„A tanulás mellett szorgalomra és alázatos munkára van szükség”

Miskolc - Az Oscar-díjas Rófusz Ferenc rajzfilmrendező ma is aktívan dolgozik saját stúdiójában.

Rófusz Ferenc a magyar filmtörténet azon szűk elitjébe tartozónak vallhatja magát, akik elmondhatják, hogy munkájukkal elnyerték a legnagyobbnak tartott filmes kitüntetést, az Oscar-díjat. Fokozni úgy tudjuk ezt a kijelentést, ha hozzátesszük, hogy nevéhez fűződik az első „magyarországi Oscar-díj”, amelyet – és ezt már azért többen tudják – 1981-ben az általa rendezett, készített háromperces A légy című animációs filmmel nyert el a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.

A CineFest, illetve a Holly­wood-túra ürügyén Miskolcon tartózkodó Rófusz Ferenc munkásságáért megkapta itthon a Kossuth-díjat is. Amikor a gyökerekről kérdezzük az 1946-ban született, azaz idén 70 éves rajzfilmkészítőt, elmondja, hogy tulajdonképpen már általános iskolás korában érdeklődött a film, a filmkészítés iránt. Be is iratkozott a Dési Huber Istvánról elnevezett rajzkörbe, és járt a Ferenczy-szakkörbe is.

Kitűnő pályatársakkal

Maradt is a pályán, hiszen felnőttkorában a Mafilmnél kezdett el dolgozni mint dísz­letfestő és trükkfilmrajzoló. Aztán 1968-ban felvételizett a Pannónia Filmstúdióba. Ő maga is – akár csak Jankovics Marcell – fázisrajzolóként, majd kulcsrajzolóként, később animátorként dolgozott. Közreműködött az 1973-ban bemutatott János vitéz nagyrajzfilm elkészítésében, majd például Jankovics Marcell mellett társrendezőként a Gusztáv sorozatot is ő készítette.

Rófusz Ferenc első önálló animációs filmjét, amelynek címe a Kő volt, Nepp József ötlete alapján készítette 1974-ben. Következő alkotása volt az a bizonyos A légy, amely 1981-ben elnyerte az Oscar-díjat. Aztán jó egy évvel később elkészítette a Holtpont című újabb önálló animációs filmjét. A Gravitáció című művének forgatókönyvét ugyan majd tíz évvel korábban beadta, de a film végül is csak 1984-ben készült el.

Külföldi munka

A rendszerváltás hajnalán, 1988-ban külföldi munkavállalási engedélyt kért és Kanadában meg is kapta ezt. Odakint együtt dolgozott például azzal a két kanadai rajzfilmkészítővel, akik elől 1981-ben elhozta az Oscart.

Rófusz Ferenc jelenleg Magyarországon él és saját stúdiójában tevékenykedik. Elmondása szerint úgy egy éven belül újabb alkotással szeretne előrukkolni. Annak elkészítése már nem az 1981-es módszerrel – azaz „kézzel” – történik, hiszen az animációs film is a legmodernebb számítástechnikát alkalmazza ma már.

Az Oscar-díjas rajzfilmrendező szerint sok nagyon tehetséges tagja van a mai szakmai elitnek. Véleménye szerint a tanulással, szorgalommal és alázatos munkával lehet nagy eredményeket elérni. És persze egy igazán jó, megvalósítható ötlettel.

„Esélytelenként” nyert

Amikor az Oscar-díj átvétele körüli hercehurcáról kérdezzük, ma már mosolyogva beszél róla, hogy annak idején ő nem juthatott ki a ceremóniára, azt mondták érvként, hogy a két másik kanadai jelölt mellett neki semmi esélye nincs nyerni. „Hát nem így történt” – teszi hozzá.

– „Tudomásom szerint ez volt a világon az első, úgynevezett háttéranimációs rajzfilm. A különlegessége, hogy nem állandó hátterek előtt mozog egy figura, épp ellenkezőleg: a háttér változik folyamatosan a főszereplő, a légy szemszögéből. Óriási munka volt, az eredetileg tervezett hat hónap helyett végül két év alatt fejeztük be a filmet.” Megtudjuk még, hogy összesen háromezer-hatszáz hátteret kellett kézzel megrajzolni. Sőt, a hangokat, zörejeket is „saját kezűleg” állítottuk elő. A lódobogást például kókuszdiók ütögetésével imitálták. A legnehezebb a légyhang volt. Sokat próbálkoztak úgy, hogy egy igazi légy zümmögését magnóval felvegyék, ez azonban nem hozta meg a várt eredményt, így végül a filmzörejező Langler Ede szájával utánozta a légy repülésének hangját.

- Szaniszló Bálint -

Kalandos díjátadásban volt része

Az Oscar-díjat – annak ellenére, hogy ez eleve szabálytalan volt – Dósai István, a Hungarofilm akkori vezérigazgatója vette át Los Angelesben. Rófusz Ferenc megmutatta a párperces film­felvételt is az átadási ceremóniáról. Elmondta, hogy idén, tehát 35 évvel az átadás után jutott hozzá a felvételhez, és ő maga is most látta először a jelenetet. Volt is botrány az „álátvevő” miatt, hiszen csak a díjazottnak adják oda a szobrot. Dósai István még rendőrségi ügybe is keveredett akciója miatt, és az Amerikai Filmakadémia illetékesei még aznap vissza is vették a vezérigazgatótól az aranyszobrot.

Aztán némi tortúra árán pár hónappal később Kádár János titkársága engedélyezte az utazásomat és magam vehettem át a díjat.