A diákok egyszerűen rajonganak érte

Ózd - Míg az óra tart, addig csupán „kollégák”, de a szünetben Repce el nem mozdulna Éva mellől.A negyedikesek majd kiesnek a padból, annyira jelentkeznek, hogy felelhessenek. Van, aki már másodszor szeretne szerepelni, de Éva néni igazságos, olyanokat választ, akik még aznap nem voltak a tábla előtt. Így óra végére mindenki elégedett, mindenkinek van sikerélménye, mindenki kap tapsot. A kisdiákok egy életre megjegyzik, hogy mi a tulajdonnév, mi a földrajzi név, vagy éppen mi egy könyv, esetleg egy újság neve. De nem csupán Éva néni az oka, hogy a tanulók felelni akarnak, nem csupán az ő érdeme, hogy jelentkeznek és nem bújnak a pad alá, ha a tanári kérdésekre kell válaszolniuk. Még akkor is a magasba lendítik a karjukat, ha a választ nem is tudják elsőre, mert úgy vannak vele, ha már szerencséjük van, kiválasztották őket, majd megjön a jó válasz is. Vagy magától, vagy egy kis segítséggel. De sietni kell, mert, aki először felel helyesen, az kérhet Repcétől, a vizslalánytól egy trükköt, mondjuk, hogy ugasson, adjon pacsit, vagy éppen kukucskáljon. Az utóbbi azt jelenti, a kutya átbújik a diák lába közt, ami vicces, mert hol elfér, hol nem, és ez okoz mókás helyzeteket. Talán éppen ezért ezt kérik a legtöbben. Repce pedig a jutalomfalatot kéri, mert, ami jár, az jár. Ha valaki azt hinné, ez egy mese, az téved. Bár sok a meseszerű elem: a gyerekek felelni akarnak, a gyerekek szeretik az iskolát, s mindez még egy kukucskáló kutyával is meg van spékelve.

A történetért mégsem Nar­niába kellett mennünk, hanem Ózdra, a Bolyki Tamás Általános Iskolába, ahol Sebők Éva négy éve használja az oktatáshoz Repcét. De talán ross­z kifejezés ide, hogy használja, mert mindenki Éva nénije sokkal inkább együtt dolgozik a vizslalánnyal. Az már elsőre kiderül, imádják egymást. Míg az óra tart, addig csupán „kollégák”, de a szünetben Repce el nem mozdulna Éva mellől, sőt folyamatosan puszilgatja. De a tanító néni sem marad távolságtartó a négylábúval, boldogan bújnak egymáshoz, látszik, nem csupán „szakmai” a kapcsolat.

Egyedülálló kezdeményezés

De kezdjük az elején: Sebők Évát az idén jelölték az Arany­anyu díjra. Ez Magyarországon egyedülálló kezdeményezés, melynek célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A díjat olyan nőknek ítélik oda, akik klasszikus női segítő szakmákban dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, mégis csekély anyagi és erkölcsi elismerésben van részük.

Éppen ezért gondolta úgy Szűcs Nikolett, a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesület vezetője, Repce gazdája, hogy Évát jelölik.

Motiválja a gyerekeket

„A négy év közös munka alatt nem adódott eddig olyan alkalom, hogy méltó módon megköszönjük Évának lelkiismeretes munkáját. Ha ő kapná a díjat az idén, az egy nagy köszönöm lenne” – fogalmaz Niki.

Persze már annak is örülnek, hogy Éva bejutott a legjobb 16 közé. Ráadásul a jelölt csak ezután tudta meg, hogy jelölték, mint meséli:

„Semmiről nem tudtam, miután bekerültem a döntőbe, akkor mondták el. Sírógörcsöt kaptam örömömben, nem találtam szavakat. Óriási meglepetés volt.”

De mi is pontosan az a módszer, amivel Éva, Repce és Niki közösen tanítják a gyermekeket?

„Négy éve a tanáriban hallottam erről a kutyás terápiáról. A kollégám barátnője Niki, így került szóba, hogy ő mivel foglalkozik. Nyitott voltam erre a módszerre, fejlesztőpedagógusként gondoltam, kipróbálom. Először csak a fejlesztő órákon, a sajátos nevelésű gyerekeknél, vagy magtartászavaros diákoknál segített Repce. Majd párszor tanórákra is bejött velem, s a gyerekeknek tetszett a foglalkozás. A diákokat motiválja Repce, rajonganak érte, velem együtt” – meséli Éva néni, miközben Repcének jár egy újabb ölelés, simogatás. Közben egy történet is eszébe jut, amikor egyik diákja, Dávid fejlesztőfoglalkozásra járt hozzá, illetve hozzájuk.

„Dávid mogorva fiú volt, nem barátkozott senkivel, nem hallgatott senkire. A foglalkozások alatt – a kutyának köszönhetően – megenyhült, sokat fejlődött, Repce volt az egyetlen, akire mosolygott” – mondja.

Játékosnak tűnik, de…

Azt is megtudjuk, az órák hiába tűnnek játékosnak, komoly felkészülést igényelnek. Éva a foglalkozások előtt 2–3 nappal már egyeztet Nikivel, hogy mi is a tananyag és mi legyen hozzá a terápiás „produkció”. Repce pedig betanulja, és alig várja, hogy újra a gyerekek között legyen. „Már a kocsiban izgatott, amikor megtudja, hogy ide jövünk. Az épületben fegyelmezetten kell mellettem jönnie, de amint meglátja a gyerekeket, ez nehéz feladat neki, alig bír magával az örömtől” – ezt már Niki meséli. És azt is: nem Repce az egyetlen terápiás kutyája, összesen hét vizsgázott „munkatársa van”, a vizsla mellett labradorok, spánielek is.

„A főiskola alatt hallottam erről a módszerről, de utána még sokat kellett várnom arra, hogy az álmomat valóra váltsam” – teszi hozzá. 2012-ben végre sikerült, megalapította a Kékcsillag Segítőkutyás Egyesületet. Elsőként a Bolykiban dolgoztak, de mára már más iskolákba is járnak a környéken.

Repce a falon

Míg Nikivel beszélgettünk, Éva és Repce újra csak egymásra figyelnek. A köztük lévő harmónia válasz arra, hogy a pedagógus miért is hisz ebben a terápiás módszerben, de azért megkérdezzük tőle. „Egyszerűen szeretem, mert nagy öröm a diáknak, a kutyának és nekem is. Szeretem a kihívásokat, és ez még annyira új dolog, hogy számos lehetőséget látok benne. Folyamatos agyalásra késztet, hogy újabb és újabb feladatokat találjunk ki. Még mindig nem látom a folyamat végét, de azt igen, hogy már most van számos eredménye” – válaszolja.

Majd eszébe jut, hogy a falra festett Repcét még meg sem mutatta, így egy rövid tárlatvezetésen megnézzük, hogy az osztályterem falát a vizsla és más segítőkutyák mása díszíti. Természetesen a négylábú ott is feladatok megoldására készteti a rajzolt gyerekeket.

S ha már gyerekek, az is feltűnő, hogy nem csupán Repce rajong Éva néniért, de a diákoknak is nagy kedvence. Óra után leülünk velük is beszélgetni, és egymás szavába vágva mondják, hogy „Éva néni a világ legjobb tanító nénije”, hogy „Éva néninek nincs párja”. És mivel negyedikesek, már előre sajnálják, hogy hamarosan búcsút kell venniük osztályfőnöküktől.

„Aranyötösöket, aranycsillagokat kapunk tőle. Egyáltalán nem szigorú, felelésnél is játékokat talál ki, és sokat nevetünk” – mondja Kristály Panna, aki szerint az órák leginkább egy vetélkedőhöz hasonlítanak. Polák Fanni pedig azért szereti Éva nénit – árulja el –, mert sokszor megdicséri.

Antal Dominik szerint a tanító néni jó dolgokat szervez, és persze a legjobb tanító néni a világon. Repce pedig neki is nagy kedvence: „Aranyos kutya, tanulunk vele, de sokkal érdekesebb így az óra, mint Repce nélkül”.

Sebők Évát ennyi dicséret után arról kérdezzük, mit csinál jól, hogy a diákok így rajonganak érte. „Belehelyezkedem az ő helyzetükbe, igyekszem az ő szemszögükből látni a világot. Viccelődöm velük, és sokszor bele­gondolok, nekem milyen volt az ő korukban” – érkezik a válasz.

- N. Szántó Rita -