2015.06.24. 13:26

„Az igazán erős dolgok alulról jönnek” - Interjú Kollár-Klemencz Lászlóval, a Kistehén zenekar énekesével

Címkék#interjú #Kollár-Klemencz László #Kistehén #zenekar #Zene #Miskolc

Miskolc - Kollár-Klemencz László - többek között - a Kistehén zenekar énekese, dalszerző szövegírója. Rendező és filmes is egyben. Az 1991-ben alapított Andersen zenekar tagja volt. Az idei könyvhéten Miért távolodnak a dolgok? címmel novellás kötettel jelentkezett. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Ha egy rövid áttekintést szeretnénk adni a pályájáról akkor kezdhetjük az Andersen zenekarral?

Kollár-Klemencz László: Talán igen, voltak előtte már zenekarok, de az Andersen volt, ami először komolyabban kiállt közönség elé és többen megismerték. Az már nem egy garázs-zenekar volt - mondhatjuk így.

Miben kötődik a Kistehén az Andersenhez?

Kollár-Klemencz László: Nehezen. Az Andersen egy nagyon-nagyon szeretett korszakom volt, nagyon fontosnak tartom. A találkozást David Bornsteinnel meghatározónak érzem. Sajnos ő meghalt és ott vége is lett ennek a történetnek. Nekem akkor el is ment a kedvem a zenéléstől, mert az énekes által ki tudtunk kerülni az addigi lokális gondolkodásból, jártunk Amerikában - ami azért jellemző még a mai napig is, láttam egy olyan embernek a gondolkodását, aki azon a tengerparton sétált, ahol a Jim Morisson. Ez egy teljesen más hozzáállást jelentett nagyon sok mindenhez. Például, hogy nem kell bezárkózni itt az országban, de ha mégis akkor nagyon nyitottan a világ felé. Öt évig a filmezés váltotta fel a zenélést. Gyakorlatilag a Kistehén figurán jött vissza a zene az életembe. Akkor éreztem úgy, hogy muszáj csinálnom a zenét, mert kaptam egy felkérést a Kistehén film révén - ami egy filmelőzetes volt, ami nagy sikerrel ment a mozikban egy Woody Allen film előtt. Az emberek küldözgették egymásnak, így lett sikeres és lett a Szigetnek is a reklámja.

Hogyan folytatódott a Kistehén karrierje?

Kollár-Klemencz László: Kaptam egy ajánlatot, hogy csináljak egy lemezt, amin tökmindegy milyen dalok vannak, de a Kistehén szerepeljen. Én - kérdeztem magamtól - egy abszolút az undergroundból jövő zenészként, aki az Andersenben játszotta a utolsó akkordot hogyan hozzak egy ilyen szenilis anyagot, ami - nyelvezetében legalábbis - óvodás kategória. A kihívás az volt benne, hogy hogyan tudjak egy olyat csinálni, hogy engem is érdekeljen. Így indult el a Kistehén zenekar, ezután jött a Szájbergyerek, amivel mi erőssen beletartoztunk az akkori mainstreambe és volt egy választás, hogy erre megyünk tovább, mert a kiadók is megmondták, hogy akkor adnak ki, ha valami Szájbergyerek van az anyagban. Ha olyan „kísérletező” dolgokat csinálok, az őket nem érdekli.

Ez nem tűnt nagyon vonzónak...

Kollár-Klemencz László: Ezt a vonalat én kiéltem és léptem is tovább, ami az Andersenes hozzáálláshoz, nyitottsághoz, mélységhez való visszatérést jelentette. És a Kistehén ma már ez, új tagokkal, új dalokkal. Most már hét lemeznél tartunk, áttekintve ezeket látszik, hogy egy tőről fakadnak. Az eleje még mainstream, de az utóbbi darabok már teljesen alternatív vagy underground attitüdű dalok. Én ezt az utat tudtam és akartam járni. És járom most is.

Párhuzamosan megy a többi projekt például Erdős Virággal a megzenésített versek. Így a politika felé elhajló irányt vett, de ezt - úgy nyilatkozott - nem érzi erősnek, így nem lehet megváltoztatni a dolgokat...

Kollár-Klemencz László: Nos, a 2012-es Milla tüntetésről beszélünk, ami egy civil szerveződésből indult ki. Akkor volt egy olyan erő - én legalábbis úgy éreztem -, volt egy olyan lendület, ami azt a fajta emberi jogokat semmibe vevő politikát meg tudja változtatni. Úgy gondoltuk álljunk egy ilyen mögé és támogassuk, de utána jött ez, ami már politikává „torzult” - valószinüleg szükségszerűen és abban mi már nem vettünk részt. Részben nem is értek hozzá, eltévedek benne, ez egy külön műfaj. Abban hiszek, hogy vannak pontok, lehetnek pillanatok, amikor olyan szinten sérülnek jogok, hogy az emberek kimehetnek az utcára és meg tudnak változtatni dolgokat. Ezekben hiszek, abban, hogy én egy szép hosszú folyamat mögé állva,ami politika, melytől majd megváltoznak a dolgok - ebben nem hiszek. Ez a politikusok dolga, nekem nincs ehhez közöm.

Az „Ezt is elviszem magammal” mondhatni slágerré vált...

Kollár-Klemencz László: Amikor a Virággal írtuk ezt a dalt, abban az időszakban volt, amikor ő is nagyon aktív volt, ma már nem az ő sem. Másrészt tavaly csináltam a Legesleges albumot, ami az első szóló albumom, ami kifejezetten a Virág szövegeire épül és ott is inkább azt a Virágot kerestem a verseiben, ami sokkal személyesebb és nem aktuálpolitizál. Azért, mert ahová a művészet, egy alkotás le tud nyúlni, vagy ahol keresgél, azok sokkal mélyebb rétegek, mint konkrétan a belpolitikai problémák. Lehet és kell is ezzel foglalkozni, ha bizonyos művészek úgy érzik, de nekem azt hiszem az időmet és a figyelmemet veszi el a mélyebb dolgokról.

Társadalmi problémaként fogalmazta meg, hogy nincs megfelelő szubkultúra. Hogyan látja ezt valójában, mennyire ismeri például a fiatalabb generációhoz tartozó Téveszme, Hanoi, Petofi zenekarokat, aki egyfajta lokális undergroundot képviselnek?

Kollár-Klemencz László: Az a fajta szubkultúra, ami az underground volt a kilencvenes években, és mennyire teret kapott. Akár egy pesti underground zenekarként tudtál vidéken koncertezni, be tudtad járni az országot, például a Kispál és Borz ami egy abszolút underground zenekar volt bárhova eljutott. Ez ma nincs így. Kevesek, akik ki tudnak lépni a szűk klubbos keretek közül - legalábbis Budapesten így van. A fővárosban is alig vannak helyek, ahol az ilyen zenekarok tudnak létezni és játszani. A kilencvenes években ott volt a Fekete Lyuk, Közgáz, meg a fesztiválok. Eleve a Sziget is egy underground fesztiválként indult. Ez a kultúra maga, ennek a felhajtóereje meg a tere ez most nem tud megmutatkozni. Sokan egy mainstream felé mennek, aki ki akar lépni fellépési lehetőséghez jutni. És egy Akvárium nem fog befogadni egy alternativ zenekart. A régi Gödör volt az utolsó ilyen alter klub a városban. Ma egy csomó folyamat által - amiben benne van a Petőfi Rádió, vagy a fesztiválok, mint például a VOLT, ami alternatív fesztiválként indult - gyakorlatilag lehetetlen alternatív zenekarként létezni. Én nem vagyok kulturpolitikus, de szerintem az igazán erős dolgok alulról jönnek, csak a megfelelő helyszínt kellene megteremteni nekik és azok ki fogják magukat termelni.

A könyvhéten nem először szerepel, tavaly mesekönyvvel mutatkozott be. Milyen volt a fogadtatása?

Kollár-Klemencz László: Jellemző rám, hogy olyan dolgokat keresek, amit még nem csinált senki, olyan utat keresek, ahol még nem jártak előttem. Ez lassan beérik, megjönnek a reakciók erre, de nem biztos, hogy az én életemben. A Kistehén mesekönyv fogadtatása elmarad a várakozásainktól, a szakmai fogadtatás abszolút sikeres, de a közönség szerintem még nem látott ilyen gyerekkönyvet és ezért ez egy kicsit túl különleges számukra. Én azonban ilyeneket szeretnék írni, amiket a gyerekek és a felnőttek is el tudnak olvasni. Ezeken a történeteken keresztül a gyerek egy kicsit jobban belelát, jobban megismeri azt az őrületet, amit a szülei megélnek nap mint nap. Ezek a történetek összehozhatják a generációkat, lebonthatják a falakot.

Idén novellákkal jelentkezett, miért ezt a műfajt választotta?

Kollár-Klemencz László: Ezek a novellák lassan tíz éve gyűlnek, magával az írással mióta a filmezéssel, azóta foglalkozom. Írtam forgatókönyveket, de amióta kiköltöztem vidékre azóta erősödött fel, 2005 óta. Olyan emberekkel találkoztam, olyan szituációkat éltem meg, meséltek el, amiket rögzíteni kellett. Helyzeteket írtam le olyanokat, amik megtörténtek például a legelső, amikor kakukkos órát vásároltam. Ma már ritkán vásárolnak egy óra-ékszer boltban kakukkos órát, de kerítettek egyet. Nos, a megvett óra túl gyorsan kakukkolt. Visszavittem és volt az a helyzet, hogy mögöttem mindenféle kütyükkel - volt, aki telefonját, digitális óráját akarta javíttatni - álltak sorban és én mutatom az órásnak, hogy gyorsan kakukkol, aki felteszi a falra és felhív egy másik órást, hogy mobiltelefon segítségével összehasonlítsák az ő kakukkos órájával. Gyönyörű helyzeteket kreál az élet.

Másik könyv is van készülőben ez a lovakkal kapcsolatos...

Kollár-Klemencz László: Régóta lovagolok, a színpadi, alkotói lét mellett kerestem valami fix dolgot, amit otthon tudok csinálni, ami kikapcsol, ami jelent egy anyagi biztonságot. Lovagolni tanítok gyerekeket és felnőtteket. Az állatokkal nagyon szeretek foglalkozni, elvégeztem az Állatorvosi Egyetemen a lovastanár szakot, részt vettem egy lovasedzői képzésen, amit lehetett megtanultam. A feleségem Révai Sári csinált egy nagyon jó fotósorozatot, ami National Geographic-ben is megjelent a magyar ménesekről. Ebből készül egy átfogó kiadvány. Én írom a ménesek történetét és az ott található fajták ismertetését, leírását.

- Pap Gyula -

Névjegy

1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán szerzett diplomát, Tájrendező szakon.

Az 1991-ben alapított Andersen zenekar tagja volt.

1991 és 1999 között a Varga Stúdiónál dolgozott, mint forgatókönyvíró, rendező, animátor, gyártásvezető, rövidfilmek zeneszerzője, grafikai tervező, látványtervező.

2002-ben a Sziget fesztivál reklámjaként vált népszerűvé a Kistehén figurája, melyet Igor Lazin rajzolt. A hatalmas siker után felkérést kapott, hogy készítsen el egy egész albumot. Az első lemez Zene a nyulaknak néven jelent meg. Ezután nagyjából kétévente jelentetett meg új albumot. A zenélés mellett rövidfilmeket, reklámokat, klipeket rendez. 1999-ben alapító tagja volt a MyFILM stúdiónak. Reklámokat, animációkat, rövidfilmeket készítenek Igor Lazin-nal. Aktív tagja a 2011-ig négy albumot megjelentető Budapest Bár projektnek.