Elgondolkoztak, alkottak – és ezzel másokat is elgondolkodtatnak

Miskolc - Különleges képzőművészeti kiállítás hívja fel a figyelmet a szerencsejáték-függőség veszélyeire.

Április 19-én nyitották meg azt a különleges képzőművészeti kiállítást a miskolci Szinvapark Bevásárlóközpontban, melyre a Játék határokkal szerencsejáték-függőségi prevenciós modellprogramja keretében hirdetett pályázatot az Ökumenikus Segélyszervezet és a Szerencsejáték Zrt.

Játszani jó, de…

A 138 alkotásból válogatott 37 képből álló kiállítás két héten át látható az üzletközpont első emeletén.

– Játszani jó, de könnyen bele lehet csúszni a szenvedélybe – mondta Kerekes Kisanna. – Ezt szerettem volna kifejezni a rajzommal, hogy valaki ki szeretne mászni belőle, de nem tud. Szerintem, ez sikerült is. Csak elképzeltem, milyen lehet, mert nincsenek függő ismerőseim.

Mucsi Csillag Virág, kategóriájának különdíjasa hozzá hasonlóan azt jelentette ki, hogy nincs a környezetében olyan, aki valamilyen függőségben szenvedne. Így hát a jó játékról kérdeztük.

– Fontos, hogy játsszunk, mert ennek során lehet elsajátítani, hogy nemcsak nyerni, de veszíteni is tudni kell –mondta. Ám a családja együtt nemigen szokott játszani, legfeljebb olykor az édesapjukkal társasoznak. – Anyáék inkább olvasnak – tette hozzá.

Milyen rossz

Tóth Anett elárulta: több variáció közül választotta ki, amelyikkel végül pályázott – s harmadik lett.

– A fejemben rajzolás közben az járt, milyen rossz lehet, mikor egy család elveszíti valakijét, amikor az az egyvalaki tönkreteszi egy egész család életét.

Anett tágabb ismeretségi körében akad olyan is, aki szerencsejáték-, konkrétabban pókerfüggő volt.

Elveszítette a munkahelyét is, de a családja melléállt, így közös akarattal sikerült is talpra állítani, jó mederbe terelni az életét. Beszélünk arról is: sok egyéb függőség is létezik, a leggya­koribb az alkohol-, és ma már megjelenik a fiatalok mindennapjaiban a kábítószer-függőség is.

Akarnia kell

– Alkoholfüggő sajnos a családunkban is van, de amíg ő maga nem jut el odáig, hogy váltani akar, a család is tehetetlen – szögezi le.

Anettet arról is faggatjuk, őt érte-e káros hatás a fiatalok társaságában.

– Szeretem tudni, hogy mit csinálok és miért, így még egyszer sem léptem át azt a bizonyos határt. Már csak azért sem, mert ott van előttem a rossz példa, ami visszatart.

Szalóczi Katalin

Díjak, díjazottak

A két korcsoportban meghirdetett pályázat mindkét kategóriájában 3–3 díjat adtak át kultúrautalvány formájában.

Az első díj 25 000 forint, a második 15 000 forint, a harmadik pedig 10 000 forint volt, továbbá egy pályamű különdíjban részesült.

Az első korcsoport (16 éves korig) díjazottjai:

1. Závojszki Fanni, 2. Bakk Márton, 3. Kerekes Kisanna.

A második korcsoportban (16–20 éves korig):

1. Mádli Boglárka, 2. Bukovia Réka, 3. Tóth Anett

Vélemény: szuper alkotások születtek

A 2012-ben Debrecenben elkezdett modellprogramot a 2015/16-os tanévben már 5 további településen ismerhették meg az iskolák.

Ennek részeként hirdették meg a miskolci, olaszliszkai, vámosújfalui és tolcsvai iskolások között a képzőművészeti pályázatot azzal a céllal, hogy egyrészt a fiatalok körében hívja fel a figyelmet a szerencsejáték-függőség veszélyeire, másrészt pozitív választási lehetőségeket mutasson, melyek védelmet jelenthetnek e függőséggel szemben.

A kiállításmegnyitón Gál Mihály, a Szerencsejáték Zrt. Miskolci Értékesítési Régiójának igazgatója kiemelte: az alkotások reális képet mutatnak a játékszenvedély veszélyeiről, s jól tükrözik, milyen gondolatok forognak erről a gyermekfejekben: könnyebb megelőzni a bajt, mint gyógyítani. Gondolataik nyomán pedig olyan képek születtek, amelyek alkalmasak arra, hogy másokat is elgondolkodtassanak.

Ezt erősítette meg Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója is, megállapítva, hogy minden egyes képnek súlyos üzenetei vannak, általános mondanivalójuk, hogy léteznek a játékszenvedéllyel szembeni választási lehetőségek, együtt örülni, szórakozni a családdal. „Szuper alkotások születtek” – fogalmazott, melyeket nézve az fogalmazódott meg benne: „de jó, hogy nem én vagyok a zsűri”.