"Nem kolbászból akarom a kerítést" - Angliába készül a miskolci lány

Miskolc - Dalmának elege lett a magyarországi helyzetből, állást keres, majd irány Anglia.

Se lakás, se ösztöndíj, se egyetem, se tisztességes fizetés. Simai Dalma, Miskolcon élő 20 éves lány kilátástalannak látja a helyzetét Magyarországon. Ezért néhány héttel ezelőtt úgy döntött, Angliába költözik, ahol reményei szerint munkájáért tisztességes bért kap majd. Erről szóló levelét elküldte az egyik internetes portálnak, ami miatt írása bejárta az egész sajtót. A kommentelők aztán írtak neki hideget, meleget, de Dalma feltartóztathatatlan. Már nézegeti a külföldi álláslehetőségeket, és amint lehet, utazik. Megkerestük a fiatal lányt, mesélje el történetét és elkeseredettségének okát.

A külföldi fizetéssel a húgomat is szeretném segíteni. Simai Dalma

Saját bőrén

– Az egész úgy kezdődött, hogy blogot kezdtem írni a saját életemről, amit egyébként a Transz című film ihletett. Blogírás közben jöttem rá, hogy ez nem mehet így tovább. A hírekben már akkor is nagyon sok cikk szólt arról, hogy a magyar fiatalok kimennek Nyugat-Európába, már több éve ott élnek, nem akarnak hazajönni, a „Gyere haza, fiatal!” program is kudarcba fulladt, itthon pedig nincs elég munkaerő. Arról azonban nem szóltak a hírek, hogy mindez miért történik. Pedig én a saját bőrömön tapasztalom, hogy miért menekülnek a fiatalok külföldre – meséli Dalma.

Aztán sorolja a gondokat. Az első a lakásprobléma. Ő most a barátja családjánál lakik, az édesanyja a húgával az egyik ismerősüknél, szívességből. A másik a fizetés. Édesanyja szakácsként dolgozik csekélyke bérért. Dalma is dolgozik már két éve, különböző munkahelyeket próbált ki, de abból a fizetésből, amit kap, nem lehet tisztességesen megélni, lakásra gyűjteni, családalapításra pedig nem is mer gondolni.

Nem jött az ösztöndíj

Aztán itt a tanulás. A fiatal lány szeretett volna tanár lenni, de abba kellett hagynia az egyetemet.

– Tényleg nagyon szerettem volna, mert imádok beszélni, magyarázni, jó lett volna gyerekeket tanítani, bármit megtettem volna azért, hogy megszerezzem a tanári diplomát. Elkezdtem az egyetemen az etika–magyar tanár szakot. Mellette dolgoztam, mert nem akartam felvenni a diákhitelt, hogy eladósítsam magam 18 éves koromra. A tanári pálya azért is vonzott, mert az idejelentkezőket állami ösztöndíj segítette (volna), havi 25 ezer forint. Szeptemberben elkezdődött az oktatás, de az ösztöndíj csak nem jött. Érdeklődtem, azt mondták, majd november közepén. Aztán kaptam egy értesítést decemberben, hogy jogosult vagyok az ösztöndíjra. Örültem, hogy legalább karácsonyra lesz pénzem. De nem lett, mert a pénzt csak március végén kaptam meg, de akkorra már abbahagytam az egyetemet, mert nem bírtam anyagilag. Az édesanyám támogatni nem tudott, az órarendem pedig olyan volt, hogy egyes napokon reggel 8-tól este 8-ig bent kellett lennem az egyetemen. Emiatt a munkavállalás is nehézségekbe ütközött – sorolja a problémákat a lány. Most folyamatosan kapja az e-mai­leket, hogy azonnal fizesse vissza a felvett ösztöndíjat.

Segíteni akar

Dalma azonban nem csak magára gondol. A külföldi munkával a húgának is szeretne segíteni, aki egészségügyi szakközépiskolába jár, de rájött, hogy nem ez való neki, és szeretne elvégezni egy közgazdasági iskolát. Ehhez pedig megint csak pénz kell. Dalma véleménye szerint ma Magyarországon az a fiatal, akit a szülei nem tudnak támogatni, nem tud egyetemre járni. Így ha valaki mégis tanulni akar szülői segítség nélkül, akkor vagy eladósodik, vagy kidolgozhatja a lelkét.

Dalma most pultos egy vendéglátóhelyen, otthon pedig nézegeti a külföldi álláshirdetéseket. Leginkább idősgondozó szeretne lenni. Egyrészt azért, mert ez az állás bentlakással jár, ami neki fontos, másrészt jól lehet vele keresni. Így segíteni tudná az édesanyját és a testvérét is. Legalább 500–600 ezer forintos fizetésre számít külföldön. Megjegyzi: nem egy ismerőse hagyta abba itthon az egyetemet, kiköltözött Nyugat-Európába, ahol nem kínlódás az élete, hanem az alapvető dolgokat biztosítani tudja magának. Nem vágyik luxusra, csupán arra, hogy legyen egy lakása, rendesen tudjon táplálkozni, és a gyermekeit megfelelő körülmények között felnevelni.

– Nem kolbászból akarok kerítést, hanem csak hogy egyáltalán építeni tudjak egy kerítést – jegyzi meg a lány.

- Hegyi Erika -

Vélemények az internetről Dalma levelére:

„20–23 évesen nem kellene ilyen pesszimistán gondolkodni. Ha Angliába készül az író, feltételezem, hogy beszél angolul. Ha így van, akkor nem kell egyből Angliáig futni, Budapesten is lehet szerencsét próbálni, 5–10 évig dolgozni, spórolni. Végigjárni azt az utat, ahogy mindenki más. Az írásból azt érzem, hogy az írót valami félreértelmezett álom hajtja, hogy Angliában minden szebb és jobb, ha így van, keserű csalódás lesz a vége.” (LI)

„Hogyan gondolkodna egy fiatal másképp? Én ugyan „öregebb vagyok”, de a sok eszemmel én sem látok perspektívát – sem a fiatalok, sem a magam számára.” (AB)

„Én alig másfél éve élek Berlinben, és a világ minden tájáról vannak már barátaim, általánosságban sokkal boldogabb vagyok, mint Pesten voltam, többet keresek és több a szabadidőm. Ja, és a szakmámban dolgozom, nem WC-pucolóként.” (ML)

„Sok mindenben igazad van, Dalma..., de gyere át Szerbiába fél évre, s meglátod, milyen jó helyen is éltél eddig. Viccelek, bocsi, kívánom, hogy elérd a céljaidat és boldog légy!” (IK)

Nemcsak a pénz, hanem a megbecsülés miatt - egy emigrálni készülő 20 éves miskolci lány levele

Miskolc - "Magyarországon élek és tűkön ülök, hogy kijussak Angliába. Az indok igencsak egyszerű: Nincs más választásom!" Dalma Miskolcon él, és úgy érzi nincs más választása, mint elhagyni az országot.

Videó: Támadják a miskolci párt, mert külföldre mennének

Miskolc - Nyílt levélben írta meg egy 20 éves miskolci lány, hogy miért kényszerül külföldre menni dolgozni.

Külföldön sincs kolbászból a kerítés - Nyílt levél egy emigrált tollából

Miskolc - Lehet érvelni a többszörös fizetésekkel külföldön, de nem lehet összehasonlításként szembe állítani egymással a kettőt, ahogy a megélhetési mérleg nyelve sem lesz egyenlő. Ezzel vajon tisztában vannak a fiatalok, vagy csak a jól csengő történetek kápráztatják el őket? - írja olvasónk a 20 éves miskolci lány, Dalma történetére reagálva, melyet múlt héten tettünk közzé. Dalma nyílt levélben írta meg nemrégiben, hogy miért látja kilátástalannak a helyzetét Magyarországon, és kényszerül külföldre menni dolgozni. Válaszlevél a nyílt levélre, egy emigrált lány tollából.