Emberség

Senkit nem hagyunk az út szélén, így hangzik a jól ismert kormányzati szlogen. Jól hangzik. A kérdés persze nem az, hogy betartják-e, hanem az, mennyire betartható. Hiszen – sajnos – minden hatalom hagyott és hagy az út szélén embereket. Mert vannak élethelyzetek, amelyekbe nem tud és nem is szabad, hogy az állam beavatkozzon. Az emberség persze más kérdés. Szántó Rita jegyzete.

Vegyük példaként a miskolci József Attila utca 45. szám alatti társasház esetét. Igaz, itt útszélén nem maradtak emberek, de a hideg lakásban igen. A lakók önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe, a lakást kiadó cég ugyanis csődbe ment. Az önkormányzat, miközben jogilag nem volt kötelessége, mégis segített, a lakók többsége bérlakáshoz jutott. Akik viszont nem, azok ott maradtak az épületben, hidegben, nagykabátban ültek a karácsonyi asztalnál.

Boncolgathattuk volna, hogy kinek kellett volna lépni és mit, meddig mehet el egy önkormányzat és mennyi a lakók felelőssége. Mi mégsem ezt tettük, megpróbáltunk segíteni. Legalább az ünnepekre szerettünk volna egy meleg szobát találni a három családnak, nem sikerült. Szállodákat, vendégházakat kerestünk meg, a válasz az volt, sajnálják, telt ház van. Bíztunk abban is, hogy a városnak csak van három üres lakása, ahova pár napra elhelyezhetők a családok, szükség esetén.

Mert szükség volt, szükséglakás nem. Így maradt a hideg. Most is az van, de lakás még mindig nincs. Persze a jog, meg a szabályok. És az emberség?

- Szántó Rita -

A fűtési csoda nem tartott sokáig Miskolcon

Miskolc - Csodaként értékelték a lakók, hogy január 3-án beindult a fűtés, de korai volt az örömük.