"…gyűlölet és kötődés. Számomra nagyon fura ez a kettősség"

Miskolc - Dokumentumfilmeket készítettek a Miskolci Egyetem hallgatói a CineFestre.

Kedvenc hasonlatával élt R. Nagy József, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének adjunktusa, amikor szombaton a Művészetek Házában találkoztunk vele.

A franciasalátát hozta példaként, aminek minden egyes alkotóeleme külön is fogyasztható, de amikor összekeverjük azokat, egy teljesen új minőségű étel jön létre. Ez a hasonlat pedig nem másra illik, mint Miskolcra, melynek lakói számtalan nemzetiségből, különböző vallású, identitású emberekből tevődik össze, mégis kialakult egy erős, miskolci közösség, vázolta.

Megtalálja önmagát?

R. Nagy József a tanára azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik filmet készítettek a Jameson CineFest Filmfesztivál Otthonunk Miskolc workshopjára. A diákok tavaly kezdték a munkát, akkor a Miskolcon élő görög, bolgár és szlovák kisebbséget mutatták be a filmfesztiválon, az idén pedig a zsidó, roma és lengyel kisebbség volt a téma.

Túllépve a mostani témákon kérdeztük az oktatót, tervben van-e Miskolc jelenlegi problémáinak, konfliktusainak megörökítése a dokumentumfilm eszközeivel.

R. Nagy József elárulta, van egy hosszú listája, amin természetesen ezek a témák is szerepelnek, csak hát mindig közbejönnek egyéb aktualitásokvagy pályázatok, amelyeknek más a témájuk. Azonban a miskolci identitás továbbra is rendkívül foglalkoztatja.

– A városból az elmúlt 20–25 évben több tízezer ember költözött el. Vajon képes-e Miskolc ennek ellenére tovább élni? Hisz akik elköltöztek, ők voltak azok, akik mobilisak, képesek halmozott kockázatot vállalni. Akik maradtak, azok ezt nem tudták megtenni, sokan halmozottan hátrányos helyzetűek. Ennek ellenére Miskolc képes tovább élni, de még mindig kérdés, hogyan találja meg önmagát. Mert egymásra sorjáznak ezek a kérdések.

A Miskolcért tenni akaró emberek időről időre összeülnek és azon gondolkodnak, hogy mi legyen a várossal, mi legyen a hatalmas rozsdaövezettel, ami körbeöleli. Pár évvel ezelőtt még sok-sok kohász és bányász azt mondta, „ha megszólal a duda, mi azonnal indulunk”. De ez a fajta munkásidentitás kezd eltűnni, ma már nem biztos, hogy elindulnának. Én szívesen foglalkoznék ezzel a témával, és ösztönöznék erre más dokumentumfilmeseket is – mondta az oktató.

A tanár úr mellett ott ülnek a hallgatói is, akik végzősök a kulturális antropológus képzésen. Csere Áron és Cservenyák Olivér a miskolci zsidó temetőről készítettek filmet, ami egy bizonyos aspektusból mutatja be a miskolci zsidóságot.

„Szívesen mutatnám be ezt”

Áron azonban más témákon is gondolkodik. Ő egyébként székesfehérvári, ami szerencsés abból a szempontból, hogy külső szemlélőként tanulmányozhatja Miskolcot, az itt élő embereket.

– Nekem rendkívül tetszik például az a kettősség, amit nagyon sok emberben tapasztalok a városban. Egyrészt negatív véleménnyel vannak Miskolcról, Borsodról, azt mondják, a világ legrosszabb helye, ugyanakkor nagyon erősen lokálpatrióták. …gyűlölet és kötődés. Számomra nagyon fura ez a kettősség. A következő filmemben szívesen bemutatnám ezt a jelenséget – tervezget Áron.

ÉM-HE

Elmentek, de nem örökre

És itt van az ösztöndíjas hallgató is, Doszpoly Roland.

A CineFest és a Miskolci Egyetem tavaly együttműködési szerződést kötött, melynek egyik eleme, hogy az éppen aktuális filmfesztiválon a hallgatók által benyújtott filmtervek közül egy országos zsűri választ egyet. Tavaly Roland nyert, tehát az ösztöndíj segítségével elkészíthette filmjét.

– Már gyerekkoromban is érdekelt a vasgyári közösség élete. Most is sok embert ismerek ott. Ez köszönhető annak, hogy a nagyszüleim a vasgyárban laktak, ott dolgoztak, és nagyon sokat meséltek a régi időkről. Három ember sorsát mutatom be, és kiderül, történetük összeért. Mindhárman kénytelenek külföldön munkát vállalni.

A filmkészítés folyamán én is találkoztam azzal a jelenséggel, amivel Áron. Elvándorlás és kötődés. A megélhetés miatt muszáj külföldön dolgozni, de itthon élnek a rokonok, a barátok. A film szereplői tehát hosszú távon nem tudnák elképzelni a külföldi létet – ismerjük meg Roland munkáját.

-ÉM-