Életünk ideje

Megint eltelt egy év. Kezdődik az új. Napra nap, évre év. Rohan az idő. Máskor meg cammog. Földi életünk ideje véges. Születésünkkel kezdődik és halálunk pillanatában véget ér. Mégis gyakran úgy viselkedünk, mintha végtelen idő állna rendelkezésünkre. Dr. Pankucsi Márta írása.

Túl akarunk lenni bizonyos időszakokon, siettetnénk az idő múlását, unatkozunk, felesleges dolgokkal foglalatoskodunk, a fontosakat meg elhalogatjuk, elmulasztjuk.

Sokakat megrémít a hír, hogy egyszer meghalnak ők is. Pedig életünknek ebből a legbiztosabb tényéből erőt lehet meríteni ahhoz, hogy minél intenzívebben éljünk. Az álmaink megvalósításának, életünk megújulásának, az alkotásnak, a világ megváltoztatásának most van itt az ideje. Milyen szomorú lenne, ha amikor elmegyünk, akkor döbbennénk rá, hogy elmulasztottuk megélni a saját egyszeri, megismételhetetlen, bepótolhatatlan életünket.

Az életnek éppen egyszeri volta, kivételessége ad jelentőséget. Ettől válhat igazivá. Unalmas, jelentéktelen, súlytalan lenne, ha utólag minden újrakezdhető, bepótolható, korrigálható lenne. Ha mondjuk: két életünk lenne. De csak egy van, ez az egyetlen egy, amit most élünk.

Ebben kell megvalósítanunk azt, amire hivatottak vagyunk, ami igazán fontos nekünk. Sok minden behatárol, meghatároz, korlátoz. Azonban van, ami rajtunk múlik. A jelen mindig különböző lehetséges jövőket rejt magában, melyek közül mi választhatunk, nekünk kell választanunk. A legreménytelenebbnek tűnő helyzetekből is különböző kivezető utak nyílnak. Mindegyikünk találhat okot az önsajnálatra és magunk sajnáltatására. És mindegyikünk képes erejét összeszedve az élete megújítására.

Elkezdhetjük élni a saját igazi életünk. „Miért? Van nem igazi élet is?” – kérdezhetik. Igen, azt hiszem. Attól, hogy lélegzünk, eszünk, iszunk, vásárlunk, fogyasztunk, rendben tartjuk ruháink, lakásunk, még nem biztos, hogy igazán élünk. Az ember többre hivatott.

Az emberhez méltó, autentikus élet valami más. Minden embernek vannak csak rá jellemző jó képességei, tulajdonságai, tehetségei. Minden ember egy külön világ. Az igazi, autentikus élet: ennek a csak ránk jellemző világnak a kiteljesítése és megmutatása. Élhetünk gyönyörűen, boldogan. Persze ehhez el kell hinni, be kell látni, hogy alakíthatjuk az életünk. Felelősek vagyunk érte.

Ezekben a napokban gyakran kívánunk boldog új évet. Vajon mitől lesz boldog vagy boldogtalan egy év? Mitől lesz boldog vagy boldogtalan a másik? Mitől leszünk boldogok vagy boldogtalanok mi magunk?

Az idő sokunkat életünk megújítására kényszerít, késztet. Ezernyi ok lehet, melyek miatt nem folytathatjuk megszokott életünk, és számtalan cél elérése érdekében akarhatunk új életet. Jó lenne együtt kitalálni, milyen is legyen az új, a boldog életünk. Jó lenne, ha nem kívülről, felülről mondanák meg, hogy mi a jó nekünk.

Ha sikerül közösen megálmodni, akkor sikerül közösen megvalósítani. Hiszen emberhez méltó, boldog életre vagyunk hivatottak és felhatalmazottak valamennyien. Ahhoz, hogy ebben a recsegve, ropogva düledező pénzközpontú világban rászánjuk magunkat a rendelkezésre álló időnk igazi megélésére, nagy szükség van a számunkra fontos emberek általi elismerésre, a biztató szóra, az inspiráló tekintetre.

Könnyű fecsegni, okoskodni a boldogságról, az életről úgy általában. Nehezebb önmagunkra vonatkozóan elmondani, hogy nekünk mi jelenti azt. Nekem az életem akkor boldog, ha vannak mellettem emberek, akikkel figyelünk egymásra, befolyásoljuk egymást, közünk van egymáshoz.

Akiknek a világa megismerésre méltó számomra és ők beengednek oda. Akik számára az én világom megismerésre méltó és beengedem őket. Biztatjuk, inspiráljuk egymást a bennünk rejlő legjobb énünk kiteljesítésére. Boldogság a másik szemében olyannak látni magam, amilyenné válni szeretnék. Boldogság egy közösen megálmodott világot közösen építeni.

Kívánom magunknak, hogy 2016 legyen olyan boldog új év, melynek során minél többen társulunk a világ és benne a saját életünk jobbá tételére. Mert hivatottak és felhatalmazottak vagyunk rá. Mert most van az igazi életünk ideje.

Dr. Pankucsi Márta