A hermanosok harmadik nyílt levele, avagy hol tartunk most?

Miskolc - "Szeretünk tanítani – különösen akkor, ha támogató környezeti feltételek között végezhetjük munkánkat. Sokat dolgozunk, amit talán bizonyítanak iskolánk eddigi eredményei is" - olvasható a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének újabb nyílt levelében. 

Első levelünk közel fél évvel ezelőtt, számos korábbi, a fenntartóhoz és üzemeltetőhöz eljuttatott, érdemi válasz nélkül maradt jelzés, sok szakmai vita után született meg. Hangot kellett adnunk félelmeinknek és rossz tapasztalatainknak: nem nézhettük tovább tétlenül az oktatási rendszer egészének, munkánk hatékonyságának romlását.

Elégedetlenségünk abból fakadt, hogy az adminisztrációs terhek elvették az időt a tanulókért végzett munkától, az életpályamodell igazságtalan bevezetése, például bérfeszültségeket okozó hatása megingatta a tanárok lelkesedését. Ugyanakkor a működtetés és irányítás terén rengeteg hiányosság és sok értelmetlen feladat jelent meg, sokat romlott az iskolaépületek állaga, a tanulók versenyeit nem finanszírozta a fenntartó, három éven át egyetlen sportszert, tanszert, könyvtári könyvet nem kaptunk, egyéb fejlesztésről pedig még beszélni sem lehetett. És mindez visszahatott a gyerekekre, akiket ennek a rendszernek ki kellene szolgálnia, hogy a tanulást ne feldolgozhatatlan adattömegnek, nyűgnek lássák, hanem élményekkel teli intellektuális kihívásnak, ahol kudarcok helyett sikereket érnek el, s a fáradtság jóleső érzés, nem pedig pszichés elváltozások okozója.

A nyílt levél megjelenésével a társadalomnak köszönhetően megmozdult az állóvíz, ennek ellenére az oktatás döntéshelyzetben lévő vezetői nem ültek le velünk tárgyalni, ehelyett elterelő kommunikációt folytattak. Ezért utcai demonstrációkra volt szükség. Hálásak vagyunk azoknak, akik megértették, hogy szakmai szempontból, politikamentesen tártuk fel az oktatás problémáit, és elsősorban a jövőért, a gyermekekért vállaltuk a konfrontációt. Tudtuk, hogy a demonstrációk akár politikai töltést is kaphatnak, várható volt, hogy lesznek szónoki túlkapások, de sajnos ezek is kellettek ahhoz, hogy a probléma súlyosságát megértse a társadalom, s a kormányzat is az első hárító, semmibe vevő reakciók után elkezdjen foglalkozni az oktatás problémáival. A további demonstrációk elkerülése érdekében, a közhangulat csillapítására megszervezték a Köznevelési Kerekasztalt, de továbbra sem álltak szóba közvetlenül a problémákat felvetőkkel, a szakma képviselőivel. Később, a már érdekképviseleti szervezetek nélkül maradt asztalhoz meghívták ugyan a Tanítanék Mozgalmat, ill. a Civil Közoktatási Platformot, de ezzel a lehetőséggel nem tudtak élni az oktatás jobbítását zászlójukra tűző szervezetek, mert az asztal erősen lejt a kormányzat irányába.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elhitette a társadalommal, hogy a - negyedéve megalapított - Kerekasztalnál minden problémára megoldást találnak, csak türelemmel kell lenni. Gimnáziumunk képviselői - mivel eredetileg is a tárgyalást kértük -, jelen vannak a Kerekasztalnál, illetve annak munkacsoportjaiban. Így a történéseket mindkét irányból jól követhetjük: részesei vagyunk egy tárgyalásos folyamatnak, látjuk, mi történik a Kerekasztalnál, ugyanakkor a Mozgalom részeseiként tantestületünk a tüntetések és sztrájkok alkalmával aktív résztvevő, mert meggyőződésünk, hogy társadalmi nyomás nélkül a kormányzat csak kisebb mértékű átalakításra vállalkozna, vagy egyáltalán nem foglalkozna a problémákkal. A Kerekasztal működését az állami média sikeres folyamatként mutatja be, de sajnos ezt sem mi, sem a korábban általunk is megkérdőjelezett Nemzeti Pedagógus Kar elnöke sem tudja megerősíteni. Bár a problémákat korrekt és határozott módon elemzik - különösen hálásak vagyunk a gyakorló igazgatóknak az őszinte, konfliktusokat is vállaló kiállásukért -, és a Hivatal képviselői meghallgatják a kritikát, mégis védik az általuk kialakított jelenlegi szabályozást, így a folyamat nagyon-nagyon lassú.

Jellemző példája az események folyásának az elmúlt hetek KLIK-kel kapcsolatos bejelentéseinek és azok cáfolatainak, alapvető módosításának talán mindenki által ismert története, ami számunkra azt jelenti, hogy teljes a zűrzavar a fenntartás terén (is).

A munkacsoportokban ugyancsak nagyon lassan haladnak a tárgyalások: egy-két-három hetente 2-3 órát tárgyalnak mindössze, nagyon kevés a napirendi pont, és bizony a kényes kérdéseket tolja a kormányzat. Így például a Pedagógus Foglalkoztatási Munkacsoport az egyik sarkalatos kérdésről, a tanárok kötelező tanítási óráinak számáról még egyáltalán nem tárgyalt. Talán nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezetével többek között éppen ebben a kérdésben nem akar megegyezni a kormány, így a munkacsoport véleményét inkább nem is kéri ki, továbbá – mint ahogyan Lázár János miniszter úrtól megtudtuk - a Köznevelési Kerekasztal döntései nem kötelezik a kormányt semmire. Legfontosabb felvetésünk és kérésünk a diákok túlterhelésével kapcsolatos. Továbbra is javasoljuk a heti óraszámok és a tananyag csökkentését, modernizálását. Ez egy hosszabb folyamat, de a felső tagozatokra és a középiskolákra vonatkozóan egyelőre nincs érdemi előrelépés.

A tankönyvpiacot szintén nem kívánják felszabadítani, hogy a szakmailag és tanulócsoportra szabottan legjobb tankönyveket választhassák a tanárok. Vannak jó tankönyvek, de nincs rajta mind a tankönyvlistán, és bizony az olcsó, de nem megfelelő tankönyv végül is drágább, ha azt nem használjuk év közben - így fölösleges is megvetetni a diákokkal.

Az EMMI folyamatosan állítja, hogy több pénzt fordít mostantól az oktatásra, és valóban soron kívül rendezte óriási tartozásait, de erről is kiderült, hogy a KLIK év végén esedékes kereteit szabadították csak fel, nem pedig kiegészítő pénzalapot vittek be a rendszerbe. Ugyanakkor továbbra sincs pénz sportszerekre, taneszközökre, könyvtári könyvekre, folyóiratokra és több országos versenyre.

A megfogalmazottak alapján nem látjuk garantálva, hogy a jelenlegi tárgyalások révén megoldódnak majd az oktatás problémái. Hiába indult el a jobbítás érdekében az egész társadalmat megmozgató folyamat, ha felhagyunk mindenfajta akcióval, megnyilvánulással, nem támogatjuk a civil kezdeményezéseket, és ezek helyett csak türelmesen várakozunk. Így nem fognak bekövetkezni a rendszer egészét érintő tovább nem odázható változások. De akkor mire fel volt az egész?

Fölöslegesen borzoltuk a kedélyeket, és adtunk teret a nemkívánatos politikai megnyilvánulásoknak?

Bár nekünk is elegünk van a „cirkuszból”, mégis muszáj ébren tartani a lángot, ha valóban fontos számunkra az oktatás és az ifjúság jelene és jövője. Most van itt a lehetőség, hiszen a hibák, problémák létét az egész ország megerősítette!

Így aztán nem marad más, mint sztrájkolunk és demonstrálunk, ha kell, és arra kérjük mindazokat, akik bíznak bennünk, hogy ne adják fel, tartsanak velünk: teremtsünk együtt kedvezőbb feltételeket gyermekeink számára!

Miskolc, 2016. április 20.

a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete

Sürget az idő! Gyermekeink jövője a tét! - Újabb nyílt levél a Herman Ottó Gimnáziumból

Miskolc - Szerdán egy miskolci köznevelési fórumon találkozott Balog Zoltán miniszter az iskolák pedagógusaival. Úgy tűnik, nem volt túl sikeres az egyeztetés, mert a Herman Ottó Gimnázium tantestülete újabb nyílt levélben sorolja tovább a magyar oktatási rendszerben fennálló problémákat. A nyílt levelet teljes hosszában közöljük.

Nyílt levél a Herman Ottó Gimnáziumból

Miskolc - Kedden egy, a Herman Ottó Gimnázium tantestülete által megfogalmazott nyílt levél érkezett szerkesztőségünkbe. Úgy fogalmaznak: hiába juttatták el észrevételeiket az oktatás irányítóihoz, semmiféle választ nem kaptak.