Kellenek a régi értékek

Tornabarakony - A huszárok ezúttal nem lóháton érkeztek, hanem a Kökörcsinnel.

Vidám hangulatba csöppentünk , amikor szombat délután ellátogattunk a Kemencés dombra, a VI. Gömör-Tornai Népművészeti találkozó helyszínére.

Annyira hiányzott az éneklés, hogy újrakezdtük. Vanyó Istvánné

A színpadon egymást váltották a táncosok, énekesek, népdalkörök és színjátszók, a közönség hatalmas tapssal jutalmazott minden produkciót.

„Szeretünk énekelni”

A virágos ruhás Vanyó Istvánnéval elegyedünk szóba, akitől megtudjuk, ő a hídvég­ardói Őszirózsák Népdalkör tagja.

– Amatőrök vagyunk, de nagyon szeretünk énekelni. Három éve alakult az együttesünk, mert előtte is énekeltünk, de aztán feloszlottunk. Azonban hiányzott a közösség, hiányzott az éneklés, és újrakezdtük. 75 éves vagyok, ebben a korban a közös éneklés felüdülést, feltöltődést jelent. Most gömöri népdalokat hoztunk a találkozóra. Csak az a baj, hogy nincs vezetőnk, mert nincs a faluban se iskola, se énektanár. A régi dalokat elevenítjük fel – sorolja Vanyó Istvánné. Majd elárulja azt is, mi a kedvenc népdala, a „Jaj, de sokat arattam a nyáron…” kezdetű.

Verbunkos

Huszárokkal is találkozunk a rendezvényen, kiderül, táncolni fognak.

Billik Pétertől megtudjuk, hogy ők tulajdonképpen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület tagjai, de nagyon jó a kapcsolatuk a kisgyőri Kökörcsin Táncegyüttessel. Egymás rendezvényeire szívesen elmennek és fel is lépnek. A huszároktól persze nem áll messze a tánc, főleg a mostani, hiszen huszárverbunkot adnak majd elő.

– A tánc persze más, mint a lovakkal való foglalkozás, de azért ezt is szeretjük. A lényeg a hagyományőrzés, és hogy ezzel is örömet tudjunk szerezni a közönségnek – fogalmaz Péter.

A Sajóládi Dalkör tagjai még fellépésre várnak. A férfiak zöld pólóban, az asszonyok fehérben, rajta kalocsai motívumokkal.

Révész Jánostól, az egyik énekestől megtudjuk, hogy 2004-ben alakult a dalkör. Bodrogközi és dél-alföldi népdalokat énekelnek általában, de vannak boros nótáik is. Ezeket későbbre tartogatják, majd a szüret idejére. Őt is a jó hangulat, a jó közösség tartja az együttesben, és persze az, hogy tudják, a hagyományápolással értéket őriznek.

János egy idézettel búcsúzik: „És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek”.

Mindenki jól érzi magát

Komárominé Gál Mária, a Baráti Kör Tornabarakonyért Alapítvány önkéntese, a találkozó egyik főszervezője lapunknak elmondta: több mint 30 csoport érkezett a rendezvényre.

– Számunkra nagyon fontos, hogy a határon inneni és túli területeken működő hagyományőrző csoportok találkozhassanak. Régen ez a térség együtt élt és együtt gondolkodott, és azt tapasztaljuk, hogy ez így van most is. Ezenkívül, a találkozón mindenki jól érzi magát, és talán ez a legfontosabb.

- Hegyi Erika -