Mindent vágtak, amit a filmekről tudni lehet

Putnok - Nagy sikert aratott az ötödikes putnoki péczelis lánycsapat a művészeti iskolák országos versenyén. Ötödjére írták ki ezt az országos versenyt a művészeti iskolák számára. A mi iskolánk négy alkalommal indult, s mindig szép eredményeket ért el – mondja Kónya Mirabella büszkén. Büszkeségének legalább három oka lehet. Az első, hogy most az ő csapatuk érte el a második helyezést, a második, hogy szereti az iskoláját, a harmadik pedig, hogy valamennyi csapatot az ő édesapja, a Péczeli művésztanára, Kónya István készítette fel.

Megtudjuk: a film kategóriában csoportosan lehetett indulni, három korcsoportban. A pályamunkát egy csoportosan készített 3–5 perces film jelentette.

– Többféle témát jelöltek meg, ezek közül mi a legegyszerűbbet választottuk, a saját iskolánk bemutatását. A lehetséges technikák közül a kamerában vágást választottuk, mert az nem kíván semmilyen utómunkát. Csak elkészítettük a forgatókönyvet, aztán annak alapján felvettük, DVD-n elküldtük – sorolja Míra. – Nagy örömünkre ennek alapján bejutottunk a legjobb tíz csapat közé, a második fordulóba.

Három stáb készült

– A feltétel volt, hogy a gyerekek saját munkája legyen, a kamerában vágás technikája nem igényel tanári segítséget. A korábbi versenyek tapasztalata alapján is tudom, hogy a szakértő zsűri kiszűri az utólagos korrekciót – szól közbe Kónya István. – Egyedül a felirat elkészítésében segítettem.

Megtudjuk: a versenyre nemcsak a három kislány készült, hanem voltaképp több mint húszan, akik az iskola médiás csoportjába járnak. A felkészülést még szeptemberben megkezdték. Három stábot alakítottak ki, riportokat, felvételeket készítettek, majd közösen kiértékelték. A verseny szervezői által megnevezett filmeket is sorra megnézték (egyhez nem jutottak hozzá, mert nem tellett a jogtiszta beszerzésre), kielemezték. Volt, amelyiknek a csúcsjeleneteit maguk is eljátszották. Az idő előrehaladtával kiderült, hogy kik azok, akik a legügyesebbek, minden pozícióban (színész, rendező, riporter, operatőr) megállják a helyüket. Végül ők hárman indultak a versenyen.

„Nem volt könnyű”

– A budapesti versenyen mind a tíz csapat bemutatta a filmjét. A miénk kicsit viccesre sikeredett, még a zsűri is nevetett rajta. A nagyobbak – voltak szakközépiskolások, még huszonévesek is – inkább filmetűdöket készítettek. Az írásbeli nem volt túl könnyű, de mindent megoldottunk, pedig olyanok is voltak benne például, hogy mikor milyen kameraállást kell használni. Volt, amiben bizonytalanok voltunk, mert westernfilmekből nem nagyon készültünk, nem tudtuk megnevezni, ki a Volt egyszer egy Vadnyugat írója. Nem annyira gondoltunk rá a korunk alapján – jelenti ki nagyosan Mirabella.

– Őszintén szólva az Árvácskáról is azt gondolom, hogy vannak tizenkettő pluszos jelenetei, de minthogy a megadottak között volt, abból alaposan felkészültünk. Szerencséjük volt a lányoknak, mert azt húzták, így alkalmuk volt annak tartalmát úgy visszaadni, hogy a csúcsjeleneteket el is játszották (ezzel egyedül ők éltek), s mint visszahallottam, ezzel nagy sikerük volt – mondja a tanár úr. Kiderül: ő ugyanis betegsége miatt nem kísérhette el a tanítványait, sőt, amikor kiderült, hogy döntősek lettek, épp kórházban volt. Úgyhogy a gyerekeket a továbbiakban már az otthonában készítette fel, a kísérő szerepét pedig egy kollégája vállalta fel.

Beszélgetés közben megérkezik a másik két kislány is. Alkata alapján kitaláljuk: Árvácskát alighanem a Germuska Lilla játszotta el. Társai több szerepet is alakítottak, Frecskó Boglárka még tehén is volt.

Büszke diákjaira

A lányok büszkén mutatják okleveleiket és a díjat, amelyeket postán küldtek el, s az iskola karácsonyi ünnepségén a többiek tapsával kísérve vehettek át. Azzal is elbüszkélkednek, hogy a helyi papír-írószer bolt tulajdonosától 6-6 ezer forintos vásárlási utalványt kaptak. El is költötték már, többnyire tollakra, ceruzákra. (Amúgy a pesti út, az étkezés és a szállás költségeit az iskola alapítványa és a KLIK állta, a kétnapos helyi bérlet vásárlását a szülői munkaközösség tette lehetővé.)

Kónya tanár úr roppant büszke a lányokra. Főként, hogy bebizonyították: egy ilyen kis, vidéki városi iskolában is lehet olyan tudásra szert tenni, amely vetekszik a nagyvárosi, sőt a fővárosi iskolák tanulóival.

- Szalóczi Katalin -