Anya, lánya, nagymamája - Anyák napja közeleg

Miskolc - A közelgő Anyák napja alkalmából beszélgettünk gyerekekkel a Kossuth Lajos Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tagóvodájában. Sok mindenről szó esett, apáról, testvérről, de leginkább az ünnepelt szerepelt a történetek középpontjában.

– Mesélj anyukádról. Mit szokott csinálni? – kezdem a beszélgetést.

Húslevest, húst meg krumplit! – vágja rá Farkas Rozi.

– Olyat az enyém is szokott csinálni, de én is segítek neki – cserfeskedik közbe Szeszák Adél.

Magához húz

– Mi pedig társasozni is szoktunk együtt, meg kertészkedni anyával – toldja meg Rozi, akinek két bátyja is van.

– Az én apukám mindenáron tévét néz, mert éppen fontos dolgok vannak benne. Anya jobban ráér, nem jár dolgozni, csak tornázni, és németet tanul. Néha-néha eljönnek hozzám a barátaim, és olyankor azt szeretné, ha jól éreznénk magunkat. Amíg játszunk, ő csinál nekünk ennivalót. Anyukám az, aki ha valami rossz történik velem, megvigasztal. Magához húz és azt mondja, hogy szeret. És akkor nekem elmúlik a bajom – árulja el Adél.

Csajos napokon

– Várom az óvodai ünnepséget, de azért otthon is csinálok majd valamit anyának és a két nagymamámnak, az anyukám anyukájának és az apukám anyukájának. Lehet, hogy még a keresztanyám is eljön, de neki is van gyereke, lehet, hogy nincs kire hagynia – sorolja Adél. Megtudom: az édesapja külföldön dolgozik, s amikor nincs itthon, akkor az Adél új, kihúzhatós ágyán együtt alszanak ketten az anyukájával. Ilyenkor elalvás előtt néha-néha anya könyvből mesél.

Lassan Rozi nyelve is megoldódik.

– Anya nem szereti, ha rendetlenség van, ilyenkor mérgesen szokott rászólni a fiúkra – válaszolja arra, hogy édesanyja szokott-e haragudni.

Kérdem, másként viszonyul-e anyukája őhozzá, mint kislányhoz. Elmosolyodik, s ragyogó szemmel közli:

– Még csajos napjaink is szoktak lenni, amikor a fiúk elmennek valahová. Mi pedig kettesben moziba megyünk, vagy az állatkertbe, néha vásárolni. Anya mindig kitalál valami jót.

Hangsúlyozza, hogy csak akkor vannak csajos napok, amikor a fiúknak más dolguk van, mert különben inkább közös családi programokat csinálnak.

Kérdem, emlékszik-e még a tavalyi anyák napjára.

– Felöltöztünk szép ruhákba, egymás kezét fogtuk, aztán mindenki ment az anyukája ölébe, ott mondtuk el a verset. Az én anyukám annyira szép volt, mert annyira boldog volt, hogy el tudtam mondani a verset!

Szalóczi Katalin

Gyerekszáj

Nem tudom, mi a foglalkozása anyának és pontosan azt sem tudom, hogy hol dolgozik, csak hogy körülbelül mit csinál. De azt tudom, hogy egyedül ő dolgozik, a többiek nem csinálnak semmit.

Miért jó anyának lenni?

A tavalyi óvodai anyák napjára Tóth Zsófi is emlékszik:

– Az én anyukám is mosolygott és megölelt – emeli ki a legfontosabb momentumot, majd hozzáteszi:

– Máskor is szokott simogatni és hangoztatja, hogy szeret.

Zsófi először állítja, hogy amikor együtt sütnek-főznek az anyukájával, akkor ő segítségképp egyedül szokta, ha nem is feldobni, de egy lapáttal megfordítani a palacsintát. Aztán megkérdi, hogy ez így benne lesz-e az újságban, mert ha igen, akkor inkább csak azt írjam, hogy kenni szokta a palacsintát, és előfordult már, hogy az anyukájával közösen fogták a lapátot fordítás közben.

Kérdem, vajon miért jó anyának lenni. Kész is a válasz rá:

– Mert ő a főnök és szoptathatja a gyerekeket.