Nővérek jönnek-mennek és kerestetnek a kórházakban

Miskolc – Évek óta szembesülünk azzal a ténnyel, hogy egyre kevesebben választják a fiatalok az ápolói pályát, és azok, akik mégis elvégzik a szakképzést, külföldi munkavállaláson, továbbtanuláson vagy éppen átképzésen törik a fejüket – osztotta meg tapasztalatát Nyilas Judit, a B.-A.-Z. Megyei Kórház ápolási igazgatója.Ott jelenleg közel 2 ezer ágyon gyógyítják a betegeket, akik ellátására feleannyi betegágy melletti egészségügyi dolgozó jut. Igazából csak az újakra lehet számítani. Ám akik e pályát választják, azok közül is sokan csak ideiglenesen.

Létszámstop volt

– Minden szakterületen nagy a fluktuáció, sokan nyugdíjba mentek, mert erre lehetőségük volt negyvenéves munkaviszonnyal, de a belföldi és külföldi migráció is jelentős. Adataink szerint majdnem háromszáz egészségügyi szakdolgozó távozott az intézményből, a visszapótlásukat a pályakezdőkkel tudtuk rendezni, de problémát jelent, hogy a speciális szakképesítést igénylő álláshirdetéseinkre sokszor nem jelentkeztek. A legnagyobb mozgást azokon az osztályokon tapasztaljuk, ahol a legsúlyosabb betegeket látjuk el, mert itt az ápolási igény jelentős fizikai megterhelést is jelent, a pszichés mellett. Várunk ápolókat az onkológiai, a traumatológiai osztályunkra, a stroke, vascularis, általános neurológiai és toxicológiai osztályunkra és az újonnan induló sebészeti tömbbe is – tette hozzá.

Mint megtudtuk, az állások feltöltését nehezítette, hogy az intézmény számára a fenntartó takarékossági okból tavaly év végéig létszámstopot rendelt el.

– Nálunk most jobb a helyzet, mint pár éve, eltekintve az évi kilenc-tíz százalékos fluktuációtól. Mondhatom, igazán nincs is nővérhiány – jelentette ki Árvay Hilda, a Miskolci Semmelweis Kórház ápolási igazgatója. – Nálunk nem volt létszámstop, folyamatos a felvétel és mindig akad jelentkező is.

Segített az ösztöndíj

„A szomszéd kertje mindig zöldebb” alapon van s mindig volt ingázás a két kórház között. Mi is főként a pályakezdőkre számíthatunk, s szerintem bennünket a két kórház közötti profilcserék is kedvezőbb helyzetbe hoztak, mert bár a megyeibe is mindenkit átvettek, aki az átmenő osztályokhoz ragaszkodott, ám aki maradni akart, kérhette itt is a más osztályra való áthelyezését. Ezzel mintegy harmincan éltek is. Ugyanakkor az ide költöző mozgásszervi rehabilitációval átjött a teljes létszám – jelezte.

Az ápolási igazgató cáfolta, hogy egyes megújult épületszárnyakba ápolók híján nem költöztették be a betegeket. A magyarázat, hogy az ideiglenes helyeken csökkentett ágyszámmal működtek, a folyamatos feltöltés során azonban a létszámot is bővítették, bővítik. A két évvel ezelőtti pályázati lehetőség is sokat jelentett: több mint 30 ferenczys diákot tudtak ösztöndíjjal a „kórházhoz kötni” egy-két évre.

Azt mindketten elmondták: a lehetőségekhez tartozik, hogy ha kell, „sakkoznak”. Ilyen eszköz az intézményen belüli átirányítás, a háromhavi munkaidőkeret vagy a megyeiben a még át nem adott új szárny fokozatos feltöltése.

- Szalóczi Katalin -

„A bérek gyalázatosak”

Mindkét ápolási igazgató egyetért abban, hogy a központi bérintézkedések ellenére újra felül kellene vizsgálni az ápolói szakterületen dolgozók munkaköri pótlékait és közalkalmazotti besorolásukat, mert az intézmények saját költségvetésükből ezt megoldani nem tudják. Árvay Hilda egyenesen úgy fogalmazott: A bérek gyalázatosak.

Januártól a szakképzettek minimálbére havi bruttó 129 ezer forintra emelkedik, ehhez jön a 24 ezer forintos munkaköri pótlék, valamint teljesítés szerint a délutános és éjszakai pótlék. Az elmúlt év adatai alapján egy betegágy mellett dolgozó pótlékkal együtt is mindössze nettó 110–120 ezer forintot vitt haza.