2016.04.30. 13:13
Anya, lánya, nagymamája - Anyák napja közeleg
Miskolc - A közelgő Anyák napja alkalmából beszélgettünk gyerekekkel a Kossuth Lajos Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tagóvodájában. Sok mindenről szó esett, apáról, testvérről, de leginkább az ünnepelt szerepelt a történetek középpontjában.
Miskolc - A közelgő Anyák napja alkalmából beszélgettünk gyerekekkel a Kossuth Lajos Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tagóvodájában. Sok mindenről szó esett, apáról, testvérről, de leginkább az ünnepelt szerepelt a történetek középpontjában.
– Mesélj anyukádról. Mit szokott csinálni? – kezdem a beszélgetést.
Húslevest, húst meg krumplit! – vágja rá Farkas Rozi.
– Olyat az enyém is szokott csinálni, de én is segítek neki – cserfeskedik közbe Szeszák Adél.
Magához húz
– Mi pedig társasozni is szoktunk együtt, meg kertészkedni anyával – toldja meg Rozi, akinek két bátyja is van.
– Az én apukám mindenáron tévét néz, mert éppen fontos dolgok vannak benne. Anya jobban ráér, nem jár dolgozni, csak tornázni, és németet tanul. Néha-néha eljönnek hozzám a barátaim, és olyankor azt szeretné, ha jól éreznénk magunkat. Amíg játszunk, ő csinál nekünk ennivalót. Anyukám az, aki ha valami rossz történik velem, megvigasztal. Magához húz és azt mondja, hogy szeret. És akkor nekem elmúlik a bajom – árulja el Adél.
Csajos napokon
– Várom az óvodai ünnepséget, de azért otthon is csinálok majd valamit anyának és a két nagymamámnak, az anyukám anyukájának és az apukám anyukájának. Lehet, hogy még a keresztanyám is eljön, de neki is van gyereke, lehet, hogy nincs kire hagynia – sorolja Adél. Megtudom: az édesapja külföldön dolgozik, s amikor nincs itthon, akkor az Adél új, kihúzhatós ágyán együtt alszanak ketten az anyukájával. Ilyenkor elalvás előtt néha-néha anya könyvből mesél.
Lassan Rozi nyelve is megoldódik.
– Anya nem szereti, ha rendetlenség van, ilyenkor mérgesen szokott rászólni a fiúkra – válaszolja arra, hogy édesanyja szokott-e haragudni.
Kérdem, másként viszonyul-e anyukája őhozzá, mint kislányhoz. Elmosolyodik, s ragyogó szemmel közli:
– Még csajos napjaink is szoktak lenni, amikor a fiúk elmennek valahová. Mi pedig kettesben moziba megyünk, vagy az állatkertbe, néha vásárolni. Anya mindig kitalál valami jót.
Hangsúlyozza, hogy csak akkor vannak csajos napok, amikor a fiúknak más dolguk van, mert különben inkább közös családi programokat csinálnak.
Kérdem, emlékszik-e még a tavalyi anyák napjára.
– Felöltöztünk szép ruhákba, egymás kezét fogtuk, aztán mindenki ment az anyukája ölébe, ott mondtuk el a verset. Az én anyukám annyira szép volt, mert annyira boldog volt, hogy el tudtam mondani a verset!
Gyerekszáj
Nem tudom, mi a foglalkozása anyának és pontosan azt sem tudom, hogy hol dolgozik, csak hogy körülbelül mit csinál. De azt tudom, hogy egyedül ő dolgozik, a többiek nem csinálnak semmit.
Miért jó anyának lenni?
A tavalyi óvodai anyák napjára Tóth Zsófi is emlékszik:
– Az én anyukám is mosolygott és megölelt – emeli ki a legfontosabb momentumot, majd hozzáteszi:
– Máskor is szokott simogatni és hangoztatja, hogy szeret.
Zsófi először állítja, hogy amikor együtt sütnek-főznek az anyukájával, akkor ő segítségképp egyedül szokta, ha nem is feldobni, de egy lapáttal megfordítani a palacsintát. Aztán megkérdi, hogy ez így benne lesz-e az újságban, mert ha igen, akkor inkább csak azt írjam, hogy kenni szokta a palacsintát, és előfordult már, hogy az anyukájával közösen fogták a lapátot fordítás közben.
Kérdem, vajon miért jó anyának lenni. Kész is a válasz rá:
– Mert ő a főnök és szoptathatja a gyerekeket.