A meccsre járás lehetne az első miskolcikum

Miskolc - Hol és hová tart a sportban Miskolc, erről kérdeztük a városvezetők egyikét. Miskolc Megyei Jogú Város sportjáról beszélgettünk dr. Kiss János alpolgármesterrel.

- Talán nem is kérdéssel kezdenénk a beszélgetést: Ön a három miskolci alpolgármester közül az egyetlen új, és a leköszönthöz tartozott a sport, az ő irodáját vette át, és néhány hónapja még úgy tűnt, hogy a feladatait is ugyanúgy, aztán az a hír látott napvilágot, hogy Kiss Gáborhoz tartozik majd a sport, de mégis Ön nyilatkozik ebben a témában.

dr. Kiss János: Igen, Kiss Gábor alpolgármester úrhoz tartozik a sport felügyelete, de ez nem jelenti azt, hogy más ne ismerhetné ezt a területet. Mivel politikai értelemben véve én vagyok a polgármester általános helyettese, így kell is ismernem a sporttal kapcsolatos városi ügyeket, történéseket. A sport egyébként azért nem került hozzám, mert a feladatok elosztásánál a kormányzati mintát vettük alapul, és mivel az EMMI-hez, vagyis az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik a kultúra, az oktatás és a sport is, mi is úgy gondoltuk, hogy ezek a humán jellegű területek nálunk is egy emberhez kerüljenek. A sport kivételével a fenti területek eddig is Kiss Gábor alpolgármester úrhoz tartoztak, úgyhogy rendszerszervezési szempontból hasznosnak tűnt, hogy többek között a sport is hozzá kerüljön.

- Milyen feladatok megoldásai várnak a sport területén az önkormányzat vezetésére?

dr. Kiss János: Három kihívást látok. Az egyik az élsporttal kapcsolatos, a másik az amatőr és szabadidősportot érinti, a harmadik pedig az infrastrukturális feltételek megteremtése. Sorban haladnék az egyes területeken. A diósgyőri labdarúgás 2010-ben, amikor politikai értelemben véve megérkeztünk a városvezetésébe, a másodosztályban szerepelt. Ma a diósgyőri labdarúgócsapat versenyben van a bajnoki dobogóért, ezáltal a nemzetközi kupában való indulás jogáért. A DVTK tavaly Ligakupát nyert, valamint Magyar Kupa-döntőt és Európa Liga-meccseket játszott, ami azt mutatja, hogy a csapat fokozatosan fejlődik a jól beindított folyamatoknak köszönhetően. A jégkorongcsapat Liga-döntőt játszik, magyar bajnoknak számít. A DVTK női kosárlabdacsapata a harmadik lett az alapszakasz végén. De tovább folytatva a sort, az MVSC révén van még első osztályú női röplabdacsapat is a városban, és egy vízilabda-együttes, amelyiknek nagyon jó esélye van arra, hogy feljusson a legmagasabb osztályba. És bár lehet, hogy kézilabdában nem állunk olyan jól, de ezzel együtt is, aki Miskolcon egy sportrendezvény keretében szeretne szórakozni, annak van miből választania. A szükséges infrastrukturális feltételek részben adottak, részben elkészülés előtt állnak. Utóbbiak közé tartozik a zászlóshajó, a DVTK stadionja, ami jó lenne, ha másfél éven belül készen lenne. Továbbá építés alatt áll egy nyitott vízilabda-medence is Miskolctapolcán, ami még nyárig átadásra kerül. A diósgyőri stadion átalakítása miatt megépített atlétikai centrum futófelülete már elkészült, a fedett futófolyosót pedig hamarosan országos bajnokság keretében felavatjuk. Az ifi-pályán a villanyvilágítás már készen van, és használható a futópálya. A DVTK stadion felújításával összefüggésben az MVSC pálya megújítása is előkészítés alatt áll, mert azt szeretnénk, ha a DVTK ott játszaná a lehető legtöbb hazai meccsét, amíg az új otthona el nem készül. És biztos van még olyan létesítmény, amelyre költenünk lehetne. Ilyen például a Szentpéteri kapuban található Honvéd pálya. De összességében azt gondolom, hogy a sportinfrastruktúra területén jelentősen fejlődtünk. Most jön az a kérdéskör, hogy az amatőr sport mennyire fejleszthető. A sportban sok gyerek aktív a fociban, a jegesmedvéknél, a vízilabdázóknál, a kosarasoknál és a sportiskolában a többi sportágban is. Ahogy a fiatalok egyre többen kapcsolódnak be, úgy fejlődik a sportélet. A szabadidősport kedvéért azokat a nyitott városi pályákat, mint például amilyen az ifi-pálya, éppen azért kellett rendbe tennünk, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy akik nem akarnak, nem tudnak részt venni szervezett keretek közötti sportolásban, azok iskola vagy munka után használni tudják ezeket a létesítményeket. Igazából ebben a témakörben az a kérdés vetődik fel, hogy milyen sporthoz kötődő programokat tudunk szervezni ezekre a helyekre.

- Pontosan mire gondol?

dr. Kiss János: Nemrégiben nálunk jártak a Miskolcot hagyományosan érintő, Central Europe Bicycle Tours kerékpáros verseny szervezői, akikkel arról beszélgettünk, hogy ezt a rendezvényt ki kellene szélesítenünk. Kapcsoljunk hozzá egy tematikus hétvégét, amelynek a csúcspontja a körverseny befutója, de előtte legyen program a kicsiknek, nagyobbaknak, férfiaknak, nőknek, mindenkinek a kerékpár, kerékpározás jegyében. Például azért, hogy a következő hét végén legyenek olyanok, akik már kerékpárral indulnak el munkába, iskolába vagy kirándulni. A többi sportágban is biztosan ki lehet találni ehhez hasonló tematikákat, például egy vívóverseny kapcsán, az előtte lévő napokban híres vívókat meg lehet hívni a városba. Nem mondom, hogy minden hétvégére lehet szervezni valamit, de egy városnak úgy kell megterveznie a saját kulturális kínálatát, hogy minden hétvégére jusson esemény, és mivel a sport része a kultúrának, a testkultúrának, így a sporteseményeknek helyük van a programok között.

- Említette az infrastrukturális hátteret, a labdarúgás, az atlétika, a teremsportok, a jeges sportok igényeihez igazodó szükségletek megvannak, illetve hamarosan meglesznek, hiányérzetük a vizes sportoknak lehet, hiszen a teljes vízilabda-vertikum és az úszás szűkében van a felületnek, de ha a tapolcai medence fedett lenne, ezzel sem lenne gond, illetve egy salakmotorpálya hiányzik még.

dr. Kiss János: A salakmotor elgondolkodtató. Úgy érzékeljük, hogy erre nagy az igény a sportkedvelők részéről. Miskolc érdekes város abból a szempontból, hogy akármilyen sportágat épít itt fel valaki, és a közepesnél jobban csinálja, azonnal van rá néző. A salakmotor például ilyen. Nem olyan régen voltam én is olyan versenyen, amelyen több ezer néző volt. Viszont a mai világ úgy működik, hogy egy beruházás tervezésénél a fenntarthatóságot is figyelembe kell vennünk. Nem lehet egy salakmotor-stadiont évi 1–2–3 futam megrendezése miatt felépíteni és fenntartani, hanem valamilyen multifunkcionális tartalommal kell felvértezni. Valamilyen más sportág igényeivel kell ötvöznünk. Gondoljunk csak arra, hogy a Forma-1-es pályák sem csak az évi egy nagy futamot szolgálják ki, hanem más egyéb versenyeknek is meg tudnak felelni. Az uszodákkal kapcsolatosan visszatérő a bővítési igény, de a magyarországi városok közül így is az élmezőnyben vagyunk.

- Szó esett a város élsportjairól, a húzó sportszervezetekről, akik közül az egyik, a diósgyőri női kosárlabda kimaradt az önkormányzat 2015-ös büdzséjéből, eltűnt a sorról, pedig tavaly még ott volt 13 millióval. Tudja mi az oka? És ha igen, elmondaná?

dr. Kiss János: A csapat neve valóban nem szerepel a költségvetésben, de a pénz, az igen. A pénz azért nem lett közvetlenül a csapathoz rendelve, mert a csapat a mai napig nem tudott megállapodni a várossal a sportcsarnok használatáról, és így a bérleti díjjal is elmaradásban van.

- Mit gondol arról, hogy a város – beleértve az önkormányzatot, a sportági szponzorokat, a sportszolgáltatásokért fizető fogyasztókat – sportra szánt, költött kerete véges, és talán jobb lenne, ha meghatároznák azokat a sportágakat, amelyek prioritást élveznek, limitálnák a számukat, hogy a sportra fordítható javak koncentráltabban, nagyobb hatékonysággal, eredményességgel költődjenek el.

dr. Kiss János: Nem hiszem, hogy ebbe a városvezetésnek bele kellene avatkoznia. Igazán nagy pénzt csak a DVTK focicsapata kap, a többi kiemelt klub 10–15 millió forint közötti támogatásban részesül. Egy komoly klub büdzséjében ezek nem meghatározó tételek, főleg azoknál, akik országos bajnokságban a dobogó közelében vannak. Az önkormányzat részéről nyújtott támogatás amolyan presztízs jellegű, az az üzenete, hogy benne vannak a város gondolkodásában. Azon az alapon, ahogy a többi sportág kinőtt, mások előtt is ott a lehetőség, mások is részesülhetnének támogatásban akármelyik csapatsportágban, mert 10–15 millió forintos támogatásuk még bőven beilleszthető lenne az önkormányzat büdzséjébe.

- Szóval kap mindenki, aki megérdemli.

dr. Kiss János: A közönség érdemli meg mindenütt. A miskolci sportbarátok egyébként egy külön kategóriát képviselnek az országban. Szociológiai kutatások bizonyára kiderítenék, hogy miért van ilyen erős szurkolói háttér. A meccsre járás szinte, mint egy kötelezettség él a miskolci emberekben. Sokkal mélyebb az „együtt vagyunk, győzni fogunk”, győzni akarunk érzés itt, mint más nagyvárosokban. Miskolc ebből a szempontból erős város, történhetett bármi a világban, az emberek meccsre járási kedve nem változott. Fennmaradt az igényük az összetartozásra. Ez az országban egyedi, és ha lenne olyan a magyar különlegességek, a hungarikumok mintájára, hogy „miskolcikum”, ami a helyi érdekességek gyűjtőneve, akkor a „meccsre járás” lenne az első, amit javasolnék felvételre.

- Berecz Csaba -