„Olyan batyut kell a gyerekeink vállára adni, amivel jól elboldogulnak majd”

Miskolc - A Herman gimnázium igazgatóját nem érte fenyegetés az általuk kirobbantott tiltakozás miatt. Interjú: Madarász Péterrel, a Herman Ottó Gimnázium igazgatójával.A gimnázium tantestülete nem akart botrányt, tüntetést, csak értelmes párbeszédet folytatni a döntéshozókkal gyermekeink és a jövőnk érdekében, fejtette ki lapunknak Madarász Péter, a gimnázium igazgatója, aki ezúttal vállalkozott az interjúra.

Ez már történelem, már visszacsinálni nem lehet. Madarász Péter

Januárban, amikor országos összefogás kezdődött a Herman gimnázium tantestületének nyílt levele kapcsán, még azt mondta, nem szívesen adna interjút. Most viszont megváltozott a hozzáállása. Akkor miért nem akart, és most miért?

Madarász Péter: Tulajdonképpen akkor sem arról volt szó, hogy el akartam hallgatni a véleményemet, hanem arról, hogy az iskola falain túlmutató témákban a munkáltatóm hivatott nyilatkozni. Abban a helyzetben nem voltam felhatalmazva arra, hogy az elindult tiltakozási hullámról nyilatkozzak.

Azóta mi változott? Megadta a munkáltató az engedélyt?

Madarász Péter: Az történt, hogy az országos összefogást eredményező ügy túllépte a munkáltatót is. Az ország­gyűlés kulturális bizottságának ülése után a Klik elnökével beszélgettem, és ő felhatalmazott arra, hogy elmondjam véleményemet, ha megkérdeznek.

Gondolta valamikor, hogy egyszer majd a Herman Ottó Gimnázium igazgatójaként ott ül a köznevelési kerekasztalnál, a parlament kulturális bizottságában, és ön is elmondhatja az elképzeléseit?

Madarász Péter: Nem. Soha nem gondoltam erre. És az az igazság, hogy nem is voltak ilyen ambícióim. De amikor egyre nagyobb lett az elégedetlenség, és az utolsó csepp gátszakadást okozott, akkor mindenképpen azt szerettem volna, hogy szóba álljanak velünk, és asztal mellett, irányított keretek között tudjunk beszélni a problémákról. Éppen ezért üdvözlöm, hogy ez a folyamat elindult. Hogy mi lesz a kimenetele, az azonban még a jövő titka.

Emlékszik azokra a napokra, amikor a tantestület elkezdte írni azt a bizonyos nyílt levelet? Nem ijedt meg egy kicsit mint intézményvezető? Hiszen az igazgatóktól elvárás az is, hogy fegyelmet tartsanak az iskolában.

Madarász Péter: Ijedelmet nem éreztem. Sőt, tulajdonképpen az fogalmazódott meg bennem, hogy felelős vezetőként az is a dolgom, hogy továbbvigyem a felmerült problémákat és a jogos elégedetlen hangokat azok felé, akik nem szembesülnek naponta ezekkel, vagy talán el sem jut hozzájuk az információ.

Semmiféle fenyegetés nem érte önt a nyílt levél óta? A fővárosi Teleki gimnázium igazgatója ellen vizsgálat indult, feltehetően azért, mert a tantestület egy része részt vett a miskolci tüntetésen.

Madarász Péter: Semmiféle fenyegetés nem történt, sőt negatív diszkriminációt sem érzünk. Nem érte hátrány az iskolánkat.

A köznevelési kerekasztal ülésén már második alkalommal vett rész. Mit tapasztalt, ott el lehet érni komoly eredményeket a közoktatás jobbá tétele érdekében, vagy csak közhangulat-javításról van szó?

Madarász Péter: Nagyon nehéz ezt megítélni. Egyrészt eddig nem forogtam ilyen körökben. Ez tehát számomra teljesen új világ, egy idegen pálya. Meg kell ismernem a szabályokat, meg kell tanulnom sok mindent. Számomra úgy tűnik, hogy a kormány képviselői részéről van fogadókészség, pedig a kerekasztal résztvevői közül majdnem mindenki kritikus hangot üt meg, tehát nem mellébeszélés folyik. Az első ülésre összesítették mindazokat a problémákat, amelyeket a Klik tankerületi szinten összegyűjtött. Ezeket tematizálták, megalakították a munkacsoportokat, azok élére felelősöket rendeltek. A második alkalommal ezek a munkacsoportok számoltak be eddigi munkájukról. Ami számomra pozitív, hogy a munkacsoportok ülésein szép számmal gyakorló igazgatók is elmondják a felmerült problémáikat, kérdéseiket, valamint az azokra megfogalmazott megoldási javaslataikat.

Lesz tehát valódi megoldás?

Madarász Péter: Erre még korai lenne válaszolni. Hinni akarom, hogy lesz. Mindenkinek azt mondom, hogy egészen addig hajlandó vagyok tenni és feladatokat vállalni a munkacsoportok munkájában is, amíg reményt látok a változásra. Úgy gondolom, hogy felelős vezetőként nekem ezt az utat kell járnom.

Palkovics László oktatási államtitkár a héten beszélt a Klik-ről. Azt mondta, a Klik finanszírozási gondjai hamarosan megoldódnak, és a rendszerben is változás történik. Ön szerint mit kellene tenni, hogy a Klik, ezáltal az általa fenntartott iskolák működőképessé váljanak?

Madarász Péter: A mostani hiány rendezése csupán tűzoltás. Természetesen nagy szükség van rá, de ez hosszú távon nem jelent megoldást. Komoly gondokat okoz például, hogy a nagyobb települések iskoláinak más a fenntartója és más a működtetője. Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy jogilag nem nagyon lehet ezt szabályozni. Ugyanazokkal a jogszabályi hivatkozásokkal támasztja alá az egyik fél, hogy neki miért nem kell megcsinálnia valamit, amivel a másik. Én nem vagyok jogász, de a gyakorlati oldalról azzal szembesülök, hogy senki nem tudja megmondani, kihez tartoznak bizonyos feladatok. Mondok egy nevetségesnek tűnő példát: problémát okoz az, hogy egy tanulói székből kiesett csavart kinek kell beszereznie. Attól függ ugyanis, hogy az a bizonyos szék kinek a leltárában szerepel. De a táblatörlő szivacs beszerzése sem egyszerű, hiszen attól függ, hogy az oktatás során használt eszközként vagy takarítóeszközként tekintünk-e rá. El tudnék képzelni olyan megoldást, hogy a tanárok bére és a szakmai irányítás marad az egyik kézben, de ezenkívül minden más dologi jellegű kiadás a másik oldal felelőssége lenne. De elkerülhetetlennek tartom a Klik teljes átalakítását is, mert a jelenlegi felépítésében képtelen ellátni a feladatát. A hatályban lévő közbeszerzési törvény pedig teljesen megbénítja az intézményeket, melyen a megígért kincstári kártya sem fog tudni segíteni. Ezek a problémák azonnali beavatkozást igényelnek.

Ettől függetlenül a kormánypárti politikusok próbálják úgy beállítani a pedagógusok elégedetlenségét, mintha a tanárok újabb béremelést követelnének, és mintha az ellenzéki pártok uszítanák őket. Ehhez mit szólnak?

Madarász Péter: Mindkettő rosszulesik, és mindkettőt veszélyesnek tartom. A nyílt levelünkhöz iskolák, szülői szervezetek, civil csoportok, diákok csatlakoztak, akik nem jártasak a politikában. De az ügy érdekében sajnos be kellett lépni egy olyan világba, ami számunkra ismeretlen. És éppen ezért természetes, hogy az ellenzéki pártok segítőkezet kívánnak nyújtani, hiszen ők azok, akik ebben a világban el tudják kalauzolni a tiltakozó iskolákat. De a kezdetektől hangsúlyozzuk, hogy tisztán szakmai érdekek vezérelnek bennünket. A kulturális bizottság ülésén is arra kértem a jelen lévő kormánypárti és ellenzéki politikusokat, hogy az iskolák és az oktatás ügyét tekintsék nemzeti ügynek, és próbálják meg félretenni pártpolitikai céljaikat, érdekeiket. Én elhiszem, hogy ez egy politikus számára szinte lehetetlen, de most a gyerekeinkről, a jövőnkről van szó. Alappilléreket kellene felállítani, amelyekkel mindenki egyetért, és aztán ezekre építeni. Óriási szükségünk lenne a konszenzusra az oktatás terén.

Az iskolák követelései között nemcsak a Klik szerepel, hanem még nagyon sok minden. Ön szerint milyennek kellene lennie egy 21. századi, magyar iskolának, ebben az esetben gimnáziumnak?

Madarász Péter: Azt gondolom, ha ezek a problémák nem törtek volna fel elemi erővel, akkor is időszerű lett volna átgondolni a Nemzeti alaptantervet, a kerettantervet és az oktatási módszereinket, mert az idő rohan, és változik a világ körülöttünk. Az iskola viszont lassabban reagál ezekre a változásokra. Nem titok, a tanárok 70–75 százaléka 45 év fölötti. Így nagy szükség van arra például, hogy a digitális kompetenciánkat fejlesszük. A gyerekeink jóval előrébb járnak egy sor területen, és megvan az az igény bennük, hogy ezeknek a korszerű eszközöknek a segítségével oktassuk őket. Ez meg kell hogy változtassa a tanárképzést és a tanártovábbképzéseket. De át kell gondolni a tananyag mennyiségét is. Szükség van-e mindenre, amit jelenleg meg kell tanulniuk a gyerekeinknek? Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fordítanunk a logikus gondolkodás fejlesztésére, a véleményalkotás fejlesztésére, és arra, hogy bizonyos anyagok elmélyülhessenek a gyerekekben. Tehát amikről mostanában többször is hallunk, akár a Tanítanék mozgalom által megfogalmazott elvárásokban, azokat komolyan kell vennünk, mert aktuális kérdések. Át kell gondolnunk, hogy milyen tudással kell rendelkeznie egy általános iskolásnak 14 évesen, és milyen ismerettel felvértezve kell kilépnie az életbe egy érettségizett diáknak. Ez nem könnyű feladat, mert a tanároknak is konszenzusra kellene jutniuk.

Miért nem sikerült eddig a megegyezés?

Madarász Péter: Sokszor halljuk, és valóban így van, hogy ha leültetnek 15 matektanárt, hogy húzzák meg 10 százalékkal a matektananyagot, akkor hosszan tanácskoznak, majd a munka végeztével 10 százalékkal bővített anyaggal állnak elő. Be kell látnunk, hogy nem könnyű megegyezni a pedagógusoknak abban, mit kellene megtanítani. Minden tanárban motoszkál egy olyan gondolat, hogy „igen, csökkenteni kell az óraszámot, de ne az enyémet”. Túl kell lépnünk ezen és félretéve az egyéni érdekeket át kell gondolnunk, hogy milyen tudást igényel a 21. század a gyermekeinktől. Ugyanakkor nekünk, pedagógusoknak nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy milyen értékek továbbadására szegődtünk. Mert olyan batyut kell a gyerekeink vállára adni, amivel jól elboldogul majd ebben a megváltozott világban.

Mit gondol, az önök bátorsága felnyitotta a többi pedagógus, a többi iskolavezető szemét is? Eddig úgy tűnt, mintha mindenki félne, senki nem mert nyilatkozni, ellentmondani. Most pedig országos összefogás alakult ki, volt két tüntetés, egy kockás inges akció, hétfőn pedig a hírek szerint nem engedik a szülők a gyerekeiket iskolába.

Madarász Péter: Biztos, hogy bátorságot merítettek nagyon sokan. De igazából az lenne jó, ha olyan világban élhetnénk, ahol tudunk beszélgetni egymással. Ez most megvalósulni látszik a kerekasztal ülésein, mert ott lehet tárgyalni, beszélni, visszakérdezni. És ez rettenetesen hiányzott az iskoláknak, nekünk is. Nagyon őszinte leszek: valószínűleg nem lett volna nyílt levél és tüntetések, ha ez a fajta kommunikáció már két hónappal ezelőtt elkezdődött volna. De ez már történelem, ezt már visszacsinálni nem lehet. Én továbbra is azt szeretném, ha senki nem haragudna ránk azért, mert a problémák ilyen formában kerültek napvilágra. Nem az volt a szándékunk, hogy botrányt okozzunk vagy valamiféle lázadást szítsunk, a mi célunk az oktatás ügyének jobbá tétele volt. Ezen fáradozunk, és úgy vélem, hogy nagyon sok teendő van még előttünk, és nagyon hosszú az út, amelyet végig kell járnunk.

Mi lesz, ha a gyerekek hétfőn nem jönnek iskolába?

Madarász Péter: Tudjuk, hogy szerveződik egy ilyen mozgalom, de mi ebbe nem szeretnénk beleszólni. Se támogatni, se tiltani nem akarjuk, mert ez a szülők és a diákok részéről induló kezdeményezés. Mindenkinek az Alaptörvényben garantált joga életkori korlát nélkül, hogy véleményt nyilvánítson. Ez a kezdeményezés elég sajátos formáját választotta ennek, de fontosnak tartom – még nevelési szempontból is –, hogy senkit ne érhessen sem hátrány, sem előny azért, mert véleményt nyilvánít, vagy éppen tartózkodik tőle. Ha pedig nem lesz itt hétfőn egy diák sem, az egy kis fejfájást okoz majd. Át kell gondolnunk ugyanis, hogy tudjuk majd bepótolni azt a napot.

- Hegyi Erika -

Névjegy: Madarász Péter

Iskolák:

Foglalkozás:

Munkahelyek, beosztás:

Kitüntetések, elismerések:

Szabadidő:

Család: