Menekülés Szanticskára a város zajából, ahol nehéz, de jó lehet élni

Szanticska - Télen-nyáron van tennivaló: karban kell tartani a házakat, a gépeket, de Gergőék mindig újítanak valamit.

Szanticskára suhanunk. Csodás a júliusi nyár – „ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcske­nyájak legelésznek rajta” –, igyekszünk is élvezni. Gyönyörű vagy, Magyarország, gondolom magamban a Cserehát dombjait nézve, majd megállunk fotózni. Maradnék, de nem lehet. Irány Szanticska! Pál Gergő szanticskai, immár 15 esztendeje. Mindenkit ismer a faluban. Mondhatni könnyű dolga van, hiszen a feleségén és háromhetes gyermekén kívül öccse, Gergő csak, aki állandó lakosa a falunak. Annak a falunak, amely 1987–88 környékén majdnem kihalt. Tulajdonképpen Gergő édesapja, István mentette meg a települést, mert 1988-ra már csak Etelka néni maradt az utolsó őslakos, de idősek otthonába költözött, így Pál István egyedüli szanticskai lett. Aztán óriási összefogással, sok-sok tenni akaró emberrel megindult a falu „feltámasztása”.

Városban nem szívesen laknék, csak ha nagyon muszáj lenne.” Pál Gergő

– Van még két ismerősünk, akik tavasztól őszig itt vannak, mondhatni ők is állandó lakosok – meséli Gergő a portáján, miközben neje, Móni az apró embergyerekre ügyel. – Nagyon jó itt élni! Városban nem szívesen laknék, csak ha nagyon muszáj lenne.

Több lábon állnak

A gyermekáldás jött, nem tervezték. Gergő elárulja, hogy több lábon állnak, vendégházat is üzemeltetnek, de van egy kis gépi munka és egy kis mezőgazdaság is mindig. Télen-nyáron van amúgy tennivaló, hiszen karban kell tartani a házakat, a gépeket, de Gergőék mindig újítanak, fejlesztenek valamit. De ott vannak a kerti munkák és óriási területen a fűnyírás.

– Vannak tervek! Hogy mi? Egy jó medence hiányzik, szóval valami vizes közegen dolgozunk – tudjuk meg. – Az elkövetkezendőkben szeretnénk valamilyen tájba illő medencét összehozni.

A bevásárlást kéthetente Miskolcról intézik, míg a napi szükséglethez a környékbeli településekről megoldják a betevőt. Van egy kis traktor, ha hó van, azzal takarítják az utat, míg az ide tévedő „rossz emberek” nem jellemzőek a kis falura. Szóba kerül a Méhes Vendégház, a Pál család vendégháza – ez utóbbinak híre szájról szájra terjed.

– Alföldi méhészek is vannak vendégeink között és felajánlottak két éve egy kaptárt tele méhecskével és azzal, hogy ha gondolom, akkor csináljam – mondja. – Érdekelt a dolog, és egészen komolyan elkezdtem vele foglalkozni. A méhes ház itt volt az udvaron, abból amúgy a vendégház neve.

A falu végén van az ifjúsági tábor, amely tavaly készült el. 48 fő fér el ott emeletes ágyakon, de van konyha és 50 fős étterem is.

– Sokan azért jönnek hozzánk, hogy kimeneküljenek a város zajából – mutat ki. – Éjszaka nincs fényszennyezettség és szmog, látható a csillagos ég. Autóforgalomról és zajról tulajdonképpen nem nagyon beszélhetünk nálunk.

A Szanticskát felkereső vendégek ugyanakkor megnézhetik a csodálatosan karbantartott zöldségeskertet is a kis gyümölcsössel.

– Most ültettünk a méheknek egy pár hektáron facéliát is – újságolja Gergő. – Vannak lovaink is, amelyek abszolút simogathatóak a kecskék mellett.

– A városból csak az internet hiányzik, de az is csak azért, mert a munkához fontos lenne – adja be derekát mosolyogva a sokadik „mi hiányzik kérdésre”. – Itt hol van térerő, hol nincs, ám nézz körül: nekünk semmi sem hiányzik.

Valóban. Hazafelé aztán megint az a maradnék, de nem lehet érzés…

- Juhász-Léhi István -

Szanticska új népszerűsége

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szanticska közigazgatásilag Abaújlakhoz tartozik. Már 1979-ben, amikor a „Másfél millió lépés Magyarországon” című dokumentumfilm-sorozatot készítették, akkor is a legkisebb falunak számított, és ekkorra már 28 lakosra csökkent a teljes népesség. 1317-ben említették először az oklevek, neve Szent István nevéből származik. A lakosság az 1930-as évektől kezdett elvándorolni, főként az iskola hiánya miatt. 1988-ra már csak egy lakosa maradt a falunak. A szép természeti környezetnek és néhány új lakónak köszönhetően azonban üdülőhelyként új népszerűségre tett szert.

Szanticska - Sziget, amilyet kerestek

Szanticska - Burján Árpád és családja, Hanna, Artúr, Ben­degúz és neje, Orsolya Budapestről érkezett Szanticskára nyaralni.