert sietni kell az utolsó vonathoz. Aztán jöttek a kandeláberek, tucatnyian nézték azok érkezését, amikor pedig felkapcsolódtak a fények, csoportba verődve csodálkoztak a környéken élők. Akkor már úgy gondoltuk, legyen valamilyen komfort is, de még mindig az volt a lényeg, hogy van-e olyan kapusunk, aki kisujjával tizenegyest hárít, vagy olyan csatárunk, aki az alapvonalról is benyesi a labdát a pipába. Aztán zajlott klubház-felújítás, öt éve pedig felhúzták a „Napos” oldalt.
Azt már nem tudjuk meg, hogy milyen lett volna ez a stadion, ha akkor ad rá pénzt az állam, amikor egy képviselő ilyet kezdeményezett, vagy akkor valósul meg a beruházás, amikor úgy gondolták, hogy a TAO-ból teszik még szebbé. Nem. Most már bontanak. Mindent, távoli és közeli múltat. Lebontanak majd a lelkemből is egy kicsiny darabot, de legyen így, legyen „vadiúj”. Hogy olyan, mint amit kedden makettben láthattunk, nem biztos. Az ünnepi szalag átvágásának időpontja egyelőre erősen bizonytalan. Jövő ősz, két év múlva tavasz… Kíváncsi vagyok, nagyon várom az első meccset, amikor majd feldübörög az induló, és amikor a fejek fölé kerülnek a kifeszített sálak… Remélem, még mindig lesz olyan csapat, amelyért érdemes lelkesedni, lesz tábor is, amelyet nem emészt fel sem kártya, sem szkenner, hogy a csillogó építmény előtt sétálva nem az jut majd az eszembe, hogy ez a Diósgyőr már nem azt jelenti, mint amit 1991-ben.
