„Megtisztelő, motiváló. A közönség szeretete igazi kincs számomra…”

Miskolc - Idén Jancsó Dóra, a Miskolci Nemzeti Színház művésze lett az év színésze. Interjú: Jancsó Dórával, a Miskolci Nemzeti Színház színművészével.

A színházkedvelő olvasóink szavazatai alapján az elismerést nem először megkapó művésznővel, Jancsó Dórával – többek között – arról beszélgettünk, milyen sokat jelent számára a közönség feléje irányuló szeretete, s milyen folyamatos kihívásokat jelent a színész hivatás. Elárulta azt is, hogyan szeretné ezt a kitüntető figyelmet megragadni, hogy valami jóra használja fel.

Mindig rengeteg ötletem van, amelyet szívesen megvalósítanék.” Jancsó Dóra

Nem először tesszük fel a kérdést, hogy mit szól az év színésze elismeréshez?

Jancsó Dóra: A mai világban nap mint nap azt láthatjuk, hogy az emberek közömbösek, fásultak, elmennek egymás mellett. Ritkán mozdulnak ki otthonról. Ha mégis megteszik, leginkább azért, hogy kikapcsolódjanak. Szerencsére sokan a színházat választják erre a célra. Az érdeklődés és a figyelem, amelyet a közönségtől folyamatosan kapok, számomra hatalmas kincs. Megtisztelő és motiváló számomra! Arra sarkall, hogy ne pihenjek meg. Az elismerés folyamatos mozgásban tart, szakmailag és emberileg is egyaránt.

Amikor találkoztunk, azt mondta, hogy készül valami olyanra, ami köszönet az el­ismerésért.

Jancsó Dóra: Mindig rengeteg ötletem van, amelyeket szívesen megvalósítanék. Nem tudom, lehet-e köszönetnek nevezni, mindenesetre ezt az odafigyelést és szeretetet, úgy gondolom, tovább kell vinni. A díj és egy személyes érintettség kapcsán újra felmerült bennem az a gondolat, hogyan használhatnám a figyelmet valami jóra, igazán értékesre. Minden lehetőségből ki kell hozni a maximumot. Nagyon örülök, hogy erre még van bennem motiváció. Szakmailag is azt tartom a legfontosabbnak, hogy nyitottak legyünk mindenre a fejlődés érdekében. Ha az ember úgy ébred, hogy már nem tesz fel kérdéseket, és nem tűz ki maga elé új kihívásokat, célokat, hanem csak hátradől, és várja a csodát, az sajnos nem vezet előre.

Valamit lehet még tudni erről?

Jancsó Dóra: Már nagyon komoly tervek vannak a fejemben. Az idei évtől nagy lehetőség számomra, hogy egy kiváló és minden tekintetben kiemelkedő csapathoz, a STRONGAA Managementhez tartozom. Óriási büszkeség és kicsit álomszerű, hogy olyan sportolók között lehetek, mint a kétszeres paralimpiai bajnok úszó Sors Tamás, az Európa- és világbajnok öttusázó Kasza Róbert, a hatszoros Európa-bajnok és háromszoros világbajnok tornász Berki Krisztián, valamint az Európa-, világ- és olimpiai bajnok Szilágyi Áron. Létrejött a SPOTLIGHT című programsorozat, ahol együtt dolgozom velük, és amely nagy sikerrel fut Budapesten. Remélhetőleg az új elképzelések is velük együtt valósulnak meg.

Minek tulajdonítja a sikert?

Jancsó Dóra: Ez a pálya szerintem szubjektív. Egy-egy színházi évad és annak sikerei nem feltétlen azon múlnak, hogy kisebb vagy nagyobb szerepet játszik egy színész, ez már kiderült. Nagyon sok esetben ez szimpátia és személyiségfüggő is, kivel azonosulnak szívesen, ki hiteles számukra szakmailag és emberileg. Sokszor van szerencsém fellépni színházon kívül is, ott mindig nagy öröm, amikor személyes találkozásra és beszélgetésre kerül sor.

Elég gyakran láthatjuk a színházon kívül. Például jótékonysági akciókban.

Jancsó Dóra: Valóban volt már két jótékonysági gálaestünk, amelyet Varga Andrea kolléganőmmel, barátnőmmel együtt szerveztünk a Miskolci Állatsegítő Alapítvány javára. Nagyon nagy lélekkel és szeretettel csináltuk mindkettőt. Megtisztelő volt, hogy a legutóbbihoz Kulka János színművész is csatlakozott. Az ő dicsérete, elismerő véleménye, megható volt az est után.

Nem panaszkodós típusú színésznőnek ismertem meg.

Jancsó Dóra: Az ember annak örül, ami van, és rengeteget tesz azért, hogy az legyen, amit igazán szeretne. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt tizenhat esztendő alatt nagyon szép szerepek és emlékezetes munkák állnak a hátam mögött. Mindig fontos volt, hogy lehessek kicsit prózában, kicsit zenés darabban, hogy megmutathassam, azt a sokoldalúságot, ami bennem van, amiért sokat dolgozom mai napig. Bárhogyan is alakuljanak az évadok, a szerep a fontos, legyen bármilyen, arra kell koncentrálni. Mi pedig igazán annyit tudunk mondani, hogy hálásak vagyunk annak, aki ezt elismeri, szereti és újra meg újra eljön megnézni minket.

A most véget ért évadra is az előbb elmondottak jellemzőek?

Jancsó Dóra: Egyértelműen. Gyerekeknek is játszottam, hiszen a Momóban szerepeltem. A zenés vonal is kipipálva az Egy csók és más semmivel, és volt már egy előbemutató, amely a jövő évad nagyoperettje lesz, a Béres Attila által rendezett Viktória. Külön öröm számomra, hogy abban Kocsis Tamás kiváló koreográfiái révén nagyon jókat táncolhatunk. Van benne egy bravúr számom, akrobatikus elemekkel. Imádom! Igazi ajándék volt, hogy Zsótér Sándorral dolgozhattam együtt a Mindent a kertbe! előadásban. Hasonló élmény volt Rusznyák Gábor rendezésében a Zűrzavaros éjszaka. Székely Csaba fordításában a szövegkörnyezetből adódóan nem volt könnyű, de nagyon szerettük.

További tervek?

Jancsó Dóra: Talán a legaktuálisabb esemény, hogy ősztől a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója leszek egy hároméves levelező képzésen keresztül. Kíváncsisággal nézek a három év elé. Fontos számomra, hogy kapcsolatba léphetek és tanulhatok olyan tanároktól, rendezőktől, akikkel – mivel nem Pesten dolgozom és játszom – nem dolgozhattam még együtt. Ez minden esetben új inspirációkhoz és lehetőségekhez vezet, s ezt minden tekintetben pozitívnak gondolom. Nagyon várom!

Mivel telik a nyár egy mozgalmas évad után?

Jancsó Dóra: Vannak még fellépéseim a nyáron, addig nem tudok nagyon messzire menni. Július 15–16-án még Szegedre is megyünk a Zűrzavaros éjszaka című előadással. Kell a pihenés, a feltöltődés, a barátok és a család, akikkel az évad alatt nem nagyon tudok együtt lenni. Az elvem, hogy az ember mindig menjen el legalább egy olyan helyre a világban, ahol még sohasem járt. Az idei nyáron édesapám emlékére olyan helyre utazom, ahová ő sokat járt pihenni. Volt még pár ilyen csodás hely az ő életében, így az elkövetkezendő nyarak is izgalmasnak ígérkeznek majd. Aztán jön az új évad és az új lehetőségek… Kalandra fel!

- Szaniszló Bálint -

Névjegy: Jancsó Dóra

A nyíregyházi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett. Érettségi után felvételt nyert a budapesti Theatrum Színiakadémiára, ahol mesterség tanára és egyben osztályfőnöke Pethes György volt. Itt színész II. minősítéssel végzett 1999-ben.

Ezután a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. 2001-ben főszerepet (Portia) játszott William Shakespeare A velencei kalmár című vígjátékában. Ennek köszönhetően a Színészkamarától színész I. diplomát kapott.

Bár prózai szakon végzett, de emellett magánúton énekelni tanult, ezért számtalan zenés produkcióban is játszott. Hangképző tanára Kővári Judit, a Színház- és Filmművészeti Egyetem énektanára, későbbi mestere Nádor Magda operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énektanára volt.

A szerepekről

Faragó Zsuzsa–Laboda Kornél: Momo – Violetta, Baba (2015)

Eisemann Mihály–Halász Imre–Békeffi István: Egy csók és más semmi – Annie, illetve Robicsekné (2015)

László Miklós: Illatszertár – Rátz kisasszony (2014)

Tasnádi István: Kokainfutár – anya (2014)

Lehár Ferenc: A víg özvegy – Valen­cienne, a nagykövet felesége (2014)