2015.09.28. 15:44
Itthon vagy
<em>Ha én hazalátogatnék a házba, ahol születésemkor laktunk, idegenek nyitnának ajtót és gyanakvó tekintettel néznének rám. Más már a ház színe, divatosra festette az új tulajdonos, a kert keszekusza, édesanyám rózsái nem pompáznak a kavicsos út mentén, és a puli kutyánk sem szalad elém. De a szomszédokat sem találnám</em>. <strong>Hegyi Erika jegyzete</strong>.
Ha én hazalátogatnék a házba, ahol születésemkor laktunk, idegenek nyitnának ajtót és gyanakvó tekintettel néznének rám. Más már a ház színe, divatosra festette az új tulajdonos, a kert keszekusza, édesanyám rózsái nem pompáznak a kavicsos út mentén, és a puli kutyánk sem szalad elém. De a szomszédokat sem találnám. Hegyi Erika jegyzete.
Az utca szinte minden háza gazdát cserélt. És a sarkon, a nagymamám házának csak hűlt helyét lelném. Gyerekkorom idős emberei rég meghaltak, gyerekeik modern lakásokba költöztek, az ő gyerekeik pedig épp most próbálnak szerencsét valahol külföldön.
Ők vajon hallották a hétvégén annyiszor elismételt mondatot: „Itthon vagy – Magyarország szeretlek!”? És felkerekedtek vajon, hogy visszatérjenek szülővárosukba, szülőfalujukba, hogy magukat igazán otthon érezzék? Mint ahogy a hétvége kitalálói szerették volna. És vajon látták a közmédiában a filmeket, melyek azt voltak hivatottak bemutatni, hogy „milyen szép az országunk, mennyi értéket őriz, és milyen csodálatos emberek lakják”? És ha valaki nem jött haza, és nem is szándékozik, bizonyára tudja, hogy az idézőjelbe tett állítás nagyon igaz, de tudja, hogy annak az ellenkezője is.
