2015.10.13. 09:09
Mindig rohan valaki a végzet szörnyű útján
Miskolc - Kínzó, gyötrelmes szerelmi érzés, amitől lehetetlen szabadulni. Görög tragédia. Az Észak-Magyarország interjúja: Lukáts Andor Kossuth-díjas Érdemes művésszel, Arthur Miller Pillantás a hídról című színművének rendezőjével.
Miskolc - Kínzó, gyötrelmes szerelmi érzés, amitől lehetetlen szabadulni. Görög tragédia. Az Észak-Magyarország interjúja: Lukáts Andor Kossuth-díjas Érdemes művésszel, Arthur Miller Pillantás a hídról című színművének rendezőjével.„Nem változik semmi” – ez a művészet kritikája is lehetne: hiába meséli évszázadok óta, hogy mi a rossz, és mi lenne a jó, van, ami időről időre ismétlődik. „Ösztönlények vagyunk”. „Ilyen az ember” – ad magyarázatot Lukáts Andor, aki Arthur Miller Pillantás a hídról című színművéből rendez előadást. Vele beszélgettünk.
- Lehetséges-e 2015-ben a napi eseményektől függetlenül, korhű darabként néznünk Arthur Millernek az 1950-es évek Amerikájában játszódó színművét? Ma is vannak valami elől menekülők, akik menedéket keresnek.
Lukáts Andor: Nem változunk sem mi, sem a történeteink. Ugyanazt csináljuk lényegében, amit háromezer év óta az elődeink. Ebből tudunk építkezni. Amikor darabot választunk muszáj arra gondolni, hogy a nézőt is az érdekli, hogy mi történik vele, hogy ráismer-e önmagára.Természetesen, nem tanácsot adunk, hanem egy történettel, felhívjuk a figyelmét.
- Arthur Miller darabja az ön választása?
Lukáts Andor: Igen.
- Miért találta érdekesnek?
Lukáts Andor: Mert olykor nagyon kevésen múlik, hogy az életünket alakító tudattalanunk, bármely pillanatban, nehéz helyzetbe hozzon bennünket. A darabbeli történet, fájdalma bonyolult eset. Egy embert - a főhőst - ragadozó madárként elragadja a kínzó szerelmi szenvedély, természetellenes módon. Egyedül marad, szemérmes, nem elég intelligens ahhoz, hogy gyötrődésének okát megossza valakivel. Nem képes ellenállni, nem képes megállni a végzet útján. Jogi segítséget kér egy ügyvédtől, aki újra és újra elmondja neki, hogy fájdalmának feloldására, nincs törvényi megoldás.
- Ilyesféle történetekkel van tele a napi sajtó.
Lukáts Andor: Sem tanácsot adni, sem utat mutatni nem tud a darab. Nem is arra való. De arra igen, hogy elgondolkodjunk, és beleképzeljük magunkat egy ilyen helyzetbe, hogy nem mástól, hanem önmagunktól kell magunkat megvédenünk.
- Arthur Miller mintha rábízná a képzeletünkre, hogy Eddie valóban ilyen vágyakkal él-e. Az ön előadása egyértelműen eldönti ezt a kérdést?
Lukáts Andor: Ezt a történet részleteiben lassan egyértelművé teszi. Természetesen nem rohan értésünkre adni, ajtóstul rohanva a házba, hanem szerzői leleménnyel, építkezéssel vezet bennünket a tudattalan sötét bugyraiba.
- Tabutörténet ez, a szó klasszikus értelmében? Eddie és Catherine között nincs vérségi kötelék.
Lukáts Andor: Nincs. A lány a feleség testvérének a gyereke. Nem áll fenn vérfertőzés veszélye. Itt sokkal bonyolultabb a helyzet, a „problémát” hétpecsétes titok tartja fogva.
- A Pillantás a hídról szereplői zárt közösségben élő, szegény sorsú, igyekvő emberek. Nem része a kultúrájuknak, hogy az ilyen helyzet lélektani alapon feldolgozható.
Lukáts Andor: Itt a szeméremről, s a szégyenről van szó. Ha kimondják, hogy mi a baj, attól a férfi őrjöngve elhatárolódik. És tagad, mint a rossz bizonyítványát, a szigorú apa elől rejtegető gyerek.
- Nincs rá törvény.
Lukáts Andor: Nincs, hogy is lenne, az emberi érzések más terület, a törvény az érzéseinkre nem kíváncsi, mint ahogy a gondolatainkra sem. Kizárólat a tetteinkkel foglalkozik.
- Mi lehet az, ami miatt beteljesedik Eddie sorsa? Miért nem hallja meg, amikor mindenki azt mondja: ne tedd?
Lukáts Andor: Eddie egyszerű ember, munkás ember, aki bonyolult lelki életet él. Olyan, akár egy Dosztojevszkij-hős. Mint Dmitrij Karamazov, aki az apját akarja megölni, egy nő miatt, mert mind a ketten ugyanabba szerelmesek. Emésztő szenvedély ez. Semmi nem állíthatja meg. Itt is ez történik. Ennek az embernek valahol a lelke mélyén ott egy vastag páncélajtó, amelyik gondosan őrzi érzéseit. Belesodródott, és nem tudja többé irányítani a sorsát, akár a görög tragédiákban, ahol az istenek kuszálják össze az emberi sorsokat, kényükre kedvükre.
- Ez Eddie végzete.
Lukáts Andor: A végzet, egy lány képében. Ez egy görög tragédia. A kínzó, gyötrelmes szerelmi érzésen az ember csak nagyon ritkán tud változtatni. Nem tud kitérni előle.
- Biztosan le kell állítania magát az embernek az ilyen helyzetben?
Lukáts Andor: Le kellene, de a tudattalanhoz nincs bejárásunk.
- A művészet, mint most is, segít meglátni a tévutakat. Miért van mégis, hogy ez a helyzet ismétlődik. Háromezer év óta.
Lukáts Andor: A rablás, a gyilkosság is ismétlődik. A háború is. Belehajszolják a vezetők a népeket valamibe, ami miatt százezrek halnak meg. És harminc év múlva újra megtörténik. Nem változik semmi. Mert ösztönlények vagyunk. Szerelmet, földet, pénzt akarunk szerezni. A másikét. Ilyen az ember.
- Az ösztönön uralkodni nem képtelenség.
Lukáts Andor: Persze. De miután nem mindenki tud, ezért van már háromezer év óta, hogy mindig rohan valaki a végzet szörnyű útján.
- A lemondás is lehet drámai – meghalni, hogy valami fontosat nem kap meg valaki, amit az élete részének képzelt el.
Lukáts Andor: Nagyon érdekes témája lenne az is egy drámának. Mint amikor valaki abbahagyja a kábítószert, és el tudja mesélni az egészet.
- Az ilyen nagy tragédia, nagy gesztusokat kíván?
Lukáts Andor: Nem hiszem, hogy úgy lehetne beszélniük erről a történetről a szereplőknek, mint a hétköznapi problémákról. Ilyen egyszer van egy ember életében, egyszer történik meg, s az nagyon is elég. Ki tudhatja, mi a vége.
Színlap:
Arthur Miller: Pillantás a hídról, színmű
valamint
Névjegy:
(Wikipédia)
