2015.08.12. 18:34

Aki a tárgyak szeretetét örökölte

Címkék#régiségvásár #Papp Csaba #régiség #gyűjtés #Bükkszentkereszt

Bükkszentkereszt - Egyre ritkábbak a „komoly” régiségek, ráadásul a tárgyak egy részét Papp Csaba szerint kihordták külföldre.

Papp Csaba Bükkszentkereszten él, pedagógusként tevékenykedett, gyerekkora óta foglalkozik régi tárgyak gyűjtésével.

– Elsősorban gyűjtő voltam, majd miután jöttek a megélhetési problémák, elkezdtem foglalkozni másként is ezzel a dologgal – fogalmazott Papp Csaba. A miskolci Régiségvásáron beszélgettünk. A vásárt eklektikusnak tartja, és szerinte felhígult a tárgyi emlékek piaca.

– Külföldről, lomtalanításból rengeteg utánzatot hoznak be az országba – mondta. – Igazi, antik régiség egyre kevesebb van. Én is egyre ritkábban lelek komoly értékekre. Kifogyóban van, egy részét kihordták külföldre.

Csaba az 1945 előtti dolgokat kedveli, érzelmi kötödését nem titkolja nagyszüleink tárgyi emlékei iránt.

– A néprajzi jellegű tárgyak funkcionális eszközök voltak, mára elvesztették ilyesfajta jelentőségüket – magyarázta. – A paraszt ember nagyszerűségét mutatja, hogy megpróbálta díszíteni tárgyait saját örömére, jobb is lehetett így kézbe venniük. A nyugdíjas tanárember elárulta, hogy nem rest a szakirodalmat bújni egy-egy tányér vagy kerámia kapcsán, ha nem „tiszta” valami.

– Legyen szó fatárgyról, bútorról: autodidakta módon meg kell tanulni mindent – folytatta.

Papp Csaba bútorokat is felújít, rendbe tesz. Megéri – úgy tartja –, hiszen újra lehet hasznosítani, és olcsóbb is.

– Élvezem a fával való munkát – simogatott meg egy ritka, az 1848/49-es szabadságharc korából való ládát. – Elemeket cseréltem ki benne, de a hangulata, az illata, a színek és az összhang egyedülálló egy ilyen ládánál. Megőriztük az utókornak.

Lassan kifogyunk a tárgyakból

A régiségkereskedő szerint ezt a szakmát vétek lenne a pénz oldaláról megközelíteni, illetve nem szabad csak úgy. Kell ugyanis az egészhez a tárgyak szeretete.

– Ami jött gyerekkorból! A szüleim is vonzódtak mindehhez, és úgy látszik, bennem is van belőle – merengett. – Tovább nem tudom adni, mert a gyerekek nem voltak erre vevők. Felkerültek Pestre, ott élnek. Megnézik, gyönyörködnek benne, de érzelmileg már nem kötődnek. Ezt hozta a világ, nem tehetünk róla.