Borcsa nyugdíjba vonult, helyette Fanni állt munkába

Miskolc - A fehér botot Borcsa miatt tette le, fontos volt, hogy a kutya érezze, megvan felé a bizalom.Izgatottan indult a hétfő reggele Vida Zoltánnak, hiszen kutyájával, Fannival vizsgára készültek. A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány irodájában három vizsgabiztos várta őket, illetve egy testőr, akinek az a feladata, hogy a vizsga okozta felfokozott helyzetben figyeljen a gazdára és kutyára. Ha kell, közbe is avatkozhat, de csak egyszer, ha többször kell, akkor a vizsgának annyi. Hétfőn azonban nem volt szükség a beavatkozására, hiszen Zoltán és Fanni vizsgája szinte tökéletesre sikerült.

Karácsonyra kaptam őt, már négy hónapja van velem. Vida Zoltán

„A párosnak A pontból B-be kellett eljutnia, ebben az esetben az irodától a lakásig” – mesélte a vizsgafeladatot Mészáros Darinka, a vizsgabizottság elnöke. Megtudtuk, buszon, villamoson kellett utaznia Zoltánnak és Fanninak, azaz éles közlekedési helyzetben bizonyították, alkalmasak a közös munkára.

Mivel a bemutatkozásuk jól sikerült, így Fanni hétfőtől hivatalosan is Zoltán segítője. „Karácsonyra kaptam őt, már négy hónapja közlekedünk együtt” – kezdte mesélni Zoltán. Megtudtuk, a születésétől vak fiatalembernek Fanni már a második kutyája, korábban Borcsa segítette a mindennapokban, de – ahogy Zoltán fogalmazott – betegség miatt nyugdíjazni kellett. Borcsa a gazdi egy barátjához került, ahol családi kutyusként tölti a nyugdíjas napjait.

„Borcsa és Fanni egészen különböző karakterek, az első kutyám pörgősebb volt, Fanni megfontoltabb, nyugodtabb” – tudtuk meg Zoltántól. Azt is, hogy eleinte fura volt az új vakvezető kutyájával közlekednie, de gyorsan egymásra hangolódtak.

Hogyan „működik”?

„Borcsa volt az első kutyám, előtte fehér bottal jártam. Fontos volt a kettőnk közti bizalom, ezért is tettem le a fehér botot, nehogy azt érezze, nem bízom meg benne. Kutyával éppúgy tudok közlekedni, mint egy látó, de ehhez százszázalékosan rá kell bíznom magam a társamra” – mondta a fiatalember.

Kíváncsiak voltunk, hogy miben segíti őt a vakvezető kutya. De mielőtt válaszolhatott volna, dr. Mezősi Tamás, az alapítvány kuratóriumi elnöke felhívta a figyelmünket arra, hogy aki lát, annak nehéz elmagyarázni, hogyan is „működik” a vakvezető kutya. Egy egyszerű példa – folytatta –, aki lát, annak természetes, hogy a járdán megy, egy vaknak ehhez kell a fehér bot, vagy éppen a kutya segítsége.

Nem a kutya diktál

Zoltán is segített elma­gyarázni, hogy pontosabb képet kapjunk, felsorolta Fanni munkáját: „Segít nekem például buszmegállót keresni, vagy padot, illetve ajtót, bejáratot, ha szükséges. Ha akadály van előttem, azt jelzi”. És azt is megtudtuk, a piros lámpa már a gazdi felelős­sége, ott nem a kutya diktál, csak akkor indulhat el a zebrán, ha a gazdája jelzi neki.

- N. Szántó Rita -

25-ből 15

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány az évre 16 vakvezető kutya vizsgáztatását tűzte ki célul. Öt esetben már túl vannak a vizsgán.

A vizsgáztatáskor 25 pontból álló lista van, amiből legalább 15-nek meg kell felelnie a kutyának és gazdájának. Úgy tudjuk, ritka az olyan eset, amikor a kutya és gazdája nem alkalmasak az együttműködésre. Az alapítványnál eddig egy esetben fordult ez elő.

Az életét bízza rá

Vida Zoltánt a munkába jutásban is segíti Fanni. A fiatalember ugyanis az alapítványnál dolgozik, a látássérülteknek oktat informatikát, illetve rendezvényeken tapasztalati szakértőként segít.

Fanni gyakorlatilag egész nap dolgozik a gazdájával, de délután neki is jár a szabadság. „Otthon lekerül a hám róla, és igyekszem naponta többször is elvinni futni.

Igazából az életem bízom rá, ez akkora felelősség neki, hogy fontos, tudjon lazítani, jár neki a szabadság” – fogalmazott Zoltán.