Elvehetik a telefont

Fischer Imi a legfiatalabb és legvagányabb köztünk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan a Régiposta utcán álló kocsi bakjára, és az ott talált ostorral a lovak közé csap. Végül nem sok dolga akad, a békés pacik a városon keresztül trappolva szerencsésen kikötnek a fuvaros martintelepi tanyáján. Imi nagy varázsló. Egymás után tárcsázza a mentőket és a tűzoltókat, hogy mindannyit kibolondítsa a Kazinczy utca sarkára. Nem sok időnk marad az ámuldozásra, aznap este Pali bácsi és Imi együtt próbálja a rendőrségen kimagyarázni a sorozatos mellétárcsázásokat. Barátunk fiatal kora enyhítő körülménynek számít, hogy ne kerüljön az aszódi nevelőintézetbe. Ám nem ő az egyetlen telefon­betyár Miskolcon. Szántó István írása.

A zavaró, zaklató telefonálási szokás egyidős a kommunikációs technikával.

Kiss László, a Matáv Távközlési Üzemének vezetője műszerészként kezdi a pályáját. A 7A2 Rotary központban folyik az úgynevezett zavaró vagy rosszindulatú hívások felderítése. A nem idevalósi csak azt látja, hogy elektromágneses kütyük hangos csilingeléssel előre-hátra rángatóznak. Ember legyen a talpán, aki ebben a vezeték­dzsungelben kiigazodik. Juhász Józsi bácsi, a belvárosi kerület hibaelhárítója megpróbálja elmagyarázni, hogy hol megy be a hang, és mi módon hallják ezt meg a pesti rokonaink. Én beérem annyival, hogy megtanulom, az első számunk 13044. Osztálytársaim közül Komlóssy Attiláé 15468. Forródróton beszéljük meg mindazt, amit az iskolában elmulasztottunk.

Később azért megtudom, miként derítik ki a zaklató hívásokat. A havidíj töredékéért levélben jelezzük, hogy éjszakánként az első és a második álomciklus között valaki beleszuszog a telefonba. Kiss László elmondja, ilyenkor egy hangos hívásjelzőt helyeznek el a panaszos vonalára. Persze a központban. Aztán minden csörgésnél egyszerre pattan fel két műszerész, hogy a hívott vonalról visszagöngyölítse a hívás kezdeményezőjét. Igazi csapatmunka. A lényeg, hogy a két műszerésznek együtt, százszázalékos biztonsággal kell kiszűrnie az oktalan telefonálgatót. A bejelentőt pedig kötelezően tájékoztatják az eredményről. Aminek a vége akár a bíróságon is végződhet. A szabályzat szerint a telefont nem rendeltetésszerűen használó előfizetőt ki is zárhatják a szolgáltatásból. A világ közben nem sokat változik, akkoriban is a legtöbb zavaró hívás mögött valamilyen szerelmi háromszög vagy féltékenységi dráma lapul. A szirénások szédítő, ugrasztó hívogatása pedig csaknem minden esetben gyermekcsíny.

A hetvenes évek kommunikációs sztárja a BRG gyártmányú kétkazettás üzenetrögzítő. Postai engedéllyel, ki nem hagynám, megszerzem. Ettől kezdve a telefonkönyvben ott van a nagy M betű a hívószámom előtt. A kutya se tudja, mit jelent, de kötelező. Ezzel a szerkentyűvel rögzíteni lehet a kritikus beszélgetéseket.

A szerkesztő kíváncsiságának is vannak korlátai. Nem megyünk fejjel a falnak. Annyit sikerül megtudnom, hogy minden telefonközpontban van egy titkos szoba, ahová a Matáv emberei nem léphetnek be. Itt folyik az operatív lehallgatás, jogszerű bírósági, ügyészségi, rendőrségi határozat alapján. Ez minden korban, rendszerben állami privilégium, ami mindannyiunk biztonságát szolgálja. Talán annyi a különbség, hogy a mobilvilágban már nem érdemes a központban dekkolni. Az automata, hanggenerátoros, bizonyos szavakra gerjedő felvevők fáradhatatlanok.

A zavaró, zaklató telefonálási szokás egyidős a kommunikációs technikával. Nem is foglalkozunk vele. Szerencsére, bombariadókkal színesített világunkban az informatikusok egy picivel mindig előbbre járnak a felderítésben.

Asztalom dísze egy fekete bakelit, exkluzív fémtárcsás telefon. Rajta a fontos felirat, a Magyar Posta tulajdona. Szerintem mára már megörököltem. Na, ha ez beszélni tudna, sose lenne vége ennek az írásnak…

Szántó István