A körömvirág, a fehér akác és a lovak földje lehet Büttös

Büttös - A lovasturizmus és a szálláshelyek hozhatnának életet a településre.

Van, akinek a világ vége, az itt élőknek azonban a világ közepe. A csereháti dombok között Magyarország szélén fekszik egy kistelepülés, amiről még megyénkben sem sokan hallottak, mert amikor a település népdalköre fellép valahol (nem messze, csak 30 kilométerre innen), ott is megkérdezik: Büttös? Hát ilyen is van? Bizony van, és bár a munkalehetőség csekély, a buszok is ritkán járnak errefelé, de aki csendre, nyugalomra és közbiztonságra vágyik, az nem költözik el innen. Büttösnek sok idős lakója van, de szinte mindannyian jó egészségnek örvendenek. Azt mondják a falubeliek, ez az úgynevezett „csorgóból” folyó „varázsvíznek” köszönhető.

A falu 185 lakója úgy él itt, mint egy nagy család." Vaszily István

Délelőtt, amikor autónk végiggurul a falun, szinte senkit nem látni az utcán. Azért mégis akad egy kis látványosság. Narancssárga útjavító autók jöttek kátyúzni, az igencsak elhasználódott utat próbálják meg járhatóvá tenni. Mint később kiderült, meglehetősen kevés anyagot hoztak magukkal, holnap talán folytatják a munkát. Talán.

Csendes környék

Megörülünk, amikor az egyik udvarban egy fiatal édesanyát pillantunk meg, aki kétéves kislányával játszik. Homoksütiket sütnek nagy igyekezettel. Mindketten azt állítják, jó itt lakni, magyarázattal azonban az édesanya, Fiszter Laura szolgál.

– Csendes környék, kedvesek a falubeliek. A párom egy krasznokvajdai mezőgazdasági vállalkozónál kapott munkát, úgyhogy azért meg tudunk élni. Én pedig itthon vagyok a kicsivel. Itt születtem, a párom ugyan nem, de szeretünk itt élni – erősíti meg Laura. Kislánya pedig kíváncsian dugja szőke fürtös fejét a kerítéshez. A nevét is elárulja: Gombár Lia Mária.

Úgy tűnik, ez a kismamák délelőttje, mert pár perc múlva újabb édesanyát pillantunk meg, kisfiával sétálgat az út szélén. Itt persze lehet az út szélén sétálgatni, hisz nincs nagy forgalom. Bence leginkább a pocsolyáknak örül, azaz a kátyúkban rekedt vasárnapi zápor vizének. Az ő édesanyja, Kucskár Melinda is szinte szóról szóra ugyanazt mondja, mint az imént Laura.

– Jó itt lakni, mert Büttös csendes, nyugodt falu. A párom dolgozik a mezőgazdasági vállalkozónál, én pedig itthon vagyok a kisfiunkkal, aki januárban már óvodás lesz. Kiderül, tervezik a kistestvért, úgyhogy lesz utánpótlás Büttösön.

Itt ragadtak

Meglátogatjuk a közmunkában dolgozó asszonyokat is. Keressük a legbeszédesebb munkást, kiderül, Zsuzsa az, hivatalos nevén Gyuricskó Lászlóné. Ő már nem olyan elégedett a sorsával. Azt mondja, ha megint fiatal lenne, másként csinálná. Mert akik annak idején hazajöttek, itt is ragadtak.

– Itt csak a mezőgazdaság van meg a közmunka. Szezonban lehet gyümölcsöt szedni, meggyet, szilvát, almát. A közmunkával 52 ezer forintot lehet keresni, nem sok, de a semminél azért jobb. Az önkormányzati földeken másfél hektáron körömvirágot ter­mesztünk, a fólia alatt pedig palántákat nevelünk, de az idén valahogy nem sikerült, valami megette. Aztán majd jön az erdőtelepítés – sorolja Zsuzsa.

Az asszonyok bólogatnak. Megjegyzik: szeretik a falut a nyugalma és a csendje miatt, de ha újrakezdhetnék, ők sem maradnának itt.

Már csak az öregfiúk

Büttös művelődési házában találkozunk a település polgármesterével, Vaszily Istvánnal. Ő arra a legbüszkébb, hogy a falu 185 lakója úgy él itt a dombok között, mint egy nagy család. Figyelnek egymásra, és ha kell, segítenek, akinek kell, és ők is bekerülhetnének a pozitív rekordok azon falvai közé, ahol az elmúlt években egyetlen egy bűncselekmény sem történt. Ez annak is köszönhető, hogy a krasznokvajdai rend­őrőrs rendőrei folyamatosan járőröznek Büttösön. A meg­üresedett házak nem mennek tönkre, mert a közeli Szlovákiában élő emberek veszik meg, rendbe teszik, és ennek a helyiek nagyon örülnek. A legnagyobb foglalkoztató a már emlegetett krasznokvajdai mezőgazdasági vállalkozás, itt 5–6 hónapig kapnak az emberek munkát. A polgármester nagy szívfájdalma, hogy 6 éve már nincs focicsapata Büttösnek. Az öregfiúk ugyan még összeállnak, és megvívnak a radostyáni öregfiúkkal egy évben egyszer, de az már nem ugyanaz, mint amikor a családoknak a vasárnapi focimeccs volt a szórakozásuk. A fiatalok elköltöznek, gyerekek alig születnek. Ezzel persze Büttös nincs egyedül, tipikus abaúji sors.

ÉM-HE

A csereháti dombokon

Vannak azért tervek Büttös fejlesztésére. Vaszily István elárulta, szeretnének 2 hektár akácost telepíteni önkormányzati területen. Ez biztosítaná a település tüzelőjét a hideg hónapokban.

Tervben van szálláshelyek kialakítása is, hogy az erre járó turisták meg tudjanak pihenni valahol. És még egy álmuk van, hogy lovakat vásároljanak. Ez lehetne az elindítója a lovasturizmusnak, hiszen a vidék gyönyörű, a turisták bizonyára szívesen bebarangolnák a csereháti dombokat lóháton. Ehhez azonban még pályázati pénzekre vár Büttös.