Parancs

Finoman szólva „rossz ízű” vita bontakozott ki a kvótanépszavazással kapcsolatban, az a fajta eléggé el nem ítélhető diskurzus, amelyben tipikusan nem meggyőzni, hanem lenyomni, leszólni, megfélemlíteni akarják a központi irányvonallal egyet nem értőket. Pap Gyula írása.

Alapos és kevésbé mélyen szántó elemzések születtek arról, hogy mennyire ártalmas, sőt veszélyes ez a megközelítés, de egyrészt nem új keletű, különben meg senkit nem zavar az érintett oldalon. Komoly „túltolása” az ügynek és meglehetősen kontraproduktívnak tűnik az az általános mozgósítás, amely kvázi háborús helyzetet vizionál, parancsban ösztönzi tettekre a közkatonákat, közhivatalnokokat vezényel a képzeletbeli csatamezőre.

Érdemes elmélkedésünk tárgyává tenni, ha úgy adódik, a különféle rendű és rangú egyházi személyek, szervezetek megnyilvánulásait, melyek kissé cizelláltabban közelítik meg a kérdést, a nettó propagandától az elfogadásig, olykor még a felebaráti szeretet is felemlegetve.

Mindegy, lassan vége ennek a fejezetnek és a végén még örülhetünk, hogy a „tíz parancsot” nem váltotta fel a tűzparancs.

Pap Gyula